Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-362
Az országgyűlés képviselőházának 362. Elnök: Â képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Györki Imre: Amikor tehát sem a szavazatok arányszámát, sem az ezer ajánlást nem fogadhatom el, sem,pedig a szelvényrendszert, amely intézkedés már túlhaladott álláspontot képvisel és igazságtalan állapotot jelent, akkor kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz a módosításhoz, amelyet Farkas Istyán képviselőtársam terjesztett elő, hogy legalább ennél a szakasznál méltóztassék méltányolni azokat a szempontokat, amelyek az ellenzék részéről megnyilvánultak s legalább ebben a szakaszban enyhítsen azokon a kiáltó igazságtalanságokon, melyek a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiben bennfoglaltatnak. így ebben a szövegezésben a szakaszt nem fogadom el. -Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Amikor mi, Farkas István és társai, azt ajánljuk, hogy e szakasz kardinális rendelkezése helyébe iktattassák a mi javaslatunk, mely szerint a kis kerületekben elegendő legyen ajánlóként a választók 5% nagyobb kerületekben pedig legfeljebb ezer ajánló legyen elégséges, ezzel nem azt fejezzük ki, mintha a háború előtti ajánlásoknak ezt a régi rendszerét helytelenítenek vagy megváltoztatni igyekeznénk, mert hiszen egészen helyesnek és helytállónak tartjuk, hogy '•' elegendő az ajánláshoz tíz ember is. Ha mi most ebből engedünk, az csak a sajnálatos parlamenti hatalmi viszonyok nyomása alatt történik, mert tisztában vagyunk azzal, hogy azt az ideálisnak vaey viszonylag ideálisnak elképzelt rendszert, amelyet mi tartunk helyesnek, keresztülvinni nem lehet. En, t. Képviselőház, — nem tudom, hogy helyesen^ vagy helytelenül — de úgy vagyok informálva, hogy ahhoz a rendelkezéshez, mely 1000 ajánlót tesz szükségessé egyformán minden , kerületben, még maga a belügyminiszter úr sem ragaszkodik olyan mereven, mint ahogy az lát-, szik. Állítólag maga a belügyminiszter úr is — ; mondom, nem tudom, helyesek-e az informa- i cióim — engedne ebből a merev álláspontból, | nagyon helyesen, de úgy látszik, foglya a ke- î reszténypártnak és a mögötte ülő Kozma-csoportnak, amely a maga hatalmi érdekeinek meg- ' védése szempontjából tekinti szükségesnek, : hogy a budai kerületekben is — hiszen különö- j sen ezen van a hangsúly — ezer legyen az aján- * lók minimuma. Ha a belügyminiszter úr szűk- s ségesnek tartja, majd meg fogja mondani, hogy? idevágó információink helytállók-e vagy nem., Mindenesetre a közvéleményt érdekli ez a kérdés, mert higyje el a belügyminiszter úr, hogy S a komoly közvélemény nem tartja helyesnek ezt! az intézkedést azért sem, mert a közvélemény \ szemében az ajánlásoknak ez a rendszere meg-í bukott, de még inkább megbukott az, mely a • szelvényrendszerrel nehezítette meg az ajánlá-j sok egész rendszerét, ' Mert az igaz, — hiszen jj előttem kifejtették a szónokok — hogy ez a ren-! delkezés, a, szelyényrendszer tulajdonképpen a • titkos választójog kijátszását jelenti, illúzió--; : riussátételét annak a lelki biztonságnak, ancie-: lyet ayálasztó számára a titkosság nyújt, mert; titkos választójog mellett a nyilt szelvényragasztás rendszeré bizony nagyon megnehezíti, hogy a. választó a maga lelkiismerete szerint szavazzon. \ Még csak azt sem lehet elleneyetni ennek, < amit már olvastam a publicisztikában és hal-1! lottam itt a Házban is az általános tárgyalás '», során, hogy hiszen ez a rendszer másutt is megvan, sőt bizonyos pártokat — inkább a kisebb ' Uése 1930 február 28-án, pénteken. 349 pártokat — nem pénzbüntetések, hanem pénzveszteségeknek kilátása terheli abban az esetben, ha a választók a leadott szavazatok bizonyos százalékát a választásoknál el nem nyerték. Tudomásom szerint az angol választási rendszerben van ez meg és az 1925-iki japán választójogi reformban, ahol a jelölteknek bizonyos tekintélyes szummát kell letenniök a választás megindulása előtt és ha — amint mondottam — a szavazatoknak bizonyos hányadrészét meg nem kapják, ezt a letett szummát bizony elveszítik. Ennek először is azért van értelme, mert a választásnak már a megindítása a köznek nagy kiadásával jár, másodszór pedig nem lehet a magunk viszonyaival szembeállítani ezt a rendszert és összehasonlítás formájában kijátszani, mert hiszen ennek a bizonyos előzetes összegnek letevése nem jelenti egyetlen egy párt számára sem, akármilyen kis párt vagy csoportqcska legyen is, hogy ne indulhasson a választásokon, mert ha megszerezte ezt a pénzösszeget és letette indulás előtt, a választásokban semmi akadály nem áll előtte.^ Ezt a rendszert, amely Japánban és Angliában megvan, nem lehet mentőkörüLményként a szakasz említett rendelkezései védelmében t felhozni. En őszintén szólva, — bár itt az általános és a részletes vita már jó ideje folyik — még egy elfogadható — engedelmet kérek, nem akar sértő lenni ez a szó — komoly érvet nem hallottam a szakasznak e rendelkezése, az ajánlásnak ezzel a szelvény leadással komplikált rendszere mellett. A keresztény községi párt aztjnondja; nem akar vörös Budapestet látni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ez egyéni jog, hogy nemondjaim: ez az Istentől adományozott jog számára és ha nem akar vörös Budapestet látni, biztosíthatom, (hogy aminél jobban nem akar, annál inkább fog látni egyszer; csak vigyék az urak politikájukat a kommunális politikában és az általános közéletben úgy, mint eddig vitték, akkor nemcsak vörös Budapestet fognak látni, hanem látni fogják a vöröset egyéb területeken, a magyar élet más terrénumain is. Az tehát nem érv, hogy nem akarnak vörös Budapestet látni. Most fazonban az következik, amit a miniszter úr úgy fejez ki, hogy a polgári társadalmat akarja megvédelmezni — hozzáteszi, ha kell, a szociáldemokrácia elleniében' is. Akik ' ezekkel az érvekkel élnek, ezekkel a védelmi érvekkel labdáznak, azoknak azt ajánlom figyelmébe: ne becsüljék úgy le azt a szegény polgári társadalmat. T. -miniszter úr és t. kereszténypárt, az a polgári társadalom nem olyan gyáva, nem olyan gyatra és nem is olyan gyönge, hogy meg kellene védelmezni pláne a szociáldemokrácia ellen, amelynek átmeneti akció-programmja egyéb célkitűzésiekkel sem él és egyéb célokat sem- tartalmaz, mint hogy ebben az országban felépítse, kiépítse, megerősítse a polgári demokráciát, a polgári demokráciának minden intézményével egyetemben. De, ha az urak azt mondják, hogy a szelvényrendszerrel, az ajánlási rendszerrel meg akarják védelmezni a polgári társadalmat ellenünk, ez azután igazán nem olyan gát, amit mi könnyedén át ne ugorhatnánk. Hiszen az imént mutatott reá igen részletesen az előttem szóló t. képviselőtársam, hogy nekünk nem akadály az ajánlási rendszer, ha kétezerre duzzasztják is az ajánlókat. Még akkor sem akadály, mert könnyebben vagy nehezebben^ de mi azt átugorjuk. Az ajánlási rendszer éppen az önöktől védeni kívánt kisebb polgári pártok vagy csoportok számára teszi lehetetlenné a választásokiban való indulást. Nem tudom, hogy a logika láncán hogyan érek
