Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

348 Az országgyűlés képviselőházának 362 a választóközönséghez felhívást kibocsátania és megjelölni, hogy hol vannak azok a helyek, ahol ezeket az ajánlási íveket alá lehet írni. Nem egészen három nap alatt az összes kerüle­tekben az aláírók száma sokszorosan túlment azon a számon, amelyet a törvény előír. Ne­künk tehát nem okoz gondot az ezer ajánlás Összeszedése, azonban mégis igazságtalannak és méltánytalannak tartjuk, hogy ilyen nehéz eszközzel kell megnehezíteni az egyes pártok­nak a választási küzdelemben való részvételét. Különösen azért tartjuk ezt méltánytalan­nak és igazságtalannak, mert a kisebb kerüle­tekben, elsősorban a budai kerületekben és a Belvárosban, ahol a választók száma nem ha­ladja meg a tízezret, sőt lesz olyan választóke­rület is, ahol körülbelül 6—7 ezer választó lesz... (Petrovácz Gyula: Olyan nincs!) De lesz, a bu­dai I. kerület. (Buday Dezső: 8800 választója i van!) Igen, a képviselőválasztás alkalmával, amint már ismételten elmondottam. Tekintet­tel azonban arra, hogy itt még korlátozottabb a választójog... (Buday Dezső: A választói névjegyzék szerint!) ez a képviselőválasztásra vonatkozik... ebből tehát még egy bizonyos százalékot le kell vonni, vagyis még kevesebb lesz ez a szám. Ha feltételezem, hogy csak négy párt indul ' és vesz részt a választási küzdelmekben . . . (Zaj a balközépen. — Szilágyi Lajos: ötnek mu­száj lenni! — Petrovácz Gyula: Három lesz, mert a demokraták blokkban lesznek a szocik- j kai! — Fábián Béla: Akkor csak kettő lesz, mert Wolf fék meg Kozmáékkal mennek! — Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak közbeszó­lásaikkal zavarni a szónokot. Györki Imre: Erre vonatkozóan az önök részéről még nem történt indítvány, hogy ezt is kötelező erővel vegyék be a törvénybe, meg­van tehát adva a lehetőség a szociáldemokrata­pártnak is épúgy, mint a demokratapártnak, hogy külön induljon. Lehet, hogy önöknek ez jobb megoldás lenne; ha azonban így látják jó­nak, akkor csodálom, hogy a törvényjavaslatba nem vesznek bele rendelkezést arra vonatko-' zóan, hogy ez kötelezővé tétessék s hogy csak együtt indulhatunk. Mondom tehát, ina csak négy párt indul, ez­azt jelenti, hogy a választók nagyobb része már a nyilt szavazás alkalmával megmondotta, a maga véleményét, hogy hova akarja a szava- ï zatát adni. Amikor tehát a miniszter úr az;­egyik oldalon a választás titkosságát akarja;; törvénybe iktatni, akkor a másik oldalon a: szelvényrendszer bevezetésével, az aláírások-; nak ilyen nagy tömegekben való megjelölésé-; vei kijátsszák a titkosságot, mert ha a szavazók: egy részének nyíltan való állásfoglalását köte­lezővé teszik, ezzel az egész titkosság komoly-: talanná válik. Ezért sokkal helyesebb az a rendszer, ame­lyet Farkas István képviselőtársam javasolt, ésj amely azt célozza, hogy a választók öt százaléka? elégséges legyen a jelöléshez, nagyobb kerületek­ben azonban el lehet fogadni azt, ami a javas­latban foglaltatik, nevezetesen az ezer választót. £ A maximum tehát ezer lenne, azonban a kisebb i választókerületekben elégséges volna az öt szá-; zalékos ajánlás. Evvel lehetővé tennék azt, amit; a miniszter úr talán el akar érni, hogy apró-" cseprő pártok, amelyek komoly tömegekkel neoiï rendelkeznek, ne tudjanak indulni. Maga ez az; 5% is éppen elég sok ahhoz, hogy a választást; komollyá tegye, ezentúl semmiféle szükség nincs arra, hogy ezer ajánlás kelljen egy párt indulá­. ülése 1930 február 28-án, pénteken. sához. (Farkas István: Öt párt van ezidőszerint, de még lehetnek újak!) Ami a törvényjavaslat másik sérelmes intéz­kedését, a szelvényrendszert illeti, köztudomású, hogy amikor a legutóbbi fővárosi választás volt, egyértelműleg állapítottuk meg itt a parlament­ben és pedig pártkülönbség nélkül, hogy a szel­vényrendszer megbukott. Ezt kénytelen volt el­ismerni az akkori belügyminiszter is, aki itt a parlamentben egyik felszólalásában belátta azt, hogy a szelvényrendszer megbukott és éppen ezért, amikor a képviselőválasztásról szóló tör­vényjavaslatot tárgyaltuk itt a Házban, akkor erről a kérdésről komolyan már nem is beszél­tünk, ez túlhaladott álláspont volt, már a tör­vényjavaslat eredeti szövegébe sem tették fel, ha­nem egyszerűen csak az ajánlások összeszedését tartották kívánatosnak, nem pedig a szelvény­rendszert, amelynél szomorú tapasztalatai van­nak minden pártnak. Köztudomású ugyanis, hogy igenis, adás- és ve vés tárgya volt a szel­vény és valóságos börzéje volt annak, hogy ki milyen áron tudja ezeket a szelvényeket felhaj­tani. Amikor tehát azt látjuk, hogy néhány év­vel ezelőtt ez a rendszer teljesen megbukott és amikor majdnem egyérteműleg foglaltak állást az itt helyet foglaló képviselő urak és maga a belügyminiszter úr elődje is, annyira, hogy egy később hozott törvénynél ezt a rendszert figyel­men kívül hagyták, akkor most megint ideáll a belügyminiszter úr és megint a szelvényrend­szer bevezetését akarja keresztül erőszakolni, holott ennek semmiféle gyakorlati eredménye, értelme nincs. Sokkal helyesebb lenne^ ha egy kisebb arányszám volna elégséges a választás­ban való részvételhez és^ így lehetővé válnék a pártoknak az, hogy a választók döntsenek a te­kintetben, hogy melyik pártra akarják ruházni a mandátumot, melyik párt jelöltjeit akarják bejuttatni a főváros törvényhatóságába. Ha eb­ben a kérdésben a belügyminiszter úr nem ra­gaszkodik ehhez az intézkedéshez, akkor is ott van neki egy csomó korraktívuma, amellyel a választók akaratát korrigálni, bizonyos mérté­kig befolyásolni tudja: minek akar [minden egyes szakaszban olyan gátló intézkedéseket törvénybe iktatni, amelyekkel csak az a célja, hogy valahogyan megakadályozza a választó polgárság becsületes megnyilatkozásának lehe­tőségét. Ezt az állapotot akarj a a t. miniszter úr fixirozni. A törvényjavaslatnak abban a rendelkezé­sében, amely kötelezővé teszi a választójog gya­korlását, én lényeges sérelmet nem látok. (Far­kas István: En igen!) Ebben a tekintetben a helyzet az, hogy a belügyminiszter úr kötele­zővé akarja tenni a választóknak az urna elé való vitelét, de ez csak akkor lenne bölcs és igazságos rendelkezés, ha a másik oldalról vi­szont gondoskodott volna arról, hogy mindenki lelkiismeretének megfelelően adhassa le a maga szavazatát. Amikor azonban technikai akadá­lyokat gördítenek az ilyen szavazás keresztül­vitele elé, olyan technikai akadályokat, amelye­ket Malasits képviselőtársam említett fel, hogy a megbízhatatlan állami vagy közintézeti al­kalmazottak tekintélyes részét a választás nap­jára különféle mahinációkkal eltávolították a választás székhelyéről, kirendelték őket^ mun­kára máshova és ezzel lehetetlenné tették vá­lasztói akaratuk nyilvánítását, vagy pedig amikor nincs törvényes rendelkezés arra, hogy a választó a maga szabad akaratát érvényesítse és eleget tehessen a kötelező szavazásban fog­lalt rendelkezésnek, akkor ne méltóztassék, ezt büntető szankcióval felruházni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom