Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

338 Az országgyűlés képviselőházának 36 a legkisebb pártok közé. Nekünk nem kell attól félnünk, hogy ezer ajánlót nem tudunk össze­szedni, nem pénzért, hanem elvi alapon, önzet­lenül, meggyőződésből, óvni akarjuk azonban a magyar törvénytárat attól, hogy ilyen korrup­cióra alkalmas törvényszakasz kerüljön bele. Mi a tiszta alkotmányosság és a demokrácia elvi álláspontján vagyunk, ezért harcolunk és tiltakozunk az ellen a szakasz ellen, amely sem­mi egyébre nem való, mint arra, hogy a válasz­tók akaratát meghamisítsa. r Ehhez mii nem já­rulhatunk hozzá s éppen ezért a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Képviselőház! Beval­lom, bizonyos restelkedéssel szólalok fel ebben a vitában. Heteken keresztül foglalkozunk egy törvényjavaslattal, amely alkalmas arra, hogy a pártok közötti szakadékot megmélyítse, amely alkalmas arra, hogy a polgárokat jogai­ban csorbítsa, elkeserítse, mindezt pedig teszik olyan időben, amidőn fenyeget bennünket^ an­nak a réme, hogy a szörnyű gazdasági válság általános erkölcsi válsággá fog átminősülni, amely a társadalmat és az államot katasztrófa elé állítja. Ezekben iaz időkben áll az, hogy «dum Koma délibérât, Saguntum perit.» Mi itt tanács­kozunk, de nemcsak tanácskozunk, hanem ke­ressük a módját is annak, hogyan lehetne ki­küszöbölni legalább azokat a tüskés intézkedé­seket, amelyek a polgári pártok jogait még erő­sebben akarják gúzsbakötni. Tudjuk, hogy a miniszterelnök úr elutazása előtt a Ház elnö­kénél pártértekezlet volt s ezen egyik képvise­lőtársunk kezdeményezésére a miniszterelnök úr, a távollétében őt helyettesítő miniszter­elnökhelyettes úr, s ugyancsak a keresztény­párt vezére, Ernszt Sándor képviselőtársunk készségüket jelentették ki ahhoz, hogy mind­ezeket, a polgárok szabadságát, a választások tisztaságát, az ország kifelé való jóhírnevét ve­szélyeztető súlyos szakaszokat közös jóakarat­tal kontrol alá vegyük, rekonszideráció tár­gyává tegyük. S mindez^ hiába, mert a belügyminiszter úr túlteszi magát a miniszterelnök úr s a helyet­tes miniszterelnök úr készségén, a pártok álta­lános kívánságán, pártja pedig a pártfegyelem parancsa alatt megszavazza azokat a szakaszo­kat, amelyeknek intézkedése jórészben senkinek sem kell. Ezért restellem azt, hogy ezzel a ja­vaslattal foglalkozunk^ s restellem azt, hogy az időt én is segítek hozzászólásommal mulasztani, de lelkiismeretem arra késztet, hogy a t. Ház és a miniszter úr figyelmét felhívjam bizonyos megfontolásokra. (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Amikor lehetett tárgyalni, akkor nem kényszerítette lelkiismerete a képviselő urat? A képviselő úr beszélte rá Bródyt, hogy belemenjen a részletekbe.) Higyje meg t. mi­niszter úr, a tényeknek bizonyos tendenciózus, a jóhiszeműséget 100%-osan nem fedő módon való beállításával nem lehet ezeket a kérdéseket elintézni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez a valóság.) Ha van a törvényjavaslatban olyan intézkedés, amelyről maga a miniszter úr is be­ismeri, hogy az igazságnak nem felel meg, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem isme­rem be.) akkor nem lehet ezért az ódiumot át­tolni azokra, akik a javaslatot támadják. Az az időpont, amelyről a miniszter úr be­szélt, annak a famózus tervezetnek az időpontja volt, amelyre, remélem, maga a miniszter úr is restelkedve gondol. Ez a tervezet nem célzott mást, mint azt, hogy deposszedálja teljes egé­szében a polgári a*karatot Budapesten és a ha­. ülése 1930 február 28-án, pénteken. talmat a városházán mesterkélt eszközökkel, az igazságnak fejetetejére való állításával egy­szerűen áteszkamotálja egy kisebb polgári pár­tocska zsebébe. Erre mondottam én a miniszter úrnak, hogyha ennek alapelveiből nem enged a miniszter úr, akkor felesleges, hogy a részletek­ről tárgyaljunk. Akkor jött azután a javaslat, amely még mindig megcsúfolása minden jogos és igazságos szempontnak, amely azonban a polgári akarat érvényesülését annyira, ameny­nyire mégis megengedi. Nem teljesen, de ki­küszöböli annak lehetőségét, hogy a polgárság akarata csak ürügy legyen, amely mögött a kormányakarat a város ügyeiben úrrá lenne. Akkor a miniszter úr nem szólított fel arra, hogy ennek a javaslatnak intézkedéseit békés, baráti tárgyalások útján beszéljük meg. De higyje el a miniszter úr, hogyha felszólított volna, leültem volna vele tárgyalni, bár akkor is, kijelentem, legfeljebb arról lett volna szó, hogy egymást meggyőzni próbáljuk. Arról szó nem lehetett, hogy egy kompromisszum árán beleegyezzem olyan sarkalatos intézkedésekbe, amelyek a jognak, az igazságnak, kormányzati bölcseségnek, a becsületes polgári belátásnak szöges megtagadását jelentik. En, mélyen t. miniszter úr és mélyen t. Ház, nem avatkozom bele abba az igen élénk vitába, amely a fekete és vörös városházának gondolata és az ezeket a gondolatokat megszemélyesítő pártok és a pártok reprezentánsai között folyt. A rouge et noire a politikai roulett-táblán i is igen békésen megférnek egvmással, sőt látjuk Németországban, hogy egy vörös-fekete - blokk is átvette már a kormányzást, hozzá kell ten­nem, válságos időben és mindkét pártnak be­csületére szolgált, hogy meg tudta tagadni az ellentéteket azért, hogy a nemzetet egy válságos helyzetből e^^esült erővel kimentse. Az a polgári elem, amelyet itt képviselek, amelyből kinőttem, az a haladó polgári elem, elsősorban a polgárság politikai súlyát, a pol­gárság hatalmát kívánja megszerezni, hogy az a tudás, az a műveltség, az a munka, amely egy­aránt képesíti őt arra, hogy az ország és a vá­ros veztésében tényező legyen^ végre elfoglalja a város és az ország igazgatásában, kormányzá­sában azt a helyet, amely őt megilleti. Amikor a t. miniszter úr indokolásában, fel­szólalásaiban arra hivatkozik, hogy ő a polgári elemet, a polgári társadalmat akarja megvé­deni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor íme: ez JEL törvényjavaslat a rendelkezések egész sorozatát tartalmazza, lehet, hogy kedvez szocialista 'bará­taimnak, lehet, hogy kedvez keresztény községi párti barátaimnak, bizonyos azonban, hogy szinte tendenciózusan van kihegyezve a haladó polgári elem ellen. Nézzük csak ezt a szakaszt. A szakasz lé­nyege tulajdonképpen a kötelező szavazás. Abból kell kiindulni, hogy a szavazás kötelező. Mit je­lent ez? Csak akkor tehetem kötelezővé a szava­zást, ha egyúttal módot nyújtok minden válasz­tónolgárnak arra; hogy meggyőződése, szabad választása szerint gyakorolja szavazati jogát. Azzal az alapgondolattal, hogy kötelezővé te­szem a választást, egyszerűen fogalmi ellentét­ben van az ajánlási rendszernek az a bogos konstrukciója, amelyet ez a szakasz tartalmaz, mert a választóknak sok-sok ezrére nézve egy­szerűen lehetetlenné teszi azt, hogy úgy szavaz­zon, ahogyan a meggyőződése diktálja. Mire kényszeríti tehát őket ez? Egy acte de nrè^en­ce-re; vagyis, hogy a büntetés alól meneküljön, hogy ne bírságolják meg, jelenjék meg és adjon le egy üres, érvénytelen szavazólapot. Nem erre ' szolgál a kötelező szavazás, ez nem policiális in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom