Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Äz országgyűlés képviselőházának 352. ciáldeniokratapárt nem ismeri a gyűlölködést, ellenben — aho^an itt bátor leszek megállapí­tani— a kereszténység örve alatt, a keresztény­ség jelszava alatt 10 esztendőn keresztül renge­teg gyűlölködést láttam belevinni a közéletbe. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt pedig én a magam részéről összeegyeztethetet­lennek tartom a krisztusi tanításokkal. De most még csupán egy kérdést akarok feltenni. Összeegyeztethető-e az, ami tíz esz­tendő alatt kifejlődött a keresztény hon-hazafias rendszerben, ami országosan és Budapest szé­kesfőváros városházán inauguráltatott, azaz a protekcionizmus, Krisztus tanításaival és a de­mokráciával? Nem! Megállapíthatjuk, hogy a protekcionizmus Magyarországon sohasem dü­höngött ilyen mértékben, mint amilyen mérték­ben ezidőszerint dühöng. Egyébként Fábián Béla t. képviselőtársam által felolvasott fizetési lista nagyon érdekes világot vet arra, amit most mondottam és nagyon gyanússá teszi azt a keresztény önzetlenséget, amelyet itt a poli­tikába belevisznek, mert ebből nagyon is önzés sugárzik ki. En tehát Wolff Károly t. képviselőtársam­mal ellentétben azt mondom, hogy csinálhatnak mesterségesen törvényeket, akadályokat, de mindaddig az ideig, amíg a kereszténység jel­szava alatt egészen más lényeg van takarva, mint ami a tömegeknek kell, hiábavaló lesz minden, a tömegek el fogják söpörni a keresz­tény községi pártot evvel a törvénnyel együtt, ha ebből a javaslatból törvény lesz és a maguk érdekeinek, a nagyközönség erdekeinek megfe­lelő törvényt és rendszert fognak teremteni Schandl Károly képviselőtársam tegnapi beszédéből nagyon megragadta a figyelmemet, hogy végre akadt a túloldalon egy képviselő, aki felállt és azt mondotta: itt a falu és a vá­ros közé egy évtizeden keresztül éket vertek, (Farkas István: Ö is részese volt! ö is verte! — Györki Imre: Egyik legbuzgóbb részese! — Zaj.) ebből pedig az következett, hogy az ország látta ennek kárát. Képviselőtársam pedig azt mondotta, hogy éppen itt az ideje, hogy egyszer leszögezzük ezt, (Györki Imre: Schandl is diót és mogyorót rubrikázna a Hangyában és nem lett volna államtitkár, ha nincs kurzus!) befe­jezzük ezt a folyamatot és a falu és a város között egy bizonyos barátságot, epy bizonyos szeretetet fejlesszünk ki Nem ezekkel a szavakkal mondotta a kép­viselő úr, de beszédének körülbelül ez volt a lé­nyege. Igaz, hogy a falu és város egymás iránti szeretetéről szóló eme képviselői beszédbe mind­járt egy-kettőre belevágódott egy türelmetlen passzus, amely azután újra, megint a «bűnös multat» kezdte hánytorgatni. Nem tudom, ho­gyan lehet így pontot tenni a beszéd végére, hogy amikor pontot rak a képviselő úr, újra előveszi a multat és újra ebből próbál népszerű­séget keresni a maga számára. Egyébként én ezeket a mellékzpngéket el­hagyom, csak pusztán a falu és város egymás közötti viszonyának kérdésével akarok röviden foglalkozni. A javaslat tárgyalása során újból felvetődik a Képviselőházban a falu és város közti ellentét; én állítom, hogy mesterségesen csinált ellentét, mert Budapest székesfőváros és az ország egyéb részei között a háború előtti időben az én megítélésem szerint és talánya valóság' szerint sem volt különösebb ellentét. Azok a normális érdekellentétek, amelyek vidék és város között fennforogtak, mindig elintézhe­tők voltak, mindig sikerült megtalálni a közép­utat. (Erdélyi Aladár: Csak baj, hogy a falu mindig alulmaradt! — Farkas István: A ülése :1930 február 12-én, szerdán. 41 nagybirtokosok bűne!) Nagyon köszönöm Er­délyi igen t. képviselőtársamnak ezt a közbeszó­lását; kisegít vele. Tudniillik annak a reakciós kormányzati rendszernek volt ez a következmé­nye, amelyet a képviselő úr most is szolgál. (Er­délyi Aladár: En szolgálni nem szolgálok, ezt tagadom!) Támogat, nagymértékben támogat. (Erdélyi Aladár: Az lehet!) Nagymértékben, úgy, hogy egészen szolgálatszerűvé válik, az én meggyőződésem szerint. (Farkas István: Olyan hűségesen, hogy szolgálatszerűvé válik!) A há­ború előtti Képviselőház összetétele túlnyomó­nagyreszt földbirtokosokból, agráriusokból, te­hát a falu népéből állt, tudniillik a falu uraiból, akik a falu népének nyomorúságát, ügyesbajos dolgait jobban kellett, hogy ismerjék, mint mi városi lakosok. Ha tehát ez az ilyen többségű Képviselőház elhanyagolta a falu érdekeit, (Györki Imre: Es a kisgazdák mit csináltak tíz esztendeig?!) akkor igazán önmagára vessen, de ezért minket nem vonhat felelősségre, mert ez az ő lelkiismeretüket terheli, ez annak az ag­rárius Képviselőháznak a bűne. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a közbeszólások nem jogosítják fel a kép­viselő urat a tárgytól való eltérésre. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a vidéket a fővárossal szemben va­lami nagy szeretetre hangolja, mert, amikor Budapest székesfőváros számára a választásnak lajstromos formáját állapítja meg, ugyanakkor a vidéki törvényhatósági bizottságok választá­sát nem lajstromos, hanem rendes többségi vá­lasztás útján intézik el. A megbízható vidék te­hát, az önök által annyiszor diesőitett vidék^ a vármegye, a földmíves nép megint csak hát­rányba kerül Budapest székesfővárossal szem­ben. Ezzel nem akarom azt mondani, mintha nem helyeselném a lajstromos választást, mintha nem r tartanám igazságosnak, : vagy mintha ezt irigyelném Budapest ^székesfőváros közönségétől, hanem pusztán rá akarok mu­tatni, hogy ez a Képviselőház is, ugyanúgy, mint a régi, — ahogy Erdélyi képviselőtársam mondta —* újra csak igazságtalanul mér a falu, a vidék lakosságával szemben és ott elveti a lajstromos választást, sőt. nemcsak elvetette, ha­nectn a választásnak egy igen különös formáját is termelte ki: nem állapította meg a jelölésnél a rendestagok és a póttagok jelölését külön­külön, hanem csak jelölést állapított meg, ami azt a különös helyzetet eredményezte a válasz­tásnál, hogy jelöltünk egy kerületben, mondjuk, hat tagot, és nem mondtuk, hogy ebből négy ren­des és kettő póttag, s akkor megindult a kon­kurreneia a jelöltek között. Az uralkodó, fenn­álló keresztény barátság, a keresztények és ke­resztyének közötti nagy szeretet bemutatására legyen szabadj rámutatnom arra, hogy például a miskolci törvényhatósági bizottsági választá­soknál a reformátusok hátulról leszúrták a^ ve­lük egy listán levő katholikus jelölteket, úgy­hogy a katholikus jelöltekből póttagok lettek és a reformátusok jutottak be mint rendes tagok. Ebből azután nagyon kedves állapot fejlődött ki. Most a katholikusok és reformátusok éles harcban állanak egymással. Ezt az éles harcot egy ügyetlen törvény, két ballábbal megszer­kesztett törvény idézte elő és mesterségesen fej­lesztette — azt nem mondhatom, hogy ésszel, mert nem ésszel történt — és termelte ki ezt a harcot... Elnök: A képviselő úr (megállapításai sér­tők. Méltóztassék ezektől tartózkodni. Reisinger Ferenc: Mindenesetre nagyon különösnek találom azt a borzasztó nagy ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom