Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-363
Az országgyűlés képviselőházának 363 esetben vonja maga után, ha olyan helyzetbe kerül, melynek következtében a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868 : VI. te. 9. §-a értelmében a kamara beltagjává nem volna megválasztható. 7. Ha valamelyik kamara (fiók), illetőleg szövetség a választás jogával nem él, annak a kamarának (fióknak), illetőleg szövetségnek választmánya (igazolóválasztmánya, igazgatósága) köréből a megfelelő számú tagokat és póttagokat a törvényhatósági bizottság közgyűlése választja meg. 8. Tagja még a törvényhatósági bizottságnak a székesfőváros területére illetékes vitézi törzsszék törzskapitányának a vitézi rend taerjai közül kijelölt olyan kiküldöttje, aki e törvényeié. §-a értelmében a törvényhatósági bizottság tagjává választható.» Abban az esetben, ha e módosításaimat méltóztatnak elfogadni, ennek következményeképpen majd a 22. §-nál szintén módosító indítványt leszek bátor tenni. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Petrovácz Gyula! Petroyácz Gyula: T. Ház! (Propper Sándor: Halljuk az autonómia védelmét! Saját védelmére mit tud felhozni?) En az előbb felolvasott módosításokkal és a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben azon az állásponton vagyok, (Peyer Károly: Ebből Kormánybukás lesz!) amely álláspontot a közigazgatási bizottságban elfoglaltam és amely álláspont a közigazgatási bizottságban a szavazatok többségét megnyerte. Megvallom és tudom azt, hogy ez az álláspont szemben áll a belügyminiszter úr álláspontjával. A belügyminiszter úr álláspontjával szemben a közigazgatási bizottság többsége ezt a módosítást tette macáévá, amely módosítás kizárólag az autonómia érdekében, kizárólag az autonómia védelmében történt. Az érdekképviseletek mai rendszere, amely ma a székesfővárosnál van, kihívta az autonómia védőinek ellenállását abból a szempontból, hogy ma az a rendszer, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságában ülési joggal bírtak olyan egyének, akik kinevezés alapján foglalták el ott helyüket. Igaz, a mai rendszer szerint az egyes autonómiák választják az ő választmányukból a négy-öt tagot és e négy-öt tag közül kinevez ezidőszerint a Kormányzó a törvényhatósági bizottságba. Ez az álláspont méltán hívta ki az autonómia védőinek ellenzését, mert általános elv az, hogy a törvényhatóságokban lehetőleg csak választás útján foglaljanak helyt a tagok és nem kinevezés útján. Mármost jött a másik rendszer, amely a törvényjavaslat eredeti szövegében volt megvalósítva, s amelyben az mondatott, — és ez a módosítás egyezik azzal, amelyet most F. Szabó Géza képviselőtársam előterjesztett — hogy ezeknek az érdekképviseleti tagoknak megválasztását bízzuk teljesen 'magukra az érdekképviseletekre. (Szilágyi Lajos: Természetes, ez az érdekképviselet!) Az én felfogásom szerint ez megint helytelen álláspont, mert ismét egy illetéktelen, egy a törvényhatósági bizottságon és a választókon kívül álló szervnek ad be delegálási hatáskört a törvényhatósági bizottságba. Az én igénytelen felfogásom szerint az, hogy itt most egy kívülálló kinevezése vagy kívülálló testület bedelegálása adja meg a törvényhatósági bizottságot, egyformán sérelme az autonómiának, mert ha az egyik sérelmes, akkor sérelmes a másik is. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. 377 Az én álláspontom tehát az, hogy itt törvényhatósági bizottsági taggá valakit csak a székesfőváros közönsége választhat meg. (Szilágyi Lajos: Akkor egyáltalában el kell ejteni az érdekképviseletet! — Peyer Károly: A választók válasszák meg!) Vagy úgy, hogy a választók válasszák vagy pedig a törvényhatósági bizottság közgyűlése. Az egyik direkt választás, a másik indirekt választás. Ahogy kreál törvényhatósági bizottsági tagokat a közgyűlés akkor, amikor például polgármesterré vagy tanácsnokká választ valakit és egy bizonyos impériumot átad a kezéből, amellyel együtt jár a törvényhatósági bizottsági tagság. Ezt én teljesen autonomikus megoldásnak tartom, mint ahogy autonomikus megoldásnak tartom azt is, hogy ez a delegálási hatáskör a két szerv között megoszlik. Mert a közigazgatási bizottság szövegezésében a helyzet a következőképpen áll: először megnyilatkozik az érdekképviselet. Az érdekképviselet megnyilatkozik akkor, amikor az ő választmányát megválasztja^ mert a törvényhatósági bizottság ebből a választmányiból választhat. Tehát itt két szelekció történik. Az első szelekciót elvégzi az illető érdekképviselet. Az érdekképviselet akkor végzi el a szelekciót, amikor választmányát vagy igazgatóságát megalakítja. Tehát ebben az esetben az érdekképviselet már megnyilatkozott, hogy kik azok, akik közül ő a törvényhatóságba delegálni kívánja képviselőit. Szerintem ez a krémje annak az érdekképyi•seletnek, tehát az érdekképviseletnek már módjában volt egyszer nyilatkozni. Ha most à közgyűlés választ, azt szerintem autonomikus álláspont. Szerintem azt, hogy a törvényhatósági bizottságnak valaki tagja legyen, nem adhatja meg az érdekképviseleti választmány önmaga tagjai közül, — mert a (helyzet az, hogy a választmányok önmaguk tagjai közül adnak bizottsági tagságot — hanem igenis megadhatja az autonómiának szerve, a törvényhatósági bizottság közgyűlése. Erre van precedens is a mai helyzetben. Méltóztatnak tudni, hogy az ad óf elszól amlási bizottságokba azelőtt az egyes kamarák delegáltak felszólamlási bizottsági tagokat. A legutóbbi kormányrendelet óta, bárom esztendő óta a belyzet megváltozott és ma a kamarák jelölnek és a közgyűlés választja közülük az adó felszólamlási bizottsági tagokat. A kereskedelmi és iparkamara b emutat ja jelöltjeinek névsorát, az ügyvédi kamara bemutatja jelöltjeinek névsorát és a törvényhatósági bizottság közgyűlése ezekből az érdekképviseletek^ által jelöltekből választja azokat az érdekképviseleti tagokat, akiket az adófelszólamlás i bizottságokban bellyel akar megtisztelni. Van tehát törvényes precedens rá, amely 'ma is gyakorlatban van és a gyakorlatban be is vált (Szilágyi Lajos közbeszól.) Mondok egy olyan analógiát, amely ma de facto fennáll. Ma az adófelszólamlási bizottsági tagokat de facto választja a közgyűlés, azokból a jelöltekből, akiket a kamarák előterjesztenek. Ugyanezt a rendszert vinnék itt is keresztül. Azokat a panaszokat, amelyek az autonómia védőinek ajkáról elhangzottak abban a tekintetben, hogy az érdekképviseleti képviselők nem váltak be a közgyűlésen, a magam részéről sok tekintetben aláírom, de éppen ezt a rendszert tartom benne helytelennek, mert hiszen érdekképviseletek választmányuknak legtekintélyesebb, — és valljuk be — sokszor legöregebb tagjait küldik be a közgyűlésbe. Ezek a tekintélyes öreg tagjai a közgyűlésnek... (Peyer Károly: Ezeknek az a bajuk, hogy nein tagjai a kereszténypártnak!) ... magától értetődőleg nem kom-