Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

44 Az országgyűlés képviselőházának í lölet az, amely a kormányzatot vezette e tör: vényjavaslat beterjesztésekor. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem: semmi joga nincs ahhoz, hogy a kormányt a munkásosztály elleni gyűlölettel vádolja. (Ügy van! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék az elnökre bízni, hogy intelmét megtegye. Figyelmeztetem a képviselő urat, hog

xr beszédét ilyen szellemben és ilyen kifejezésekkel nem folytathatja. (Zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk a szónokot!) Györki Imre: A későbbiekben majd igazolni fogom állításomat. Igazolni fogom, hogy minden egyes rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak csak arra tendál, amit egyébként Wolff Károly képviselőtársam tegnapi beszédében meg is mondott: hogyan lehet védekezni a szoeiáldemokratapárt ellen a főváros törvényhatóságában; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) minthogy pedig a szociáldemokratapárt elsősorban a munkásoknak a pártja, kétségtelen tehát, hogy a javaslat arra irányúi, hogy a munkások képviseltetését hogyan tegyék lehetetlenné bent a főváros törvényhatóságában. Megszoktuk az újabb időben a korrektívum kifejezést. Azt mondják mindig, hogy korrektívumokra van szükség a törvényjavaslatnál, nehogy egyetlen-egy osztály, egyetlen-egy társadalmi réteg uralkodjék, éé ezért a különféle korrektívumokat ker s átül vitték a vidéki törvényhatóságok összeállításánál. Ezeket a korrektívumokat most már azonban sokkal hatásosabban, sokkal erőteljesehben akarják keresztül hajszolni ebben a törvényjavaslatban. Nem lehet csodálkozni tehát, hogyha látják a nagy dolgozó tömegek, ia társadalom tekintélyes része, rafinériával, korektívumokkal ^akarják r az ő erejét, az ő számbeli súlyát, az ő többségét leerőtleníteni a főváros törvényhatóságában, vagy más testületben: ezeknek a korrektívumokmak az alkalmazása bizonyos ellenszenvet, bizonyos gyűlölséget vált ki, mint ahogyan gyűlölség vezeti a kormányzatot az egyik oldalon. Természetesen ennek meglesz a maga reakciója, amely reakció azonban semmiesetre sem a kibékülést fogja eredményezni, hanem ellenkezőleg, az ellentéteknek, a súrlódásoknak még nagyobb lehetőségét teremti meg. Nem kell egyébre hivatkoznom, amikor kárhoztatom ezeknek a rendelkezéseknek törvénybe iktatását, mint az angol példára. Amikor Angliában akár először, akár a múlt év tavaszán most már másodízben az angol munkáspárt győzelemre jutott, akkor nem az volt a konzervatív kormány fejének, az akkori »miniszterelnöknek legfőbb gondja, — de még az angol királynak sem jutott eszébe egy pillanatig sem — hogy különféle korrektívumok alkalmazásával megváltoztassa, vagy meghamisítsa az ország közvéleményének és_ választó polgárságának az akaratát és ne adja át a hatalmat annak a pártnak, amely a választók bizalmából többséghez jutott, tehát munkáspártig kormánynak, hanem korrektívumok alkalmazásával valahogyan a polgári többség kezére^ akarja Anglia hatalmát és Anglia politikáját juttatni. Ezt teljesen természetesnek találták Angliában, de ia világ minden kultúrállamb an is természetesnek tartanák, kivéve a fasiszta, vagy diktatórikus berendezkedésű államokat. Ahol a választók akarata szabadon megnyilatkozhatok, ott semmiféle korrektívumot szükségeseknek nem tartanak, a többséget mindenféle korlát nélkül elismerik és a hatalom részesévé teszik. Ha ez így történik, akkor természetes következménye ennek az is, hogy azokban az államokban, ahol nem. igyekeznek korrektívumokat 2. ülése 1930 február 12-én, szerdán. felállítani, ahol nem igyekeznek a választók akaratát különféle, részben választási trükökkel, részben közigazgatási erőszakkal, részben törvényes rendelkezésekkel megváltoztatni és korrigálni: azokban az államokban megvan a társadalomnak, a társadalmi osztályoknak nyugodt fejlődése, azokban az államokban forradalmi kilengések, megrázkódtatások kevésbbé, vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Azok az államok, amelyek minden korrektívum nélkül csinálják és építik ki a maguk alkotmányos intézményeit, vannak a világnak kulturális szempontból is az első helyén, azok vezetnek gazdaságilag, politikailag, kulturális szempontból, minden tekintetben, a világ, összes nációi között. Méltóztassék Angliára, Franciaországra, Dániára, Hollandiára, a skandináv államokra, Németországra nézni, mindenütt minden korrektívum nélkül hatalomhoz juttatták a szociáldemokratákat abban az esetben, ha a szoszocáldemokratapárt megkapta a választók szavazatának többségét. De Wolff Károly t. képviselő úr tegnap azt mondja egyik kijelentésében, hogy a háta mögött egy nagy, megszervezett keresztény tábor van. Ha ez az^ állítása való, akkor érthetetlennek tartom, miért támogat olyan törvényjavaslatot, amely különféle korrektivamokkal igyekszik az ő választóközönségének akaratát meghamisítani! Ha való az állítása, hogy a székesfőváros közönségének tekintélyes része támogatja azt a politikát, amelyet folytatott és folytat, akkor nem szabad neki támogatnia olyan törvényjavaslatot, mely a választók akaratának korrigálására iránvul. Ha pedig mégis megszavazza és szükségesnek tartja a korrektívumot, akkor a korrektívum bevezetése azt jelenti, hogy valami baj van a kréta körül és ő is érzi, hogy nem teljesen tiszta az a megállapítás, amelyet tegnap a Képviselőház ülésén hangoztatott s hogy azok a keresztény tömegek nagyon fogyatékos számban vannak, ezért van szükség ilyen mesterséges intézkedések bevezetésére. T. Képviselőház! Nemcsak belpolitikai szempontból tartom szükségesnek, hogy a korrektivumokat megszüntessük és kiküszöböljük, hanem külpolitikai szempontból sem nyúlnék sehol ilyen rendelkezéshez, ha a kormány helyében volnék. Nem nyúlnék pedig külpolitikai szempontból azért, mert ha nézzük, hogy tulajdonképpen mi ez a törvényjavaslat, hogyan van ez felépítve és .megszerkesztve, rá fogunk jönni, hogy a törvényjavaslat rendelkezései azt célozzák, hogy a kisebbség uralmát feltétlenül biztosítani kell a főváros törvényhatóságában, biztosítani a kisebbség feltétlen uralmát a többségi akarat, a választók akaratának elnyomásával. Amikor ezt a részt nézzük, hogyan kívánjuk, hogy a magvar kormány elmenjen a külföldi fórumok elé és ott a kisebbség védelmében felszólaljon s a kisebbség védelmének hangot adjon? Mi jogcíme lesz a magyar kormánynak, mikor maga is különféle korrekti vu mokkái igyekszik többséget szerezni, ahhoz, hogy szót emeljen a jugoszlávok, csehek vagy románok hasonló intézkedése ellen, akik ugyancsak különféle korrektívumokkal akarják az ott élő magyar kisebbségek uralmát gyengíteni? (Jánossy Gábor: Uralmát? Hiszen még élni sem hagyják a magyar kisebbséget az utódállamok!) Ahogyan a t. képviselőtársam azt mondja azokra az államokra, hogy «nem hagyják a magyar kisebbséget élni», ugyanezt a megállapítást tesszük mi itt a főváros munkásságára vonatkozólag, hogy még élni sem hagynak bennünket. Élni sem hagyják azokat, akik itt a