Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
40 Az országgyűlés képviselőházának í dolatoknak fejtegetésénél, nagy, hatalmas szónoki lendület ragadta el és úgy mondta azt, hogy nem akar mégegyszer vörös városházát látni. A magam részéről egyáltalán nem fukarkodom ezzel a felfogásommal és nem tagadom azt a gondolatomat, hogy a vörös városházának azt a formáját, amelyet itt tőlünk távolálló elemek próbáltak a nagyközönségnek bemutatni, a magam részéről sem akarom, a magam részéről sem imádom, azonban azt hiszem, hogy Wolff Károly t. képviselőtársam csalódni fog, ha azt hiszi, hogy il TT en erőszakos törvényes intézkedésekkel a szociáldemokráciának akár városházi, akár az országban való előretörését meg fo^ia tudni akadályozni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elvégre nekem, mint jó keresztény katholikus embernek, akitől a párbért — ahogy a ma^ar ember mondja — erőszakkal bevasalják, ha nem is akarnám fizetni, talán van egy kis jogom ahhoz, hogy a dolognak a kereszténység emlegetésével kapcsolatos oldalát is megpiszkáljam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A. képviselő úr ezt a törvényjavaslatot üdvözölte (Farkas István: Tudniillik az ő testére szabták!) és megállapította róla, hogy ez a törvényjavaslat főként állambiztonsági szempontból alkalmas arra, hogy elfogadja, — itt is azt hiszem, ismét a föltörekvő szociáldemokráciára gondol — ez a törvényjavaslat pedig a legkülönösebben alkalmas arra, hogy a városházán a mindenkori keresztény többséget biztosítsa. Nagyon érdekes volt, amikor beszédében a kereszténységét, mint a polgárság, tehát mint a gazdagok osztályának védelmezőjét állította oda. Egyenesen keringőre hívta fel a demokratapárt tagjait, akik köztudomás szerint túlnyomó nagyrészt a zsidó felekezethez tartoznak és úgy állította be a kérdést, felhíván őket a keringőre, hogy csak szeressék ezt a törvényjavaslatot, mert az a törvényjavaslat az egyedüli, amely a módosabb polgárság érdekeit támogatni hivatva van a városházán a szociáldemokráciával szemben. Sajnálattal tapasztaltam, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam, aki a liberalizmus jegyében szeret tetszelegni, a reakciós vagy túlságosan, konzervatív Wolff Károly i képviselőtársamnak gratulált ehhez a beszédéhez. (Farkas István: Megértik egymást abban, hogy a munkások imádkozzanak és alacsony bért követeljenek!) T. Képviselőház! Azt kérdezheti valaki, miért moíidom el ezeket az apróságokat, ezeket az apró történeteket, mert hiszen nagy horderejű, világrengető kérdéseknek semmiesetre sem tartom ezeket a szónoklatokat, melyek itt a szociáldemokrácia ellen elhangzanak egyszerűen azon oknál fogva, mert ez alkalommal is le akarom szögezni azt, hogy ott ahol a tőkés érdekek találkoznak, teljesen közömbös, hogy katholikus, zsidó vagy református-e^ valaki, mert teljesen meg tudják egymást érteni a Wolff Károlyok és a Sándor Pálok, a tőkésosztály képviselői. Osztályszempontok vezetik őket és hamar összetalálkoznak a munkásérdekeltség érdekeivel és kívánságaival szemben s^ a szociáldemokrácia visszaszorítására kéz a kézben egy-kettőre találkoznak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kereszténység jelszavával való hivalkodás az én megállapításom szerint, — bátran elmondhatom — visszaélés a tömegekkel szemben, mert hiszen nem a kereszténységet akarják a városházán örökké úrrá tenni, nem a kereszténység uralmát akarják biztosítani, hanem a tőkés2. ülése 1930 február 12-én, szerdán. társadalom uralmát, befolyását akarják keresztény és zsidó, egyformán megörökíteni amunkástömegek hatalmával és feltörekvésével szemben. Azt mondja Wolff Károly tisztelt képviselő úr, hogy az ő háta mögött állanak a tömegek, hogy ők méltán támaszkodhatnak a tömegekre, mert (megmutatták a legutóbbi választások, hogy a keresztény tömegek szilárdan állnak és kitartanak mellettük. Én ezzel szemben bátor vagyok megállapítani, hogy ez a vonal, amelyről itt szó van, mindig hegyesedik, mindig kisebb lesz az a tábor, amely a kereszténypártok háta mögött áll. Csak minél több ilyen beszédei és minél több ilyen összefogást produkáljanak. Én annál inkább örülök ennek, mert azok a keresztény tömegek, amelyek eddig azt hitték. hogy a keresztény jelszavak alatt krisztusi szeretet, krisztusi tanítás és az evangélium húzódik meg, mindinkább arra ébrednek és azt látják, hogy a keresztény tanítás, a krisztusi tanítás magasztosságát felhasználják politikai jelszavakra és ennek segítségével zsákmányolják ki a dolgozó néprétegeket. Ez a körülmény pedig a mi táborunkba fogja hajtani a keresztény dolgozó tömegeket. Meglátják az urak, hogy ez lesz az eredmény. T. Képviselőház! Az evangéliumról beszéltek itt tegnap és közbeszólások alakjában elhangzott, hogy a krisztusi tanítások és a krisztusi tanok alapján állnak. En ismétlem, mint keresztény ember, hogy amikor a keresztény rendszer jóvoltából hónapokat töltöttem el a különböző fogházakban és internáló táborokban, ezekben a legkönnyebben hozzáférhető olvasmány a Biblia volt. Nagyon szívesen olvasgattam ezt a könyvet, mert hiszen abban rendkívül sok hasznos dolgot találtam. (Farkas István: Citálj belőle!) Nem akarok citálni belőle, s nem akarok ezzel a kérdéssel többet foglalkozni, csak megállapítom, hogy a mai keresztény uralomnak az evangéliumhoz és a bibliához és a krisztusi tanításhoz vajimi sok köze nincsen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmi! — Farkas István: Csak az ajkukra veszik.) A krisztusi tanítás igen közei áll a szociáldemokráciához, (Farkas István: Mi hozzánk!; de nem a konzervatív reakciós keresztény uralomhoz, nem annak programmjához és felfogásához. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most a székesfővárosi javaslatról van szó, méltóztassék tehát a tárgyhoz közeledni. (Rothenstein Mór: Amit Wolffnak szabad, azt másnak is szabad!) Kérem, a szónoknak szólt a figyelmeztetés. Reisinger Ferenc: A kormány félhivatalos lapja hozta a tudósításokat s így elég hiteles. Az előttem szóló Wolff Karoly képviselő úr körülbelül egy órát f foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, méltóztassék tehát megengedni nekem, hogy tíz percig mégis csak foglalkozhassam ezzel a kérdéssel, amennyiben válaszolni akarok. Az én megállapításom szerint tehát az evangélium, Krisztus tanítása nagyon közel áll a demokrácia gondolatához, szinte össze lehet téveszteni. (Farkas István: Folkusházy volt a legtipikusabb képviselője a kereszténypártnak a városházán. — Zaj.) Mondhatnám azt, hogyha a szociáldemokratapárt programmját veszem elő és összehasonlítom azzal, amit a Bibliában találok, alig van benne eltérés. Mások a szavak, más a mondatszerkesztés; a Biblia nagyon érdekes régi stílusban van megírva. A szociáldemokratapárt programmjában modernebbül, a mai időknek megfelelőleg ott találjuk mindazt, amit Krisztus tanítása magában foglal. A szo-
