Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1930 február 12-én, szerdán. 43 szállítottuk a kormánynak. A második bűnünk a bizalmatlansági nyilatkozat, a mandátum volt talán és lehet, hogy ez ott váltotta ki azt a szükséget, hogy a fővárosi törvényjavaslatot most újból szabályozzuk. A harmadik bűnünk, amit fel lehet hozni ellenünk és amelyről éppen Fábián t. képviselőtársam a mai ülésen szólt, hogy igyekeztünk gátat vetni a panamáknak, igyekeztünk gátat vetni annak, hogy a főváros ne a tantiémlovagok birodalma legyen, hogy ott ne tantiémlovagok uralkodjanak. Ezeket a tantiémeket igyekeztünk a legszűkebbre leszorítani, ha véglegesen, tökéletesen nem is tudtuk megszűntetni. Ez a törekvés vezetett bennünket a törvényjavaslat. bizottsági tárgyalásainál, ahol ugyancsak mi adtunk erős hangot abba a tekintetben, s emeltünk erősen szót a mellett, hogy a főváros különféle üzemi igazgatóságaiban helyet foglaló igazgatósági tagok, vagy bizottsági tagok semmiféle^ jutalomban, semmiféle tantiémben ne részesíttessenek. Ez volt az a tisztító munka, melyet mi a főváros törvényhatósági bizottsági közgyűlésén végeztünk, ezt a tisztítómunkát akarjuk mi folytatni megint a főváros törvényhatóságában, amikor új választás elé kerülünk. Én megértem teljes^ mértékben ma a fővárosnak azt a két pártját, amely részben belülről, részben kívülről támogatja a kormányt, megértem a Bipka, a Kozmapárt bent ülő tagjait és megértem Wolff Károly úgynevezett kereszténypártja tagjainak gondolkozását, hogy azért kell nekik egy új fővárosi törvényt megalkotni, mert ha meg nem alkotják ezt az új fővárosi törvényt, akkor a legközelebbi választásnál erősen megcsappan taglétszámuk bent a törvényhatóságban és ezt a taglétszámot, amelyet el tudtak érni, va^y a szavazatoknak azt az arányszámát, amelyet még a legutolsó választásnál ki tudtak verekedni maguknak, már nem fogják tudni biztosítani a jövőben. Az a politika ugyanis, amelyet a legutolsó öt esztendőben folytattak, '_ kiábrándította a választóközönséget annak józan ítéletét megváltoztatta és ma már a főváros polgársága tudja, hogy melyik az a párt, amely az ő érdekét képviseli bent a főváros törvényhatóságában és látja azokat a cselekedeteket, látja azokat az akarásokat, amelyek a legutolsó öt esztendő alatt történtek. Ha csak végigtekintünk a nyolc vagy tíz esztendőn, mióta a főváros törvényhatóságának uralma a kereszténypárt kezében van, látjuk azt. hogy a gyűlölködésnek, a bosszúállásnak politikája volt mindig az uralkodó szempont, legalább is előzetesen mindaddig, míg mi be nem kerül tünk a főváros törvényhatóságába. Emlékezhetünk mindannyian még, hogy néhány évvel ezelőtt Budapest székesfőváros nem az a dédelgetett, szeretett fővárosa volt egy országnak, aminek lenni kellett volna, hanem a «bűnös Budapest» jelzővel illették meg Budapest székesfővárost. Nem arra törekedett az akkori hatalmat képviselő többségi párt a városházán, hogy Budapest székesfővárost a háború lerongyolódása közepette újból talpraállítsa, nem is arra törekedett, hogy kulturális szempontból naggyá és hatalmassá nevelje, hogy egy fejlett ipart, kereskedelmet, egy vállalkozó és erőteljes gazdasági életet létesítsen, arra sem törekedett, hogy közcgészségügyi szempontból kiemelje a fővárost és még magasabb fokra emelje, mint amelyen volt a háborút megelőzőleg, hanem valósággal balkáni színvonalra süllyesztette le és ebből a balkáni színvonalra való lesüllyedtségből csak azóta tud kiemelkedni és azóta tett néhány lépést az európai színvonal felé, mióta mi szociáldemokraták bent vagyunk a főváros törvényKJSPVISELÖHÁZI XAPLO. XXV. hatóságában és állandóan ostorozzuk azt az uralmat, amely a fővárosban azelőtt volt. Nem kell egyébre hivatkoznom, csak arra, hogy a Wolff-féle uralom alatt iskolát nem építettek ebben a fővárosban, nem kell egyébre hivatkoznom, mint arra, hogy amikor itt volt á mindenki által tudott és érzett lakásnyomorúság s amikor még papírkoronákkal lehetett volna olcsón lakásokat termelni a főváros dolgozó társadalmának, akkor ez az uralom egyetlenegy lakást sem termelt. Lakásépítés csak azóta van a fővárosban, amióta mi szociáldemokraták helyet foglalunk a törvényhatósági bizottságban. Mi ennek a kérdésnek fontosságát állandóan napirenden tartottuk és valósággal rászorítottuk a többségi pártot arra, hogy ezen a téren tegye meg azt, amit meg kell tenni s amit a külföldi hatalmas világvárosok és egyes országok fővárosai már megtettek. Mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy mit jelent Budapest központi fekvése, különösen ma, amikor Oroszország lekapcsolódott Európa testéről, s amikor Budapest valósággal KeletEurópa gócpontja lehetne. Azzal a szerencsétlen politikával azonban, amelyet a legutóbbi nyoic esztendő alatt itt a fővárosban folytattak, valósággal elkergették Budapest területéről az ipart és kereskedelmet s kiölték azt a nemzetközi életet, amelynek ebben a székesfővárosban kellene lefolynia. Egy virágzó fővárost teremtene itt az, ha a Kelet ipari és kereskedelmi forgalma itt bonyolódnék le, ahol Budapest földrajzi fekvésénél fogva le is kellene bonyolódnia. Amikor ez a helyzet, akkor t. belügyminiszter úr éppen ma egy hete az egyik szocialista interpellációra adott válaszában azt mondotta, hogy mi azért támadjuk székesfővárosi törvényjavaslatát s azért megyünk vele szemben a személyes támadás terére is, mert mi meg akarjuk zsarolni őt a fővárosi üolitikája terén s a fővárosi törvényjavaslattal szemben. Aki figyelemmel kísérte és kíséri a mi közéleti munkálkodásunkat, részben itt, részben a fővárosi vagy akármelyik vidéki törvényhatóságban, az nagyon jól tudja, hogy mi harcot folytatunk, de nem azért, hogy bárkit bármilyen szemDontból megzsaroljunk, hanem azért, hogy a mi programmunk megvalósítására törekedjünk. Harcot folytatunk, elvi küzdelmet folytatunk, ezt az elvi küzdelmet azonban soha személyi térre nem vittük át, mint ahogy személyi kultuszt sem űztünk, s a személyi gyűlölködés politikáját sem folytattuk a miniszter úrral szemben sem. Nem fogunk ilyen politikát folytatni a jövőben sem. Mi egész határozottsággal megmondtuk, hogy azt a fővárosi törvényjavaslatot, amelyet a t. belügyminiszter úr beterjesztett, annyira rossznak, helytelennek tartjuk, hogy apró-cseprő javításokkal ezen nem lehet olyan változtatást eszközölni, amely a mi követelményünknek, programmunknak megfelel. Ha pedig lényegtelen módosításokat tesz a javaslaton, az minket igazán kevéssé érdekel, mert lényegtelen módosításokkal nem tudjuk kiküszöbölni azokat a nagy hátrányokat és igazságtalanságokat, amelyek ebben a törvényjavaslatban vannak, s lényegtelen módosításokkal nem tudjuk kiküszöbölni azt az osztálygyűlölettől vezetett politikát, amely ebben a törvényjavaslatban bennfoglaltatik. Legvünk tisztában azzal, hogy úgy, amint ez a törvényjavaslat fel van építve, ennek az egész elgondolása nem más, mint az osztálygyűlölettől vezetett politika törvénybeiktatása. Ha ennek a törvényjavaslatnak intézkedéseit az egész vonalon megnézzük, akkor mindezekből kiérzik az, hogy tisztán a munkások iránti gyű-