Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

402 Az országgyűlés képviselőházának 36^. ülése 1930 március 7-én, pénteken. Hogy miért töröltessék ez a szakasz, erre nézve t. képviselőtársaim érveiket már felsorakoztatták. En is úgy látom, hogy ez a 18. §, az érdekképviseletről szóló rendelkezés, — ha enyhen akarom kifejezni magamat — felesleges, ez teher, ez szaporítása a szakaszoknak abból a szempontból, - amint azt a belügyminiszter ur mondja — hogy a szakszerűség, a hozzáértés, a törvényhatósági bizottságban ezáltal emeltessek (Scitovszky Béla belügyminiszter: Már a 11. §-nál eldöntötte a Ház, képviselő úr!) es bizonyos esetekben a törvényhatósági bizottsági tagokat jótanács okkal lássa el, mert az a 150 megválasztott törvényhatósági bizottsági tag e nélkül nem tudna feladatának eleget tenni. Ezt kell hinnem, és ha a miniszter úr indokolása, s mindazoké, akik az érdekképviseletek mellett exponálják magukat, nem ürügy, ha e mögött nem rejlik valami más, akkor azt kell mondanom; ez nem egyéb, mint gyámkodás az általános es titkos választás útján megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok felett. Ha tényleg úgy volna a dolog, hogy ezek szakszerűségére és hozzáértésére szükség van, ezeket tehát be kell venni a törvényhatósági bizottságba, s a belügyiminiszter úr azt mondana, hogy ezek csak tanácskozási joggal bírnak, de szavazati joggal nem, akkor hajlandó volnék elhinni azt, hogy erre a szakszerűségre szükség van, de fordítva áll a dolog. Ezek a t. urak, akik itt különböző címeken — hivatalból, örököstagság, vagy érdekképviselet révén — bejutnak a főváros törvényhatóságába, inkább csak szavaznak, de tanácsokkal nem látják el a törvényhatósági bizottságot, mert hiszen nem is igen jelennek meg a közgyűlésen, nem is igen jelennek meg a bizottságokban, hanem mindig csak akkor, .amikor valami fontos ügyben dönteni kell, (Kabók Lajos: Amikor utasítást kapnak!) amikor ők, mint megbízható elemek megjelennek a közgyűlésen és szavazatukkal segítik a kormányt többséghez jutni. Ha ez az ügy valójában így áll, így fest, ha így látjuk a dolgokat, mégis csak a mellett kell érvelni és a mellett kell kitartani, amit mi mondunk, hogy erre a szakaszra nincsen szükség. Nem tudom megérteni, miért kell a budapesti városházán ilyen nagy testületnek intézkedni. Hiszen azáltal, hogy hivatalból való tagság, örököstagság és érdekképviselet révén ez a testület több mint 200 tagra fog megnövekedni, egy nehézkes testületet kapunk, amely nem mozgékony, amely csak arra jó, hogy bizonyos esetekben hátráltassa azt, hogy a haladás jegyében és a kornak megfelelőleg lehessen határozatokat hozni. Ha tehát így látjuk a dolgot és ha ez tényleg így van, akkor elsősorban a mellett kell kitartanunk, — ha erre a lehetőség megvolna — hogy érveinkkel, amelyek helytállóak, a belügyminiszter urat arra bírjuk, hogy változtassa meg véleményét és hagyja el a 18. §-t, amely az érdekképviseletekről szól. Erre persze nem lehet számítani, hiszen akkor mindazokat a szakaszokat, amelyek ezzel kapcsolatosak, törölni . kellene, vagy ha nem kellene is törölni, legalább is olyan változtatást kellene rajtuk eszközölni, hogy csak tanácskozási joggal bírnak, ha már erre okvetlenül szükség volna, amit nem írok alá. Ha azonban ezek szavazati joguktól elesnének, valószínűleg a belügyminiszter úr és a többségi párt sem igen helyeznéftek már nagy súlyt ezekre a szakaszokra, hanem akkor talán hajlandók volnának az egészet elengedni, akkor talán még fi kereszténypárt is a mellett volna, hogy ilyen körülmények között ezekre a szakaszokra tényleg nincs szükség. Petrováez igen t. képviselőtársunk ma közbeszólás alakjában azt állította, hogy ő és a kereszténypárt az autonómiát védik a szocialistákkal szemben. Akkor mondotta ezt, amikor Propper képviselőtársain arról beszélt, hogyha már érdekképviseletről van szó, akkor az érdekeltség maga nocsak jelölje, hanem egyúttal válassza is miig a kiküldötteit. Ez egészen természetes is volna, mert ez egy egyenes és direkt választás volna. Amit Petrováez képviselőtársunk ajánlott, hogy az érdekeltség jelölje és a törvényhatósági bizottság válassza, ez máinem közvetlen, hanem közvetett választás volna. Ez pedig nem felel meg az autonómiának és a demokráciának. Éppen aiïért nem lehet megérteni, hogyan állíthatja Petrováez képviselő úr, hogy ez éppen az az alkalom,, ahol ők, a kereszténypárt a szocialistákkal szemben az autonómiát védik, mert szerinte a szavazásnál ki fog derülni, hogy a szocialisták esetleg éppúgy szavaznak, mint a többségipárti tagok is. Ez lehetséges, megtörténhetik ez egy részletkérdésben, de nem jelentheti azt, amiről Petrováez képviselő úr beszélt és éppen ezért a leghatározottabban vissza kell utasítanunk azt az állítást, mintha velünk szemben szükség volna arra, hogy a kereszténypárt megvédje az autonómiát, amikor ők éppen olyan javaslattal jönnek, amely inkább a reakciónak szolgál, mint a haladásnak. Erdélyi t. képviselőtársam Kabók Lajos t. képviselőtársam beszéde közben azt a megjegyzést tette, hogy a keresetiadó felét a munkáltató fizeti. Azt hiszem, Erdélyi képviselőtársam nagy tévedésben van; ő összetéveszti ezt azzal, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél az illeték felét a munkáltató fizeti. Ez igaz, de a keresetiadót illetőleg nem mondhatom, hogy még csak egyes munkaadók is volnának ilyenek, mert a legrendezettebb iparban, a nyomdásziparban sincs olvan munkaadó, aki munkásáért a keresetiadót fizetné. (Usetty Béla előadó: Van olyan!) Ezt pontosan levonják. Tegyük fel azonban, hogy van olyan munkaadó, aki a keresetiadó felét megfizeti a munkásért. (Usetty Béla előadó: Az egészet!) Akkor is — ne ámítsuk magunkat — a munkaadónak át kell hárítania a költségeket, máskülönben nem tud megélni. (Usetty Béla előadó: Hogyan? — Kabók Lajos: Kisebb munkabért adP Vagy alacsonyabb munkabért fizet, vagy pedig a munka előállításánál, a kalkulálásnál kárpótolja magát, ami egészen természetes is. (Kabók Lajos: Vagy mind a kettőt csinálja!) Éppen ezért nem igen van alapja Erdélyi képviselőtársam e közbeszólásának. Ha tehát le kell mondanunk arról, hogy a többség a szakasz törlése mellett szavazzon, akkor ezzel a körülménnyel számolva meg kell nézni, hogv demokratikus szempontból megfelelnek-e azok az intézkedések, amelyekről e szakaszban szó van. Itt azt kell mondanom, hogy a belügyminisztériumban — ú^y látszik — a balszerencse az uralkodó, mert akármit is csinálnak, úgy nem csinálják, hogy. az ne legyen egyoldalú. Itt hivatkozom ennek a szakasznmak e) pontjára, f amely a Gyáriparosok Országos Szövetségéről szól, amelynek ez a szakasz két küldöttet biztosít, de nem találom benne, amint már mások is felemlítették, a Társadalombiztosító Intézetet és nem találom benne a Szakszervezeti Tanácsot sem. Ha az igen t. belügyminiszter úr a gyárosokra, a munkáltatókra gondolt, amikor ezt a szakaszt helybenhagyta, akkor miért nem gondolt a munkásérdekeltek