Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 3o fővárosban élnek, akik munkájukkal, adójukkal ennek a fővárosnak felépítéséhez hozzájárulnak. (Jánossy Gábor: Ez nem úgy van, ezt nem tudja bizonyítani a képviselő úr. — Esztergályos János: Mondja el, hogyan van!) T. Képviselőház! Azt is mondotta Wolff Károly t. képviselőtársunk, részben a tegnapi ülésen, de ezt az állítást tőle nem egyízben hallottuk a főváros törvényhatósági bizottsági ülésén is, — különösen akkor, amikor a fővárosi törvénytervezet köztudomásúvá vált — hogy ő a demokráciáért síkraszáll, együtt van a demokratikus küzdelemben minden párttal, és ott találjuk őt mindenkor, amikor az önkormányzat megvívásáért harcolni kell. Néhány évvel ezelőtt másik hangzatos jelszó is elhangzott ugyancsak Wolff Károly részéről, bent a főváros törvényhatóságában, amikor azt mondotta, hogy szociális téren versenyre kel' a szociáldemokratapárttal, hogy minden törekvése csak arra irányul, hogy a szociáldemokratapárttal e téren versenyre keljen, mert ez az az egyetlen alap, amelyen megtarthatja a maga tömegeit és amelyen pártjának a fővárosban való uralmát biztosíthatja. Pedig amikor minden fék nélkül volt bent a főváros törvényhatóságában, az ő politikája nem volt egyéb, mint a gyűlölség politikája, s azóta is csak a mi erős fékezésünkkel lehetett letompítani ennek a gyűlölségnek politikáját. N

voiceves uralmuk alatt bent a fővárosban nem tettek egyebet, mint igyekeztek a gyűlölséget tovább is fenntartani, igyekeztek minden módon lehetővé tenni azt a kizsákmányolást, amelyet a legdurvább kapitalizmus szokott csak biztosítani a főváros uralmában. ^Tegnap, amikor felszólalt a képviselő úr a fővárosi törvényjavaslat kapcsán s amikor választ kellett adni arra, hogy miért szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, holott ez a törvényjavaslat az ő korábbi kijelentéseivel és nyilatkozataival szemben is annyira hátrányos : azt mondotta a t. képviselő úr, hogy tulajdonképpen nem tudja, mi a nóvum ebben a törvényjavaslatban, mert hiszen mindazok a rendelkezések, amelyek ebben benne vannak és amelyek bizonyos korrektívumokat jelentenek a dolgozó polgárok, a munkásság, tehát a választók akaratával szemben, tulajdonképpen nem is nóvumok, mert ez mind benne volt a korábbi törvényben. Így szerinte benne volt az érdekképviseleti rendszer, benne volt a kinevezettekről szóló intézkedés, benne volt a hivatali állásuknál fogva ott helyetfoglalókról szóló intézkedés. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek szerinte nem nóvumok, amelyek benne voltak a régi törvényben, tehát, ha ezeket megszavazta, és ezek mellett^ott benn ült a főváros törvényhatósági bizottságában, akkor — mint tegnap mondotta — érthetetlennek tartpa, hogy miért küzdjön ezek ellen az intézkedések ellen, amikor új törvény alakjában kívánják ezt az állapotot rögzíteni. Elfelejti azonban Wolff Károly t. képviselőtársunk azt, hogy addig, amíg a most érvényben lévő törvényes rendelkezések szerint a 250 választott bizottsági taggal szemben körülbelül 61—62 olyan bizottsági tag van (Baracs Marcell: Egyéb jogcím'es!) aki egyéb jogcímen, tehát nem a választók bizalmából foglal helyet a főváros törvényhatósági bizottságában, addig a jövőben a 250 választott bizottsági tag száma leszáll 140-re, a 62 egyéb jogcímen helyetfoglaló bizottsági tagok száma pedig felemelkedik 80-ra, sőt, ha továbbmegyünk és figyelembe vesszük azokat az átmeneti intézkedéseket, amelyek ugyancsak benne vannak a törvényjavaslatban, és amelyek lehetővé teszik, hogy azok is, akik ezidőszerint hivataluknál fogva tagjai a fő2. ülése i.930 február 12-én, szerdán. • 45 város törvényhatósági bizottságának, de az új törvény rendelkezései szerint nem lennének tagjai, ha mondom, ezeknek átmeneti számát is figyelembe vesszük, akkor nem is 80 lesz ezeknek a száma és a régi 62-vel szemben 91 olyan bizottsági tag foglal majd helyet a törvényhatósági bizottságban, aki nem a választók bizalmából lesz ott. Már maga ez a puszta tény, a két számnak szembeállítása, a 250-nek a 62-vel és a 140-nek a 91-gyel való szembeállítása eléggé indokolttá teszi azt a kritikát, amely megnyilatkozott részünkről, ellenzéki képviselők részéről, és amely felelet arra, hogy igenis súlyos különbség van e törvényjavaslat rendelkezése és a korábbi törvény rendelkezése között, mert a számoknak egymáshoz való arányosítása még kirívóbbá teszi azt az ellentétet, amely korábban is megvolt a főváros törvényhatóságában. Azt is mondotta Wolff Károly képviselő úr, amikor kifogást emeltünk az örököstagság intézménye ellen, hogy ez azért kell, mert a folytonosságot valahogyan biztosítani kell a főváros életében. Ha az a példa lenne előttünk, vagy olyan törvényes rendelkezés lenne előttünk, mint amilyen törvényes rendelkezés volt a francia forradalom idején, amikor kimondották, hogy az alkotmányozó testület volt tagjai már a forradalmi törvényhozó testület tagjai egyáltalán nem lehetnek, ha mondom, egy ilyen törvényes rendelkezés lenne nálunk, hogy az egyik képviselőtestület tagjai a következő képviselőtestület, illetőleg törvényhatósági bizottság tagjai egyáltalán nem lehetnek, akkor talán még meg tudnám érteni, hogy valóban szükség van egy ilyen örököstagsági intézményre, hogy evvel az állandóságot biztosítsák.^ Azt látjuk azonban, hogy akármilyen nagy fluktuáció van is az egyik választás és a másik választás között, azért a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok zöme mégis megmarad, éppúgy, mint az egyéb testületek tagjai, az érdekképviseletek tagjai is, vagy maguk a törvényhozó testület tagjai is. Azoknak is, — látjuk — a zöme megmarad és csak a tagok egy bizonyos része fluktuál. A törvényhozásban is, ezt láttuk a második nemzetgyűlésben, azt láttuk a Képviselőház megalkotásakor, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a Képviselőház választott tagjai közül hány olyan tag ül benn, akik még a háborút megelőzőleg is a törvényhozás tagjai voltak, akkor ezeknek számát is olyan nagynak tarthatjuk, amely megnyugtatást ad abban a tekintetben, hogy a folytonosság igenis biztosítva van. Tehát nem is ez a szempont a döntő. Ez csak ürügy arra, hogy valahogy biztosítsák hatalmukat, mert maga az örököstagok intézménye nem más, mint egy premium adása a többségi pártoknak, hogy hatalmukat ilyen mesterkélt intézkedésekkel, ilyen korrektívumokkal valahogyan felduzzasszák. (Mozgás és ellenmondás ok jobbfelől.) Azt mondotta még Wolff t. képviselőtársam evvel a kérdéssel kapcsolatban, hogy évek kellenek ahhoz, hogy beletanuljanak a főváros törvényhatósági bizottsági tagjai a különféle ügyekbe, hogy megismerjék a szerződéseket és egyéb intézkedéseket. (Zaj. — U

sett y Béla előadó közbeszól.) T. képviselőtársam és t. előadó úr, már megadtam a feleletet az imént, amikor azt mondtam, hogy a természetes kiválasztódás folytán is bennmaradnak a főváros életében azok, akik abban komoly tevékenységet fejtettek ki. (Bárdos Ferenc: Wolff bennmarad, meg Kozma is!) Tehát az állandóság ebben a tekintetben is biztosítva van. Es ha ezek megtanulták a korábbi ciklusok alatt az ügyeket, ezt a tudásukat átvihetik az új ciklusba is a nélküL 7*