Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

340 Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1930 február 28-án, pénteken. niasztja alá a külföld véleményét. De min ala­pul <a külföld rossz véleménye a magyar válasz­tási rendszer felől? Elnök: Ismételten kénytelen vagyok figyel­meztetni a képviselő urat arra, hogy^ beszéd­ideje már lejárt; szíveskedjék most már beszé­dét befejezni. Baracs Marcell: Egy mondatom van még. Kérek háromperenyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 3 percnyi meghosszabbítást megadni? (Igen!) A képviselő úrnak még három perc áll rendel­kezésére. Baracs Marcell: Két vonatkozása van a magyar választási törvénynek, amely azt a kül­föld előtt hírhedtté teszi. Az egyik a nyilt szava­zás. De higyjék el, hogy ennél még sokkalta, de sokkalta ^ kellemetlenebb (megfontolásokat kelt az ajánlási rendszer. Mert a szavazás nyilt módja elvégre esak azt jelenti, hogy miképpen szavazunk, de szavazásra 'bocsáttatik minden polgár, az ajánlási rendszer azonban egyszerűen megakadályozza azt, hogy a polgárok nagy ré­sze a szavazáshoz kerülhessen. Felesleges -a mai viszonyok között belső helyzetünket így inge­relni, kifelé presztízsünket így lerontani, kérem tehát a t. Házat, méltóztassék ezt a szakaszt el­vetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Nagyon örülök an­nak, hogy Baracs Marcell képviselőtársam, aki egy polgári pártnak a képviselője, itt nyoma­tékosan jelentette ki azt, hogy ők a polgári tár­sadalomnak ilyen módon való védelméből nem kérnek. (Baracs Marcell: Nem! Nem! — Szilá­gyi Lajos: En is kijelentettem!) Azt hiszem, 'még számosan lesznek olyanok, akik a leghatá­rozottabban tiltakoznak a polgári társadalom­nak ilyen módon való megvédése ellen és nem túlzok, amidőn azt mondom, hogy a polgári tár­sadalom nagy tömege, nagy többsége nem ért egyet ezzel a felfogással és nem kér ebből a vé­delemből. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) A polgári társadalom összeségének ma egy kívánsága van, az, hogy az a kormány, amely ma litt ül, mielőbb adja át a helyét egy olyan kormánynak, amely alkotásokra képes, mert a mostani kormány tíz év alatti működésével be­bizonyította, hogy az országot egy temetővé va­rázsolta, a csődök, a fizetésképtelenségek a fok­mérői annak a gazdasági pusztulásnak, amely a kormány politikája nyomán keletkezett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A polgári társadalom nem kér ebből a védelemből és a polgári társadalom nem fél mi tőlünk. Nem fél pedig a polgári ^ társadalom _ mitőlünk azért, mert a polgári társadalom jobban ismer ben­nünket, mint a miniszter úr. A polgári társada­lom sohasem fog olyan hibába esni, mint ami­lyen elméleti fejtegetési hibába esett tegnap a miniszter úr, akinek fejtegetése a szocializmus­ról, ha azt lefordítanánk angol, francia és né­met nyelvre és kiküldenénk a külföldre, (Ba­racs Marcell: A legjobb propaganda volna!) nagy derültséget keltene azokban a körökben, ahol feltételezik azt, hogy egy kormányférfiú­nak legalább is annyira tisztába kell lennie ma. a szocializmussal, hogy tudja azt, hogy a szo­cializmus és a kommunizmus két annyira ellen­tétes fogalom, bogy ez az ellentét még annál az ellentétnél is nagyobb, amely bennünket a Bethlen-kormánytól elválaszt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon csodálkozom, hogy a miniszter úr tegnapi felszólalásában ebbe a hibába esett, úgy látszik, az indulata ra­gadta el és nem bírt már más érvet felhozni. Pedig, ha emlékezőtehetsége nem hagyja cser­ben, akkor ő maga kénytelen lett volna elismer­ni, hogy a közelmúltban itt, egy gyűlés^ betil­tására vonatkozó interpellációra adott válaszá­ban éppen ő olvasott fel érvül egy csomó olyan röpiratot, amelyet a bolsevisták adtak ki és amelyben a szociáldemokratapártot a legéleseb­ben támadták. Nem tudom, hogy a miniszter úr most miképpen tudja összeegyeztetni a múlt­kori interpellációra adott válaszát, a tegnapi napon történt kijelentésével. Mindenesetre a kettőben nagy ellenmondás van, amit én csak annak tudok be, bogy a miniszter úr már nem tudott más érvet találni a polgári társadalom védelmére, mint hogy újra azt a mumust kezdte felfesteni a falra : «Ha pedig mi megbukunk, akkor nem jön más, mint a bolsevizmus.» Kérem, itt már megbukott egypár bel­ügyminiszter, megbukott együár egyéb minisz­ter is, de sohasem vetődött fel az a gondolat, hogy valakit a szociáldemokratapárt részéről kell megbízni ennek a helynek betöltésével. Mi tisztában vagyunk azzal a helyzettel, amely ne­künk ebben az országban jutott, mi tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk nem jutott más szerep, mint az ellenőrzés szerepe, és annak bí­rálata, amit a kormány itt kifejt. Nem is vá­gyódik közülünk senki sem arra, hogy egy ilyen tisztséget betöltsön. De arra igenis vágyódunk és törekszünk, hogy olyan férfiak üljenek a kormányban, akik gazdaságilag képesek alkotni valamit és akik politikailag nem képviselik azt, amit tegnap mondottam: a középkort és azt a középkori felfogást, amely a miniszter úr be­szédében kifejezésre jutott. Nagyon szomorúan nézne ki a polgári társadalom, hogyha csak ilyen irányú felfogással bíró tagjai volnának. Bízom abban, hogy van a polgári társadalom­ban még számos olyan tényező és számos olyan férfiú, aki alkotásokra képes a nélkül, hogy egyidejűleg az egész ország népével és polgár­ságával hadakoznia és harcba szállnia kellene, aki kénes azzal is megnyerni a lakosság több­ségének a bizalmát, hogy olyan törvényes in­tézkedéseket léptet életbe, amelyek a lakosság körében helyesléssel találkoznak, és akinek nincs szüksége arra, hogy hatalmának erősza­kos körülbástyázásával, mesterségesen bizto­sítson magának egy többséget. Már bevezető beszédemben, amelyben meg­indokoltam külön véleményemet, külön állás­pontomat e törvényjavaslattal kapcsolatban, bebizonyítottam azt, hogy ez a törvényjavaslat a kisebbség diktatúráját iktatja törvénybe. Ezt a tudományos felfogás szerint bolsevista állás­pontnak nevezik, szemben azzal az állásponttal és kormányzati rendszerrel, amelv a másik ol­dalon az érdekképviseleti rendszereken épül fel: a fasiszta rendszerrel. A kettő között áll a parlamentáris rendszer. De parlamentarizmust elképzelni olyan módon, hogy ott minden esz­közt megragadunk ahhoz, hogy a lakosság, a választópolgárság akarata ne tudjon érvénye­sülni: ez aztán nem más, mint olyan kijátszása a választás titkosságának, aminőt láttunk pél­dául a vármegyei választások alkalmával, ami­kor olyan szavazólapokat nyomattak, amely szavazólapokból mindenki meg tudta állapítani az illetőnek pártállását és nem kellett semmi­féle külön nyomozás annak megállapítására, hogy ki hová szavazott. Itt van például egy szavazólap a salgótarjáni kerületből. (Felmu­tatja.) így szavaztak ott lajstromosan és titko­san. Lajstromosan szavaztak olyan módon, hogy a kormánypárt hátul ezeket a színeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom