Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

Az országgyűlés képviselőházának 363 visszaélni is lehet, mint ahogy ezt a multak tapasztalatai tanúsítják. Éppen azért szükség van arra a beszúrásra, hogy «a választási eljárás részletes szabályait a belügyminiszter .a törvényhozásnak előzetesen bemutatott rendelettel állapítja meg». Szükség van erre a beszúrásra, azért, hogy a törvényhozás tagjainak alkalma legyen megvizsgálni és megbírálni ezt a rendeletet, amelyet a miniszter a választási eljárásra kibocsát, szükség van rá abból a célból, hogyha esetleg kifogásolni, vagy kivetnivalót lát benne, errevonat kozó észrevételeit megtehesse, a törvényhozás figyelmét erre felhívhassa, esetleges meggyőz« érvekkel a törvényhozást rábírja annak kimondására, hogy a miniszter által tervbevett kibocsátó rendelet nem helyes, az sértheti a pártok érdekeit, az technikájában is keresztülyiihetetlen, egyes választókat a szavazásban korlátozhat és akadályozhat stb. Éppen azért nem tudom megadni a 'miniszternek azt a feltétlen jogot, hogy a választási eljárás részletes szabályait magában foglaló rendeletet egyedül adja ki és ne tartozzék bemutatni azt a törvényhozásnak. Az 1926-ban lezajlott országgyűlési választásoknál tapasztaltuk, hogy sérelmes és káros intézkedéseket tartalmazott a miniszteri rendelet. Sajnos, nem lehetett ellene tenni semmit, úgyszólván csak deputációzásokra volt utalva a törvényhozás bármelyik tagja, deputáeiózásnál alig lehetett egyebet tenni s vagy napirendi vita vagy pedig interpelláció formájában kellett rá alkalmat találni, hogy a választás eljárását szabályozó miniszteri rendelet rendelkezéseire vonatkozó észrevételeket meg lehessen tenni. A multakban szerzett ilyen tapasztalatok kényszerítenek bennünket arra, hogy igenis, kívánjuk <&.'/, említettem beszúrást, kívánjuk azt, hogy a mi niszter ne kapjon egyedül olyan felihatalma zást, amelynek alapján az egész választási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket rendelet alakjában kiadhassa. Ha az ide kerül a törvényhozás elé, akkar nem kell egyéb módon alkalmakat kf resni arra, hogy miként tegye szóvá a törvény hozás (bármely tagja a miniszteri rendeletben foglalt sérelmes intézkedéseket. így tehát alkotmányos mód és lehetőség lesz arra, hogy a tör vényhozás minden egyes tagja kifogásait, észro vételeit előadhassa, mindazok előadhassák indckaikat, akik a törvényjavaslatban sérelmes és hátrányos intézkedéseket, rendelkezéseket látnak. A 17. §-ban foglaltak tehát, mint ahogy méltóztattak hallani, sok rendelkezésük miatt részünkről súlyosan kifogásolhatók. Erre vonatkozólag észrevételeimet el is mondottam. A kifogásolható dolgok egyrészt abban nyilvánulnak meg, hogy a választókat a titkos választás ellenére nyilt ajánlásra kényszerítik, másrészt a szelvényrendszer alapján arra ad módot és lehetőséget ez a szakasz, hogy visszaéléseket követhessenek el. Miután a többi rendelkezések is olyanok, amelyek súlyosak és kifogásolhatók, elmondott indakaim alapján a 17. §-t nem tudom elfogadni és csatlakozom a Farkas István és társai által benyújtott módosító indítványhoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ha mi nem volnánk érdekelve a főváros sorsában, ha nem bántana bennünket mindaz az igazságtalanság és jogtalanság, amely a fővárost bármiféle oldalról is érheti, akkor nem tehetnénk egyebet, mint mulatva és érdeklődéssel figyelnők a leleményességnek azt az ezernyi módját, amellyel ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. 369 . ez a törvényjavaslat a főváros lakosságát a l maga jogaitól, minden egyes paragrafusban megújulva, elütni akarja. A fővárosban sokkal erőteljesebben, mint a vidék bármely részében, M van fejlődve a közéleti érdeklődés, a közéleti munkában való részvétel fontosságának tudata. Ez a törvényjavaslat úgyszólván minden egyes szakaszában ezt az érdeklődést, ezt a figyelmet akarja lerombolni, megakadályozni, lehetetlenné tenni, hogy az az apátia, amely a közéleti munkát a vidéken kíséri, kiterjedjen a fővárosra is, és a főváros polgárságának többsége is érezze azt, hogy neki törvényben biztosított joga a^ főváros dolgainak sorsának intézéséhez nincs és ezzel őt is olyan közéleti apátiába kergesse, amelynek árát előbb-utóbb nemcsak a főváros, hanem az egész ország is meg fogja adni. Mivel érezzük ezt, azért nem tehetünk egyebet, mint, a miniszter úr szavaival élve, a szóvirágok újabb variációjával állunk fel egy-egy szakasz ellen, és talán ismételjük az előttünk szóltak szavait, ismételjük remélve és bízva abban, hogy a felszólalások folyamán mégis csak kialakul olyan hangulat, amely ha nem is tud a javaslat sorsán enyhítem, de kívülről olyan közvéleményt fog teremteni, ami a törvényjavaslat megváltoztatását fogja maga után vonni. Ez a szakasz, a 17. §, egyrészt az ajánlóikról, másrészt az ajánlás módjáról és a választójog gyakorlásáról szól. Az indokolás sem emlékszik meg róla, mert nem emlékezhetik meg róla, hogy hol vannak ilyen intézkedések, mert sehol a világon az ajánlásnak ezt a módját nem ismerik. Az indokolás azt mondja, hogy azért szükséges az ezer aláíró, — ami tulajdonképpen a titkosság elvének áttörését jelenti, hiszen az ajánlást nyíltan kell eszközölni — hogy ezzel^ biztosítsák a választás komolyságát, biztosítsák azt, hogy csak olyan jelölt léphessen fel, akinek a választók körében gyökere van, holott az indokolással szemben nagyon könnyen megállapítható, hogy azok az ajánlási módszerek, amelyek néldául egy óvadék letételéhez kötik a jelöltetést, (Propper Sándor: Az angol szisztéma!) amely esetben az óvadékot letevő jelölt, ha neki a választók körében megfelelő gyökere nincsen, ha megfelelő százaléknyi szavazatot elnyerni nem tud, az óvadékot elveszti, szerintem a jelölteteknek sokkal igazságosabb, jogosabb és célszerűbb módjai, mint ez, amely a választás titkosságának, ahogy mondottam, tökéletes áttörését jelenti. (Propper Sándor: Na, de hol vagyunk mi Angliától!) De hozzá kell tennünk még azt is, hogy akkor, amikor a belügyminiszter úr a társadalom megvédésének jelszavával tör lándzsát a törvényjavaslat mellett, akkor ez a szakasz tulajdonképpen nem tesz egyebet, mint a polgári társadalomnak, a polgári választótömegeknek útjába olyan elháríthatatlan akadályt állít, amely mellett a középpártok egyáltalában nem tudnak indulni. Nekünk nem rossz az ezer ajánló a fővárosban, bennünket nem akadályoz meg a jelöltetésben és ajánlásban. (Propper Sándor: Kozma hamarább jön majd zavarba az ajánlásokkal. Egész biztos!) Esetleg, ha ez a feltétel vidéken volna, ahol az előttem szólott képviselőtársam szerint is olyan szörnyű állapotok vannak, hogy a megfélemlített, a leterrorizált munkásság kénytelen volna átadni a maga szavazószelvényeit munkáltatójának, ott a mi számunkra akadály volna ez bizonyos területeken, — tehát nem mindenütt, c$ak bizonyos területeken — akadály volna a szavazójegyek leadása, az ajánlásnak ez a formája.de a fővárosban, ahol ennek a terrornak mifelénk nincsen az az ereje, mint a vidéken, itt ez a