Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

54 Az országgyűlés képviselőházának ehhez a filmalkotáshoz, akkor míg az a pénz tartott, folytak a felvételek, amikor azonban ennek a vállalkozónak kellett volna fizetnie, akkor az egyszerűen kijelentette, ihogy nem tud fizetni. Az egész filmet abba kellett volna hagyni; ezért a Filmipari Alap maga volt kénytelen a filmet elkészíttetni, minthogy azonban időközben a főszereplő meghalt, szakmai nyelven szólva, dublirozni kellett. Valahogy megszületett ez a «Mária nővér», amely megint egy igen gyenge produktum. Arra a sajátos jelenségre rá akarok mutatni, 'hogy amíg a filmgyártás nem születhetett meg, addig a filmgyártás külső kellékei mind elkészültek, a kitűnő stallumok és a kitűnő igazgatósági tagságok. Engedelmet kérek, azok az urak, akik benn vannak a Filmipari Alap vezetőségében, vagy a Hunnia-gyár vezetőségében, azok lehetnek, kitűnő urak, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es hozzáértők!) de itt megint álláshalmozásról van szó. Mert amíg ezek az urak tényleges vagy pedig nyugdíjas miniszterJ tisztviselők, ^akik benne vannak a Filmipari Alap vezetőségében, a cenzúra-bizottságban, ugyanakkor helyet foglalnak a Hunnia-filmgyár igazgatóságában. (Hódossy Gedeon: Szakértők kellenek oda!) Ami a szakértőket illeti, a szakértelmet ne ott méltóztassék keresni. (Peyer Károly: A szakértők kivándorolnak!) Vannak idehaza is, de a szakértők csak előszobázhatnak a bürokrácia ajtajánál. Azért jutott idáig a magyar filmgyártás. En tudom, maguk a szakemberek is elismerik, hogy Bingert János a belügyminisztériumból igen kitűnő, nagyon ambiciózus ember, maguk is elismerik róla, de kétségtelen, hogy ezzel a problémával tisztán bürokratikus alánon megbirkózni nem lehet. Hiába van műszaki igazgatója a Hunniának és hiába van iparfelügyelő, hiábavankereskedelmiigazgatója és Benes Zoltán miniszteri osztálytanácsos úr hiába dramaturg-igazgatója, azért még mindig nincs magyar film, még mindig nincs filmgyártás. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem ők csinálják!) En nem az urakat támadom, hanem a lényeget keresem, azt keresem, hogy miért nincs filmgyártás. Erre tessék nekem felelni. Azért nincs, mert a filmgyártás konstrukciója, rendszere, szelleme, bürokráciája megöli ezt az iparágat és nem is lehet így filmgyárat alapítani és filmirjari termékeket termelni. (Peyer Károly: Talán iktatják a filmet!) Valószínűleg. Azóta, amióta a belügyminiszter úr ott ül a belügyminiszteri székben, kétségtelenül jóindulatú támogatás mutatkozik legalább abban az irányban, hogy ezek a t. vezető urak, akik panaszkodtak azért, hogy messze van tőlük a filmgyár, most^ igazgatói lakásokat kaptak a filmgyárban, egészen luxusos igazgatói lakásokat; szép selyem tapétákkal, stukatúrral, diófaburkolatú szobákat, alul garázsok vannak, mélyített fürdőmedencékkel. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hány van?) Két igazgató van. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De hány mélyített kád van és ki fizette, képviselő úr? — Fábián Béla: Ö nem fürdik benne, honnan tudja! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez a lényeg!) Annyi bizonyos, hogy eddig az volt a panaszuk a mélyen t. igazgató uraknak, hogy nagyon messze vannak a Gyarmati-utcai gyártól, ennélfogva ott kell lakást kapniok. (Egy hang a baloldalon: Miből fizették?) A Corvinfilmgyár további játékengedélyét milyen alapon adták meg? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Diszkrecionális alapon!) Azon az alapon, hogy egy százalékot kell adni a filmipari alapnak, hogy abból igazgatói lakások épüljenek. 352. ülése [1930 február 12-én, szerdán. Ne méltóztassék miniszter úr nekem azt mondani, hogy milyen alapon és hogy nem ebből a, pénzből. Arra pénz nincs, hogy igazgatói lakásokat építsenek, hanem a pénz arra kell, hogy filmalap és magyar filmgyártás legyen. Azt is hallottam, hogy a két igazgató úr közül az egyiknek Hudson-Essex, a másiknak Chrysler autója van. (Malasits Géza: Magyar autó nem is jó!) Hol vannak először^a belföldi gyártmányok? Az volt először a kifogásuk, hogy azért kell igaagatói lakás, mert messze van a fimgyár. Most a filmgyárban benne laknak, mégis van autójuk. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De kié az autó?) Nem kérdés. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az a kérdés, hogy kié!) Az a kérdés, hogy miért nincs magyar filmgyártás. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem ez a kérdés, hanem az, kié az autó! Ne tessék gyanúsítani!) Nem gyanúsítok, igazam van abban, hogy az igazgatói lakásokat azokból a százalékokból fizetik, amelyeket a játékengedélyeik meghosszabbításáért adnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kié az autó képviselő úr, erre tessék felelni! Aki vette! Saját tulajdonuk! — Peyer Károly: Miből vették? Szegény miniszteri tisztviselők! — Scitovszky Béla belügyminiszter: így gyanúsítani nem lehet! Az egyik nem szegény, hanem jómódú ember! Az autó .saját tulajdonuk!) Különben a napi sajtóban meg volt írva. Méltóztatott volna erélyesen megcáfolni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Majd én ráérek mindent megcáfolni, ami a sajtóban van! — Peyer Károly: Miért van nyolcvan referens a minisztériumban?) Hiába méltóztatik ilyen hangon felelősségre vonni, bizonyítom, hogy film gyártás nincs, a 'magyar filmipari alapnak semmiféle rendeltetése nincs, mert hosszú éveken keresztül megakadályozta azt, hogy magyar filmgyártás legyen. Es adok egy tanácsot a miniszter úrnak: tessék a magyar filmipari alapot megszüntetni összes állásaival együtt. Azonfelül tetszik tudni mit kell csinálni? Nem az én ideám, hanem egy fiatal, jeles, magyar rendezője, Siklós Ferencé, akinek van egy egészen életrevaló ötlete. Azt mondja, hogy ne méltóztassék kontingens jegyeket adni, hanem minden külföldi film ellenében kötelezni kell a külföldi piacokat, amelyek itt el akarják helyezni a maguk termékeit, hogy ők viszont magyar termékeket helyezzenek el. Ez Columbus-tojása. Abban a pillanatban, mihelyt biztosítva van a külföldi piac ilyen téren, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Valósítsa meg az ideát!) azonnal megindul a magyar filmgyártás. De hogy a filmipari alap megadóztassa a filmszakma keservesen dolgozó egyedeit azért, hogy itt a mozgók egy csomó pénzt fizessenek a cenzúrabizottságnak, hogy díjat szedjenek azért, hogy itt egy bürokratikus tiszt viselőkar intézze a magyar filmgyártást és a szakmabeliek csak előszobázzanak és film ne legyen; ezért nem szükséges a filmipari alapot tartani, nincs szükség erre a luxusra, hanem méltóztassék a dolgot a szakmára hagyni. Legfeljebb azt a köteles támogatást végezze a miniszter úr, amit a szakma felvirágoztatására amúgy is végre tud hajtani. Ne méltóztassék azt mondani, hogy gyanúsítok. En, aki ismerem a szakmát, éveken át hallgattam és nem szóltam ehhez a kérdéshez, mert vártam azt, hogy talán valami egészséges dolog születik meg. Kénves is volt a kérdés reám nézve, mert általam tisztelt emberek voltak benne a vezetőségben; nem akartam a szakj mabelieknek sem ártani, hogyha várnak valamit a kormánytól, a kormány ridegsége őket