Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

334 Az országgyűlés képviselőházának 362. leleményes kar a szolgabírói kar, hiába szidják az urak a Képviselőházban. Ki bünteti meg a szolgabírót, aki legszentebb állampolgári jogainak gyakorlásától ütötte el a munkásokat. Senki a világon. Itt a kormány jár elől jó példával, mert ugyanebben a választókerületben, de másutt is, Győrben és egyebütt is megtörténik^ hogy a gyanús vasutast két nappal a választás előtt kirendelik szolgálattételre Hegyeshalomra, a gyanús postást kirendelik szolgálatra Debrecenbe és ezzel elütik attól, hogy odahaza maradva leszavazhasson. Erre semmiféle szankció nincs, ezért senkit a világon felelősségre nem vonnak. Azt az egyszerű munkást akarják majd büntetni, aki nem tudott szavazni menni, ellenben aki a szavazók százait és ezreit elüti legszentebb állampolgári jogaik gyakorlásától, az vogelfrei. Ne tessék azt mondani, hogy ez büntetendő cselekmény, mert ezt én is tudom. Ellenben én ma 55 éves ember vagyok, tehát 40 éve tudom az eszemet, de 40 év óta neon volt még eset, arra, vagy legalábbis nagyon kevés eset, egyik kezem ujjain elő tudnám sorolni, hogy egy köztisztviselőt megbüntettek volna azért, mert a munkások jogaiba gázolt. 40 esztendő óta nem emlékszem ilyen esetre. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. M'alasits Géza: Rögtön befejezem. Mondom tehát, miniszter úr, az élet ellen nem lehet ilyen paragrafusokat hozni és Ön hiába állt ide tegnap fényes vértezetben és akarta velünk szemben a polgári társadalmat megvédeni, c\7i cl polgári társadalom nem fog önnek tapsolni, mert teljesen tisztában van azzal, hogy politikai tolvajnyelven a polgári társadalom alatt kit kell érteni: a Wolff és Kozma elnökök klikkjét. Ezt nevezi ön polgári társadalomnak. Ezt a klikket pedig ilyen paragrafusokkal megmenteni nem lehet. Elnök: A képviselő úr legutóbbi megállapíegy pártra sértő. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! Gál Jenő t. képviselőtársam tegnapi megállapításával szemben akarom a kereszténvpárt néhány megállapítását leszögezni. Gál Jenő i^en t. képviselőtársam tegnap kifogásolta azt, hogy a kereszténypártnak szervezeteiből egyes megbizottak kereszt jelvénnyel a gombijukban járnak a választókhoz, (Malasits Géza: Mária-kongregációjelvénnyel! Megnevezhetem személyesen! — Hódossy Gedeon: Mógendóveddel nem járhatnak!) Nem tudom, melyiket kifogásolta Gál Jenő képviselőtársam; azt-e, hogy a keresztény társadalom már meg van szervezve és hogy a keresztény szervezetek is felkeresik az ő tagjaikat, vagy azt, hogy 'kereszt-jelvényt viselnek azok, akik a választókhoz elmennek. Mélyen t. Képviselőház! Tudomásul kell venni, — és nem lehet már e felett napirendre térni — hogy Budapest keresztény társadalma igenis meg van szervezve. (Propper Sándor: Akkor miért félnek? Akkor minek kell ez a mankó?) Nekünk nincs szükségünk semmi néven nevezendő agitátorokra, vagy ágensekre. A keresztény szervezetek tagjai önként, díiazás nélkül, saját lelkesedésükből elvégezi az ajánlásgyűjtést (Zaj ^ a szélsőbaloldalon.) és ameddig az ajánlás gyűjtés módját a törvény másképpen nem szabályozza, mint akként, hogy a választóhoz el kell menni a névaláírásért, addig ezt a módszert senki nem kifogásolhatja, és ha nem is tetszik, a mi keresztény szervezeteink ezentúl ülése 1930 február 28-án, pénteken. is házról-házra fognak járni az általunk ismert és nyilvántartott választókhoz és össze fogják gyűjteni a szükséges aláírásokat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha pedig a keresztjelvénvt kifogásolta, akkor éppenséggel nincs igaza. Én sohasem félek attól, ha a választót nem vezetik félre, ha félreérthetetlen módon dokumentálják, hogy melyik párt részére jönnek. (Zai a szélsőbaloldalon.) Sohasem kifogásolom, ha az Önök ajánlatgyüitői vörös emberkével a gomblyukban mennek, mert legalább tudják a mi embereink, hogy ki számára gyűjtenek ajánlásokat. Már gyermekkorukban megtanulták, hogy a vörös ember egy sem jó, (Derültség a jobboldalon.) ennek következtében nem írnak nekik alá ajánlásokat. Azt sem kifogásolom, ha Gál Jenő mélyen t. képviselőtársam valami náluk szokásos jelvényekkel ellátott ajánlásgyüjtőket fog küldeni. Mert félrevezetni a választókat: hiba, de nyíltan megmondani, hogy valaki melyik párt részére gyűjt ajánlásokat és nyiltan dokumentálni, hogy melyik párt megbízottja, ezt a magam részéről nem tudom kifogásolni, sőt helyeselni tudom, mert így nincs félreértés és félremagyarázás. Igenis nem szeretem azt, amikor alcímeken mennek ajánlásokat gyűjteni, (Propper Sándor: Maguk teszik ezt!) amikor álnevekre hivatkozva mennek ajánlásokat gyűjteni, ellenben igenis szeretem .a nyilt színvallást, azt a nyilt színvallást, amit önök csinálnak a vörös emberrel, mi pedig csinálunk a keresztjelvénynyel. Ezt a színvallást senkisem kifogásolhatja. (Malasits Géza: A zsidók megcsókolják a mezüzét!) Azt sem bánom, ha megcsókolják a mezüzét és ezzel dokumentálják demokrata mivoltukat. (Derültség a jobboldalon.) Ezt sohasem fogom kifogásolni. Kifogásolta a képviselő úr azt, hogy mi a szavazásban' való részvételt törvényes intézkedésekkel kötelezóVé tesszük. Aki a választójog híve, az legyen híve a választó kötelességteljesítésének is, mert ha jogot reklamálunk ós azt kívánjuk, hogy mindenkit lássunk el választójoggal, — a jog kötelességekkel is jár — akkor igenis a legkevésbbé sem szabad kifogásolni, ha, mi azt, akit joggal ruháztunk fel, egyben azzal a kötelességgel is felruházzuk, hogy menjen el a választásnál szavazni. Végtelen csodálkozom azon, hogy ezt egy polgári párti képviselő mondotta, mert ő nagyon jó] tudja, hogy nem a szociáldemokratákat kell arra törvényes intézkedésekkel rákényszeríteni, hogy menjenek el szavazni. Ott a szakszervezeti terror elvégzi a maga munkáját. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Igenis a kenyértől^ való megfosztás terhe alatt kénytelen a munkás elmenni szavazni, (Ügy van! jobbfelöl. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) mert különben kiemelik munkahelyéről és elveszik kenyerét. (Szabóky Jenő: Adatok vannak rá a vidéken!) Ezzel szemben a polgári társadalom kényelmes és irtózva attól, hogy esetleg félóráig kénytelen sorba állni a választóhelyiségben, kényelemszeretetből nem megy el. Ezt a kényelemszeretetet kell a törvénynek evvel a büntető szankcióval kiküszöbölni a keresztény választókból és ezzel kell kényszeríteni a polgári társadalmat, hogy szintén gyakorolja a választójogát. T. képviselőtársam kifogásolta a szelvényrendszernél azt, hogy ezzel visszaélések lehetségesek. Megállapíthatom, hogy a szelvényrendszerrel vaíó visszaélések két forrásra voltak visszavezethetők. Az egyik a rossz, a régi, elavult névjegyzék, amely rendkívül sok olyan nevet tartalmazott, akik már régen elköltöztek, vagy sohasem voltak, vagy meghaltak; ezek