Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

28 Az országgyűlés képviselőházának í a kisiparosnak vagy rossz a sorsa a kiskereskedőnek és a lateinernek, mert ebben az országban, a gazdasági nyomorúságnak ebben a nagy olvasztó tégelyében egybekerült ma már a gyáros a nagybirtokossal, R kisgazda a kiskereskedővel és kisiparossal, és a munkás a kisiparossal együtt nem tudja, hogy holnapi napjának költségeit miből fogja fedezni, vagy honnan fogja az aznapi vacsorának költséget előteremteni. Minden országban, ahol normális politikai életet élnek, természetszerűleg egy kormány hasonló helyzetben odamenne a Képviselőház elé, és midőn a maga részéről a saját tehetetlenségét beismerné, — niert hiszen a kormány az egész vonalon beismeri a gazdasági válságot és beismeri azt is, hogy ezen a gazdasági válságon nem tud segíteni — azt mondaná: itt vagyunk valamennyien, akik együtt élünk ebben a szerencsétlen országban, üljünk le es tárgyaljuk meg ennek az országnak gazdasági : helyzetét. Itt azonban nem mer idejönni a kormány a Képviselőház elé, nem mer gazdasági törvényeket tárgyaltatni. Nem mer gazdasági törvényjavaslatokkal idejönni azért, mert akkor kiderülne &z, hogy minden bajért és minden nyomorúságért, amely ebben az országban van, a gazdasági élet, a hitelélet, a kereseti lehetőségek megromlásáért, mindenért ez a kormány a felelős, amely az ügyeket viszi. (Griger Miklós: Ez egy kissé túlzás!) Hogy mennyire nem túlzás, annak bizonyítására csak egy körülményre vagyok bátor Griger Miklós képviselőtársamat emlékeztetni. Méltóztatik emlékezni, hogy abban a gyors miniszteri tárcaváltoztatásokban, amelyekben Bud miniszter úr excellai ma e hazában, Bud miniszter úr pénzügyminiszter is volt. Mint pénzügyminiszter Bud János egy alkalommal itt e Házban és az egész ország nyilvánossága előtt kijelentéseket tett, hoev hatszázalékos kölcsönöket nem enged felvenni azért, mert a hatszázalékos kölcsönöket ő túlságosan drágának találja és még olcsóbb kölcsönöket fog behozni az országba. Magyarország nagy, előrelátó, koncepciózus pénzügyminisztere tehát nem engedte be az országba a hatszázalékos pénzt és ma már kénytelen beengedni az annál sokkal drágább pénzt és kénytelen azért odakünn könyörögni. A helyzet nemcsak a hitelkérdésnél ilyen katasztrofális, hanem általában katasztrofális az ország gazdasági helyzete, és azért kell ezt a törvényjavaslatot is gazdasági szempontból bírálat alá venni: hogy mit fog jelenteni ez a törvényjavaslat gazdasági szempontból, roszszabbodni fog-e a főváros gazdasági helyzete, több lesz-e a főváros kiadása, mint amennyi a jelenlegi rezsim mellett? Legelsősorban azt kell megállapítanunk, hogy a gazdasági kérdésekben a kormánytól nem kaptuk meg azt, amit reméltünk. ^Wekerle pénzügyminiszter úr itt a Képviselőházban kijelentette tavasszal, amikor utoljára volt lehetőség gazdasági kérdésekről beszélni, hogy őszszel jobb lesz a helyzet, és minket itt az ellenzéken elnevezett sirató asszonyoknak, elnevezett fekete madaraknak. Most azonban a t. miniszter úr nem jön ide, hogy megmondja azt, miért nem változott meg a gazdasági helyzet, amint hogy nem jön ide megmondani azt sem, hogy amikor már háromszor bejelentette a Képviselőházban, hogy a jövedéki rendeletet vissza fogja vonni, mi az a hatalmas kéz, amely Magyarország pénzügyminiszterét vissza tudja tartani attól, hogy egy általa a Képviselőházban háromszor ünnepélyesen megtett bejelentést valóra váltson, kik . ülése 1930 február 12-én, szerdán. azok, akiknek érdeke azt követeli, hogy a jövedéki rendelet mai formájában a régi rendelettel szemben megmaradj on 1 (Gaal Gaston: Kíváncsiak vagyunk nagyon!) Ha a t. képviselőtársam el fogja olvasni a jelenlegi jövedéki rendeletet, akkor... Elnök: Kérem képviselő úr, ezek a kérdések majd az interpellációk során kerülnek tárgyalásra. Most talán méltóztassék^ a székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslattal foglalkozni. Fábián Béla: Tisztelettel meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, csak annyit vagyok bátor bejelenteni, amit beszédem kezdetén is mondottam, hogy ennek az országnak gazdasági" helyzetét 15 perces interpelláció során nem lehet elintézni, a kormány pedig nem ad a képviselőknek alkalmat arra, hogy a Képviselőházban gazdasági kérdésekben felszólaljanak. Ezért meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy fejhívjuk a kormány és az egész ország figyelmét azokra a kérdésékre, amelyekkel él és bukik az ország*. Nagyon sajnálom, — mondom — hogy erről a kérdésről tovább nem beszélhetek, azonban majd módot fogok találni rá beszédem későbbi folyamán, hogy ezekkel a kérdésekkel a törvény idevágó pontjainál foglalkozzam. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy amikor a fővárosi törvényjavaslatra rátérek, beszédem bevezető részében Wolff Károly t. képviselőtársam beszédével foglalkozzam. Az ő beszéde ugyanis a tegnapi ülés egyik eseménye volt, s ebben ő a maga és a maga pártjának uralmát törekedett indokolni, az egész ország nyilvánossága elé vetítette^ azokat a gondolatokat, amelyeket ő, pártja élén, a székesfőváros közgyűlési termében meg akar valósítani, Wolff Károly t. képviselőtársam beszédét három vezető gondolat hatotta át. Az első a hazáért és a kereszténységért való aggódás, mélységes hazafiúi és keresztényi aggodalom volt. A második a fővárosi pártok bírálatára vonatkozott, a harmadik pedig harc a visszaélések ellen, és e közben az én t. képviselőtársam azt mondotta, hogy fogjunk össze valamennyien a disznóságok ellen. Méltóztassék megengedni, hogy beszédem bevezető részét erre a három momentumra építsem fel, hogy tudniillik hogyan fogjunk össze a disznóságok ellen, azután kivel fogjunk össze a disznóságok ellen és végül ki csinálja a disznóságokat? Elnök: Kérem, képviselő úr, talán méltóztassék megállapításaiban parlamentáris kifejezést használni. Fábián Béla: En Wolff Károly t. képviselő úr szavait idéztem szórói-szóra, úgy, ahogy ő tegnap itt a Képviselőházban mondotta. (Tomcsányi Vilmos Pál közbeszól.) A képviselő úr itt volt? (Tomcsányi Vilmos Pál: Igen!) Eri nem voltam itt, de olvastam a kékből a beszédét. (Egy hang a jobboldalon: Talán nem jól olvasta?) Akkor — úgy látszik — a gyorsíró urak rosszul jegyezték a képviselő úr beszédét. (Jánossy Gábor: A nagytétényi sertéshizlalóról volt szó! — Gaal Gaston:' A disznóság nem is imparlamentáris kifejezés! — Jánossy Gábor Mondjuk úgy, hogy közéleti visszásságok!) Wolff Károly t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot itt a Ház előtt — amint mondottam — legelsősorban^ a hazafiság és kereszténység szempontjából bírálta meg. Ha ezzel a kérdéssel foglalkozunk, legelsősorban meg kell állapodunk abban, — ha ebben a kérdésben egyáltalán meg lehet állapodni — hogy micsoda az a hazafiság^ s hányféle hazafiság van? Eddig ugyanis ahány uralmon levő embert láttam,