Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Àz országgyűlés képviselőházának 35 akármilyen rezsim embere volt, — még Orosz­országban a bolsevista rezsim is ilyen, mert az is a maga kezében tartja a bélyegzőt — az mind azt mondotta, hogy amit ő csinál, az van az or­szág érdekében, és amit ellenfelei csinálnak, az nincs az ország érdekében, sőt az ország érde­kei ellen vannak. (Farkas Géza: Az ellenzék nem ugyanezt mondja?) Azt hiszem, abban valamennyien megálla­podhatunk, hogy kétféle hazafiság van. Egyik az úgynevezett szívbeli hazafiság, mely áldoza­tokat hoz a hazáért. (Jánossy Gábor: Ez az egy van!) Ez a szivbeli hazafiság nehéz időkben nyilatkozik meg és nem szavakban, de tettek­ben nyilvánul. (Jánossy Gábor: Csak ez az egy van, több nincs!) En, t. képviselőtársam, boldog lennék, ha csak egyféle hazafiság volna^ az a hazafiság, amely áldozatokat hoz a hazáért, és nem az, mely áldozatokat követel a hazától, nem (Jánossy Gábor: Ez ellenkezője a hazafiság­nak!) az -a hazafiság, amely jól meg akar élni a maga hazafiságából és amely nem tettekben, nem cselekedetekben nyilvánul meg, hanem, igenis megnyilvánul abban, hogy az illető ál­landóan, szavakban, beszédekben patentirozott hazafinak vallja Önmagát és mint patentirozott hazafi az országtól a maga részére feltétlen el­ismerést követel meg, sokszor csillogó baksisok­ban, (Mattá Árpád: Ez nem hazafiság!) T. képviselőtársam, ez a gyakori formája a haza­fiságnak. A másik, az úgynevezett önfeláldozó hazafiság annyira szórványos, hogy arról köl­teményeket szoktak írni és külön meg szoktak emlékezni róla a történelemben. Méltóztassék megengedni, hogy a másik gondolatról, amelyet tisztelt képviselő­társam megemlít r és amely képviselőtár­sam egész politikájának alaptétele, a ke­reszténységről ezeket mondhassam: A keresz­ténységnek, amely az egyik oldalon vallás és hit, támogatnia kell hitében mindazokat az em­bereket, akik hisznek Istenben és valamely téte­les vallásban, mert a mai nagy kataklizmák idején az államfenntartó gondolat a vallás gon­dolatával egyesül. ^Amennyire igaz ez, annyira nem szabad a vallást soha a politikába bele­vinni. Azért nem szabad a vallást belevinni a politikába, mert akkor HZ ci nemzetfenntartó szentsége a vallásnak, amelyre különben feltét­lenül szükség van % egyeseknek vállán palásttá és egyeseknek kezében buzogánnyá válik. Mél­tóztatnak látni azt, hogy a búcsújárások alkal­mával a búcsújáró helyeken nemcsak a papok jelennek meg, hanem megjelennek a perecesek és mézeskalácsosok, sőt a hamiskártyások is, akik a búcsúnak, a mások vallásos áhitatának alkal­mát a maguk részére üzletkötésre használják fel. Azért vagyok a legnagyobb mértékben ellene annak, hogy a politikába a vallásnak, akár­melyik vallásnak gondolatát egyáltalán bele­hozzák, mert méltóztassék elhinni, 'amennyire hasznára van azoknak, akik a vallás gondolatát a maguk érdekében a politikába 'beleviszik, any­nyira ártalmára van ez miagának a vallás gon­dolatának. (Jánossy Gábor: Keresztény erkölcs­ről van szó, t. képviselőtársam! — Griger Mik­lós: Ezt a hibát követte el Szent István!) Nem követte el ezt a hibát, ő csak államvallást ho­zott be. Wolff Károly t. képviselő úr, ebből a gondo­latból kiindulva, a székesfővárosban három pár­tot különböztet meg. (Szilágyi Lajos: Kettőt engedélyez!) Az egyik párt az ő saját pártj úgynevezett kereszténypárt. A második párt a szociáldemokratapárt és a harmadik a demo­kratapárt. A negyedik pártról, Kozma Jenő t. '. ülése 1930 február 12-én, szerdán.- 20 képviselő úr állítólagos pártjáról, Wolff Károly t. képviselő úr nem beszélt, és.nagyon helyesen tette, hogy nem beszélt, mert az a párt nincs és Magyarországon arról beszélni, ami nincs, már Kálmán királyunk óta nem szokás. (Usetty Béla előadó: Mégis sokat beszélnek róla!) Kénytele­nek vagyunk róla beszélni, azt is megmondom, hogy miért. Wolff Károly t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy a Kozma-párt, az úgy­nevezett községi párt, tulajdonképpen semmi egyéb, mint az ő különítménye, ahová jogosítva vannak belépni azok is, akik Wolff Károly t. képviselő úr pártjába bizonyos okokból nem léphetnek be. Wolff Károly t. képviselő úr na­gyon jól tudja, hogy ennek a községi pártnak a városházán politikájanem volt, nincs és nem is lesz soha, mert ez a párt bizonyos monopóliu­mok ellenében nem csinál semmi egyebet a vá­rosházán, mint azt, amit Wolff Károly t. képvi­selőtársam elrendel. Tehát nagyon helyesen tette Wolff Károly t. képviselő úr, hogy nem beszélt erről a pártról, amely megvan a városházán, de nincs a fővárosi életben, sem ténykedéseiben, sem pedig szavaza­tokban, mert hiszen az egész kormány minden hatalmas támogatása mellett is a szavazatoknak csak 9%-át sikerült szegényeknek összegyűjteni a legutóbbi választások alkalmával. (Szilágyi Lajos: Először és utoljára!) Erről a pártról te­hát ő maga sem tartotta szükségesnek beszélni. Igaza van Szilágyi Lajos t. képviselőtár­samnak, hogy először és utoljára kaptak 9% szavazatot. Azért van igaza, mert ha jönnek a következő választások, higyjék el t. képviselő­társaim, hogy ezek az urak 9%-ban többé nem re­ménykedhetnek. (Szilágyi Lajos: Azért kell a szelvényrendszer, mert különben nem tudnának jelölni sem!) Marad tehát Wolff Károly t. kép­viselő úr felépítése szerint a városházán három párt. Egyik párt a képviselő úr saját partja, a másik az a párt, amely a képviselő úr pártjával homlokegyenest szemben áll, ez az úgynevezett szociáldemokratapárt, és r a r demokratapárt. A képviselő úr saját pártját úgy állította be, mint amelv párt nemzeti és vezető szempontból az egyetlen, amely az úgynevezett szociáldemo­krata áramlattal szemben megvédheti a fővá­rost. Es nehogy egy másik párt is legyen a vá­rosházán, amely nemzeti szempontból megbíz­ható, a demokratapártot, amelynek a budapesti városházán 30 esztendős tradíciója van, ágy állí­totta be, mint amelynek nincsen elegendő ereje kritikus pillanatokban a szociáldemokrata áram­latokkal szembeszállni. Hogy nincsen ereje, azt a képviselő úr azzal óhajtotta indokolni, hogy mi demokraták a szabadság, egyenlőség és test­vériség gondolatáért folytatott harcban any­nyira összeolvadunk a szociáldemokrata párt­tal, hogy nem tudjuk majd azt a pontot meg­állapítani, ahol útjaink a szociáldemokrata párttól elválnak. T. Képviselőház! Az igaz, hogy mi a szo­ciáldemokrata párttal addig, amíg a legelemibb emberi jogokért folytatott harcot vívjuk, együtt megyünk, de nagyon jól tudjuk, hos:y hol van az a pont, ahol a szociáldemokrata párt­tal nem megyünk együtt. Ebben az országban ebben a tekintetben mi szolgáltattunk egyedül bizonyságot. Tizenkét esztendő távlatából né­zem a dolgokat, s el kell mondanom, hogy büsz­kén verhetjük a mellünket mi nemzeti demokra­ták, mert annak a korszaknak történetében egy idő volt csak, amikor meg kellett mutatni, hogy mi a hazáért való kötelességek teljesítése, egy idő volt csak, amikor meg kellett mutatni, hogy szembe mer szállni egy polgári párt a forrada­5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom