Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-362
Az országgyűlés képviselőházának 362. tézkedés akar lenni, nem a polgárságnak megexerciroztatása, meggyakorlatoztatása a választási napokon, amikor a polgár azt a benyomást nyeri, hogy ő tulajdonképpen nem egy jogot gyakorol, nem az ő úgynevezett legszentebb jogával él, hanem egyszerűen egy kényszerparancsnak engedelmeskedik, amikor bemegy^ a szavazóhelyiségbe és ott kénytelen az urnába dobni egy szavazólapot, amelyen foglaltak az ő meggyőződésének nem felelnek meg. Ez ellentétben van az alapgondolattal. S ha egyáltalán az ajánlási rendszerre gondolunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy az ajánlási rendszernek olyannak (kell lennie, amely lehetővé teszi a polgároknak akaratmegnyilvánulását, vagy legalább is nem akadályozza meg a polgárok nagy sokaságát abban, hogy meggyőződése szerint adhassa le szavazatát. Nincs semmi ok arra, hogy ezt-az ajánlási rendszert válasszuk. Ez az ajánlási rendszer arra jó, hogy azoknak a pártoknak, amelyeknek volna titkos szavazás esetén annyi szavazatuk, amennyi őket mandátumhoz juttatná, lehetetlenné tegye azt, hogy szavazatokhoz jussanak, viszont az olyan pártokat, amelyek rendelkeznek azzal a közigazgatási vagy egyéb támogatással, amely őket megfelelő számú ajánláshoz juttatjia, amelyek ellenben nem gyökereznek a választók bizalmában, az urnához engedje. (Zaj. — Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hiszen volt rá eset itt Pesten is, hogy az utóbbi törvényhatósági választás alkalmával az egyik kerületben bejött —: éppen hogy becsúszott — töredékszavazattal valaki, akinek nem tudom hány ezer ajánlása volt és aki a szavazásnál mindössze hétszáz és egynéhány szavazatot kapott. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el:) Valószínű, hogy ezzel a rendelkezéssel viszont, éppen. azért, mert az ajánlók száma olyan nagy mértékben lesz megállapítva, kizárva lesznek egyes kerületekben a startból, a szavazásra bocsátásból olyanok, akik az ajánlásokért való tülekedésben lemaradnak, de a titkos választásnál győzhetnének. Amikor Ht szó volt arról, hogy sok ez a megkívánt ajánlás és az ajánlás nem mindig fedi az illető választó r meggyőződését, mert bizonyos presszió alatt kénytelen az ajánlóívet aláírni, naivan azt mondották, hogy: az ajánlás még nem szavazás. Ez, hogy az ajánlás még nem szavazás, állapítja meg ennek a rendszernek hipokritaságát, hogy tudniillik a tartalom nem fedi azt, amit tulajdonképpen fogalmilag kellene jelentenie. Mert mit jelent az, ha én ajánlást kérek? Kérem, hogy azok, akik arra a bizonyos pártra akarnak szavazni, ezt az akaratukat jelentsék be. Mármost, amikor én tudom, hogy azaz akaratbejelentés rákény szeri tett akaratbejelentés s nem fedi a gyakorlatban a valódi akaratot, amikor a tapasztalat oktat ki erre, én nem tehetem túl magamat akár naivan, akár cinikusan azon a megfontoláson, hogy azzal, hoe-v én ajánlottam, még nem szavaztam rá. Dé azzal, hogy megengedem azt, hogv^ presszióval sokan-sokan egy olyan pártra adják be ajánlásukat, amelynek ők nem hívei, ezzel egyúttal elvonom a lehetőséget attól, hogy arra a pártra adják be az ajánlásukat," amelyre ők szavazni akarnak. A gyakorlat tehát egyszerűen visszájára fordítja ennek a szakasznak, ennek az egész intézkedésnek minden rációját. Azt méltóztatik mondani: Hja kérem, most már másként lesz, hiszen itt van az a nagy büntetőjogi szankció, itt van az a két esztendő. T. Ház! Egy büntető szankciónak profilaktikus, ülése 1930 február 28-án, pénteken. 339 preventív hatása mindig attól függ, vájjon a közönségben, a bűnözni hajlamosakban él-e az a hit, az a tudat, hogy a hatóságokban megvan az akarat, megvan az eltökélés a bűn elkövetése esetén annak szigorú üldözésére. De ma is van egy valóságos büntető kódexünk választási visszaélések megtorlására: az 1925 : XXVI. tcikk 131—174. §-ai, amelyeknek érvényességét a 181. $ a törvényhatósági választásokra és a törvényhatósági bizottságok választására is kiterjeszti. Ez a választási büntetőkódex csodálatos, szinte a skolasztikus büntetőjogászokra emlékeztető kazuisztikával dolgozza fel a választásoknál lehetséges mindenféle visszaéléseket. Két év a standard-büntetés és nem tudom, mennyi aranykorona. Méltóztatnak, igen t. képviselőtársaim, tudomással bírni arról, hogy ezek a szakaszok, amióta érvényben vannak, de a régebben érvényben volt szakaszok is valaha aktuálisak lettek volna? Méltóztatnak tudomásul bírni arról, hogy ezek a két évek valaha kiszabattak volna, vagy ha nem két évek, hát kevesebbek? Vagy méltóztatnak abból, hogy ez nem történt meg, — mert fel kell tételezni, hogy azért van ügyész, hogy ahol büntető jelenség merül fel, ott hivatalból avatkozzék be és követelje a megtorlást — talán azt következtetni, hogy soha, sehol annyira tiszták, annyira törvényesek a választások nem voltak, mint az utóbbi esztendőkben Magyarországon? Ugyebár, egymásra mosolygunk, amikor ilyen tézisnek csak a lehetőségéről is beszélünk. Tudjuk azt, hogy brutálisan erőszakos választások, a választási törvénynek legfurcsább megkerülései, visszaélések voltak minden vonalon. T. Ház! Hiszen szinte csoda számba ment, fehér holló számba ment az, amikor a kormány nagy dicsőségére imagunk elismertük és hirdettük, hogy íme, volt egy időközii választás, amely tisztán folyhatott le. Amikor tehát egyfelől látjuk a választási visszaélések rendszerét, másfelől pedig látjuk azt, hogy holt betű marad az az igen szigorú büntetőkódex, amely a választási visszaélésiek megtorlásáról rendelkezik, amikor tehát tudjuk azt, hogy a közönségben nemcsak, hogy nincs meg az a hit, hogy ezek a 1 büntető rendelkezések a törvény megszegése esetén ellenie alkalmaztatni fognak, hanem a •multak tapasztalatai alapján megvan benne az •a tudat, hogy ezek soha nem fognak alkalmaztatni: méltóztatnak akkor azt hinni, hogy ennek az intézkedésnek meglesz az a preventív hatáv lya, amely immár a visszaéléseket ezen a téren be fogja szüntetni? Ügy fogja beszüntetni, amint megszüntették a korábbi büntető rendelkezések a visszaéléseket a választások egyéb terén. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Baracs Marcell: Befejezesm. Röviden reasszummálok. A szakasz nem Őszinte, a szakasznak egyes rendelkezései egymással ellentétben állanak, a szakasz úgy, ahogy előreláthatólag életbe fog lépni, valósággal meghazudtolja azokat a legis rati okát, amelyekre a javaslat indokolásában a miniszter úr hivatkozott. Ez a törvényszakasz, ez az egész rendszer csak arra jó, hogy belül megint rontsa, romuboljia a tömegekben azt a hitet, hogy a jogok megosztásában Magyarországon valamelyes igazságos belátás van, és alkalmas arra, hogy megint csak megerősítse a külföldnek azt a véleményét, amelyet Magyarország választási rendszeréhez fűz. En, az igazat megvallva, általában neon sokat törődöim a külföld véleményével akkor, amiiíor az én lelkiisimeretem magában nem tá51'