Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-364
Az országgyűlés képviselőházának 364 képviseletére, különösen akkor, amikor éppen most a közelmúltban és — azt is lehet mondani — a jelenben is a kormány elnöke, Bethlen István, meghívta a szakszervezetek képviselőit, hogy megbeszélje velük, mit lehet ezekben a súlyos időkben, ennek a gazdasági válságnak közepette csinálni. Azt látjuk, hogy a miniszterelnöknek és az illetékes resszort-minisztereknek erre a tanácskozásra szükségük van, hogy meghallgassák ezeket ebben az időben és az ő tanácskozásuk alapján intézkedjenek — legalább is így szól az Ígéret. Ha tehát az a helyzet, hogy maga a miniszterelnök is elismeri a szakszervezeteket, elismeri azt, hogy ők adataikkal, amelyeket szolgáltatnak és tanácskozásaikbal a kormánnyal együtt meg tudják teremteni azt a kiutat, amelyre olyan nagy szükség van, hogy ebből a krízisből valahogyan kikerüljünk, akkor miért nem lehet itt a fővárosi törvényhatósági bizottságban... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rothenstein Mór: Kérnék tizenöt perc meghosszabbítást. (Zaj a jobboldalon és a balközéven. — Felkiáltások: Megadjuk! Nem adjuk meg!) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Akik hozzájárulnak a beszédidő meghosszabbításához, méltóztassanak felállani. {Megtörténik. — Kabók Lajos: Nem vagyunk határozatképes számban!) A Ház a beszédidőt tizenöt perccel meghoszszabbította. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Nem tudom, megtiszteltetés akar-e lenni az, hogy akkor, amikor minden egyes szónoknak meg méltóztatnak adni a beszédmeghosszabbítást, éppen én lennék az az ellenszenves egyén, aki ezt nem érdemli meg. (Ellenmondások.) Arról szóltam, hogy a Szakszervezeti Tanács, mint érdekképviselet, éppen olyan mérvben, mint a Gyosz., megérdemelné azt, hogy ott, ahol a Gyosz. helyet foglal, mint másik érdekeltség képviselte, a Szakszervezeti Tanács is helyet foglalhasson. Kívánjuk azt is, hogy helyet foglaljon ott a Társadalombiztosító Intézet is. Felhívni kívánom a t. Ház figyelmét arra, hogy akkor, amikor a Társadalombiztosító Intézet élére Huszár Károlyt nevezték ki elnöknek, egyúttal csináltak egy törvénymódosítást, mely szerint a Társadalombiztosító Intézet mindenkori elnöke hivatalból tagja legyen a Felsőháznak. Bocsánatot kérek, nem lehet megérteni ezt az ellentétet; most nem akarjuk megadni a Társadalombiztosítónak azt a kitüntetést, hogy a kerületi választmány a törvényhatósági bizottságban íkét kiküldöttel legyen képviselve. Miért? A Társadalombiztosító elnöke tagja lehet hivataliból a Felsőháznak és az autonómiája a főváros törvényhatósági bizottságában ne foglalhasson helyet? Ez is egyoldalú dolog, nem felei meg az igazságnak, és ha mi itt jóformán minden egyes szakasznál felszólalunk és igyekezünk az igazságnak megfelelő intézkedésekké! az egyes szakaszokat felruházni akarni, akkor ne tessék minket úgy kezelni, mint ahogy kezelnek, hogy alig vannak itt, akik a szónokokat hallgatják, s alig látni a belügyminisztert a helyén. (Felkiáltások a jobboldalon: Mindig itt van!) Bocsánatot kérek, ma délelőtt egész sora hangzott el a felszólalásoknak, a belügyminiszter úr másutt volt elfoglalva, s abszolúte nem vett tudomást arról, hogy mit mondanak itt az egyes szónokok. Hogyan lesz majd a t. belügyminiszter úr abban a helyzetben, hogy a felszólalásokra a megfelelő választ megadja? (Usetty .. ülése 1930 március 7-én, pénteken. 403 Béla előadó: Megadja!) Ebből a körülményből is azt látjuk, hogy mi beszélhetünk, amit akarunk. {Ellenmondás ok jobb felől.) Kétségkívül van egy elenyésző rész, amely meghallgatja az egyes szónokokat, de ellenérvek nincsenek. Nem hallunk felszólalást a többségi párt egyik tagjától se, (Graeffl Jenő: Elmondták a bizottságban a mondanivalójukat!) nem «hallottuk, ihogy mi az ő meggyőződésük, és nem láttuk azt, hogy legalább is próbálnának kísérletet tenni arra nézve, hogy minket meggyőzzenek arról, hogy, amit ők kívánnak, az helyes és az a haladás jegyében történik. Még meg akarok emlékezni arról, hogy Frühwirth Mátyás képviselőtársam is_ hozzászólt ehhez a szakaszhoz. Azt tapasztaljuk, különösképpen Frühwirth Mátyás képviselőtársam részéről, hogy ha felszólal, akkor rendszerint az illető tárgy ellen szólal fel, amely éppen napirenden van, amikor pedig a tárgy felett szavazunk, akkor mindig mellette szavaz. (Kabók Lajos: Ez már régi szokása!) Ellene beszélni éi mellette szavazni: ez a kereszténypárt t. tagjai részéről nagyon gyakran megtörténik. Hogy ezt választóiknak hogyan fogják megmagyarázni, igaz, ez az ő dolguk, de majd csak náluk is elérkezik'az az idő, amikor a választók is számon fogják ezt tőlük kérni. Buday Dezső igen t. képviselő úr, amikor ehhez a szakaszhoz hozzászólt, azt mondotta, hogy ő bizonyos körülményeik között, bizonyos határig el tud odáig menni, hogy igenis, a munkás érdekeltség is találja meg a képviseletét. Azt mondotta, hogy egyelőre ezt úgy kívánja megoldani, hogy a kisiparosok részére adjon le a Gyosz. egy képviseletet (Buday Dezső: Kettőt!) és így a kisiparosokon keresztül volnának képviselve a munkások is. Igen t. képviselőtársam, ha a munkásak csak a munkaadón keresztül juthatnak egy képviselethez, ezt már igazán meg kell köszönnünk, mert ez nem képviselet. (Buday Dezső: A Gyosz.-tól elvenni és odaadni nekik.) A munkaadó és a munkás gazdasági vonatkozásban ellenfelek. Ez csak természetes. (Usetty Béla előadó: Ez a baj!) Ez így van, csakhogy lehet ezt az ellentétet enyhíteni és lehet kiélezni. De hogy a munkaadó legyen a munkás képviselője, ebből nem kérünk, ezen már régen túlvagy unk, mert ez a képviselet nem vált be a múltban sem és nem válik be a jövőben sem. Mindezeknél fogva a 18. §-t természetesen nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Senki nincs feliratkozva. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e még valalki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Kép viselőház! A 18. §-szad kapcsolatban a vita során sok olyan kérdés vetődött fel, amely lényegében tulajdonképpen már a megelőző szaikaszoikban elimináltatott, elintéztetett, és amely a 18. § vitájában ennek folytán tulajdonképpen alig foglalhatott volna helyet. Az érdekképviseltetés rendszere maga ebben a törvényjavaslatban nem nóvum. Magáiban a törvényhatósági törvényben is jónak látta a Ház ibölcsesége, hogy az érdtikkép vi »eleteket felvegye, de ezt megelőzőleg is, a Felsőházról alkotott törvényben is, helyet foglalnak az érdekképviseletek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgyalása során úgy eb61*