Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-363
? 378 Az országgyűlés képviselőházának 36 báttáns eleinek és miagától értetődőleg még maguknak azoknak a kamaráknak érdekeit képviselik azzal az intenzitással, amely intenzitással képviselni kellene. Én segíteni akarok ezen. (Erdélyi Aladár: Meg akarja fiatalít anil — Derültség.) Nem kérem, de meg akarom fiatalítani azokat, akiket törvényhatósági bizottsági tagokká választottak. (Peyer Károly: Szegény Papp Józsefet meg fogják fiatalítani!) Olyanokat kívánok megy akasztatni, akik a szakmájukban való kiválóság mellett még az agilitásnak is azzal a mértékével bírnak, amelyet a főváros törvényhatósági bizottságánál el kell várni. (Zaj.) Örülök, hogy ezt szóba hozták, mert így hivatkozhatom arra, hogy 'akadémiai elnökökkel nem lehet szociáldemokraták ellen harcolni. Annak idején az első fővárosi közgyűlés összeállításakor a Tudományos Akadémia és az ilyen nagy testületek illusztris és kiváló egyéniségei kaptak törvényhatósági bizottsági tagságokat a törvényben. Ez a rendszer azért nem vált be, mert hiszen ezeknek a nagyon tiszteletreméltó, de rendszerint idősebb, öreg uraknak nincs meg a lehetőségük arra, hogy harcolni tudjanak és nem érdeklik őket a székesfőváros ügyei annyira, hogy ők ezekbe a székesfővárosi ügyekbe magukat beledolgozhatnák. (Erdélyi Aladár: De a paritásos elmélet seni helyes!) A paritásos elmélet szerintem teljesen helyes, mert teljesen helyes, hogyha mind a két fél nyilatkozik, nyilatkozik a kamara arról, hogy Ő ezeket tartja megfelelőknek és nyilatkozik a törvényhatóság, hogy viszont ő ezekből a kamara által kijélőitekből kiket kíván választani. Mélyen t. Képviselőház! En tehát a közigazgatási bizottság szövegezéséhez járulok hozzá és a javaslatot a most előterjesztett formájában fogadom el. Még egy tiszteletteljes megjegyzésem van az érdekképviseleti tagokra nézve általában. A miniszter úr annak idején, amikor sok mindenféle érdektestület fordult ide aziránt, hogy ő is kapjon bizottsági tagságot, — nevezetesen például a Háztulajdonosok Országos Szövetsége, a gyógyszerészek szövetsége és mindenféle egyéb testületek, azután a tanítók és tanárok e^^esülete — a miniszter úr olyan elvi állásponton állt, amely elvi álláspontról mindezeket az igényeket el lehetett utasítani. Azon az állásponton állt, hogy érdekképviseleti tagsági jogot csak kamarának engedélyez. En ezt egy nagyon vitatható és helyes álláspontnak is tartottam és tartom most is, ellenben^ a miniszter úr egy pillanatban ezt az elvet átvágta és itt az e) pontban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének is koncedál két tagságot. (Propper Sándor: Fenyő bejelentette ezt az igényt. Egyszerűen ideüzent, hogy tessék megadni!) Ennek a története az, hogy azelőtt a Kereskedelmi és Iparkamara választott volna hat tagot, még pedig kettőt a nagyipar, kettőt a kisipar, és kettőt a kereskedők közül. Ez szerintem sokkal helyesebb konstrukció, mint a mai. En nem a Gyáriparosok Országos Szövetségének érdemeit akaram itt elvitatni, ellenkezőleg, szeretném, ha az az elvi álláspont, amelyen állva a miniszter úr jogosan megtagadhatja minden olyan más testületnek, amely itt felvéve nincs. a fővárosi bizottsági tagságra való igényéi, nem töretnék keresztül, szeretném, ha a m:niszter úr megmaradna a kamarai állásponton s ezt a két tagságot, amelyet a Gyosz.-nak koncedál, visszaadná a Kereskedelmi és Iparkamarának és így a Kereskedelmi és Iparkamara visszakapná a maga hat tagját, kettőt a nagy3. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. ipar,, kettőt a kisipar és kettőt a kiskereskedelem részére. En tehát ennek a javaslatnak ezt a bekezdését nem tudom elfogadni és megmaradok a kamarai állásponton, egyébként, amint már jelezni bátor voltam, a javaslat 18. §-át a közigazgatási bizottság szövegezésében fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Petrovics György jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam mint az autonómia bajnoka lépett fel és az autonómia szent nevében követelte, hogy a Ház szavazza meg ezt a sza- ' kaszt, úgy, ahogyan itt a közigazgatási bizottság előterjesztette volt, szavazza meg úgy, hogy az érdekképviseleteket maga a törvényhatósági közgyűlés válassza meg. Nekem nincs okom kételkedni abban, hogy mélyen tisztelt előttem szólott képviselőtársaimat csakugyan az autonómia szent heve fűti. En tudniillik úgy képzelem, hogy az autonómia í szempontjából sérelmes azt az intézkedést, amelyet az érdekképviselet jelent, csak úgy lehet ad abszurdum vinni, ahogyan azt a közigazgatási bizottság javasolja, (Szilágyi Lajos: Az aztán az ad abszurdum!) mert ezzel ad abszurdum van vive az érdekképviselet fogalma, mivel az megszűnik érdekképviselet lenni abban a pillanatban, amint az illető foglalkozás, az illető hivatás emberei a maguk érdekének képviseletére nem maguk jelölik ki azokat, akik az ő védelmükben, az ő érdekeik védelmében, a törvényhatóságii bizottságban helyet foglaljanak. De nekem hiába, nem azért, mintha nagyon gyanúperes volna a természetem, nem lehet teljesen elzárkóznom az elől a, lehtŐség elől, hogy az az intézkedés, ahogyan ezt a közigazgatási hizottság szövegezése tartalmazza, lényegében erős csábítást fog jelenteni az úgynevezett többségi pártoknak arra, hogy miután a törvényhatósági bizottság közgyűlése keretében ők ejtik meg, ők döntik el a választást, ők azután érdekképviselőikül azokat fogják megválasztani, akik az ő pártjukat fogják szaporítani. A biológiában az efféle önszaporitast vagy pathogenesisnek, vagy saprogenesisnek nevezik. Az adott esetben ez nem parthogenesis, hanem saprogenesis volna. T. Ház! En egyáltalában nem látom indokoltnak az érdekképviselet megjelentetését a közgyűlésen. Igaza van a belügyiminiszter úrnak abban, amit a 11. § részletes vitája alkalmából kifejtett, hogy hiszen az érdekképviseletek a törvényhatósági bizottságban ma is ott vannak, igaza van a belügyminiszter úrnak abban is, hogy erről az oldalról ismételten kijelentettük, hogy hajlandók vagyunk kiegyezni abban, hogy a fővárosi törvény reformjavaslata tisztára a közigazgatás és a gazdálkodás technikájának reformjára szorítkozzék és ne érintse a törvényhatósági bizottság politikai szervezetét. Ez azonban nem >azt jelentette, hogy mi azt helyeseljük. Mi csak azt mondjuk, hogy minden mai hiba^ ellenére ez a törvényhatósági bizottság általában véve jól és becsületesen működik, megvan a pártok lojális mérkőzésének, vállvetett együttműködésének lehetősége, a pártok igen jól megférnek egymással minden érdekellentét dacára. A mai rendszerrel jobban lehet ! tovább élni és jobban lehet megvédeni a főváros gazdasági, erkölcsi és kulturális érdekeit, mint azzal a rendszerrel, azzal a szervezéssel, amelyet ez a törvényjavaslat foglal magában. De ez nem jelenti azt, hogy mi nem ismernők fel, hegy a ! törvényhatósági bizottság szervezetének ma is
