Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1930 február 28-án, pénteken. 335 számára is kikézbesítettek szavazóigazolványokat, amely igazolványokkal azután természetszerűleg visszaélések történhettek. Most, miután a törvény egészen friss névjegyzéket fog megállapíttatni és ebben a friss névjegyzékben pontos címek lesznek, ez a hibaforrás ki lesz küszöbölve. A másik hibaforrás az volt, hogy a kézbesítési rendszer volt helytelen. Az elöljárósági kézbesítők^ a házmestereknek kézbesítették az egész bérház számára a szükséges szavazóigazolványokat és a házmestereket léptették így elő közjogi funkcionáriusokká. Én nem vagyok hajlandó elismerni a házmestereknek ezt a közjogi funkcióját. Ha a kézbesítési rendszeren változtatunk, ha például a szavazóigazolványokat úgy kézbesítik, mint az ajánlott leveleket: posta útján, úgyhogy azok a választók kezébe kerüljenek és ne a házmester kezébe, akkor a visszaélési lehetőségeknek egy másik óriási nagy forrását zárjuk ki. Ha ezenkívül a miniszter úr megteszi azt, hogy a szavazó jegyre rávezetteti a kötelező szavazásról szóló büntető szankciót és az ajánlási szelvényre rávezetteti az ajánlási szelvényekkel való visszaélésről szóló büntető szankciót, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a szelvénytőzsdén a szelvények árfolyama úgy fog lezuhanni, mint ahogy lezuhant a Galli-Curci jegyek árfolyama. (Dei-ültség.) A szakaszt változatlanul fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy negyedórával meghoszszabbítani. Elnök: A képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbítását kérte. Méltóztatnak ehhez hozzájárulnia (Igent) A Ház a meghosszabbítást a képviselő úrnak megadta. Propper Sándor: T. Haz! Mielőtt a szakaszhoz érdemben hozzászólnék, válaszolni kívánok Kozma Jenő t. képviselőtársunk egy tegnapi közbeszólására, amelyben mintegy vigasztalásul állapította meg, hogy ő maga a listakapcsolást javasolta és ajánlotta, nehogy a kis pártok kétségbeessenek és hogy szükség esetén kis pártok — meg is nevezte ezeket in concreto: a szociáldemokraták és a nemzeti demokraták — egyesülhessenek. Ezt Kozma Jenő képviselő úr részéről nagyfokú szerénytelenségnek vagyok kénytelen minősíteni, mert kis pártokról beszélni azoknak, akik a legkisebbek közé, majdnem a nemlétező pártok közé tartoznak, (Szilágyi Lajos: Ez igaz!) valóban nagyzás és szerénytelenség. (Szilágyi Lajos: Jó vicc!) A legutóbbi fővárosi törvényhatósági választásokon a baloldali blokk, a nemzeti demokraták és a szociáldemokraták kapták a -szavazatok 52 és egy töredék százalékát. (Petrovácz Gyula: 51*6 százalékát!) Ötvenkét és egy töredék százalékát, a kereszténypárt megkapta, gondolom, 38%-át és^ a kormánypárti Kozma-párt, amely pedig kalózlobogó alatt evezett ki a vizekre... Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék megállapításaiban f tárgyilagos imiaradni és ilyen sértést más pártokkal széniben ne méltóztassék elkövetni. Propper Sándor: ... aniert nem mondotta meg őszintén és becsületesen, hogy ő kormánypárt a főváros választási területén, hanem a szabadelvűség lobogóját bontotta ki. A választók azonban tudták, hogy miről van szó és minden hivatalos presszió mellett is csak 8%-ot tudtak összevakarni. Ilyen párt megbízottjának tehát a legkevesebb joga van ahhoz, hogy kis pártokról beszéljen, amikor — mondom — nemcsak a legkevesebb párt, hanem egy majdnem nemlétező párt képviseletében ágált mindmáig a városházán. T. Ház! Ezek után áttérek a szakaszra, amely ennek a hírhedt ja vaslatnak leghifhedtehb része; arra a bizonyos ajánlási szakaszra, amelynek 2. bekezdése ezer ajánlót tesz szükségessé valamely párt indulásához. Itt tépelődöm azon, hogy a 700 éves Magna Chartaval rendelkező angol birodalom mindenkori kormányai milyen borzalmasan könnyelműek lehetnek, amikor az országos birodalmi választásokon megelégszenek három ajánlóval és hogy milyen borzasztóan könnyelmű volt a régi rendi magyar választójog és annak tervezői, akik tíz ajánlót állapítottak meg, de azokat sam szel vényrendszerrel. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Egy is elég volt, képviselő úr!) Tíz kellett. En nagyon pontosan tudom, hogy tíz kellett. Ügy látszik, a miniszter úr nincs jól értesülve. Úgy látszik, régi politikai mozgalmiakról nincs informálva. En prakszisból tudom, mert 1914-ben éppen a -miniszter úr kerületében voltaim képviselőjelölt és ott tíz ajánlót követeltek meg. Tizenhármat szereztünk, de négyet visszavetettek, úgyhogy nem volt lehetséges az indulás; különben sem volt célja a dolognak, mert a tömegeknek nem volt választó joguk. Tíz ajánló kellett a régi rendi választójog alapján. Minden formaság mellőzésével a választási elnöknek kellett bejelenteni, hogy: én és kilenc polgártársam javasoljuk X. úr jelöltetekét. Megnézték, hogy az illető benn van-e a választói névjegyzékben, s ha benne volt, akkor rendiben volt a dolog. Hogy most miért kell ezer ajánló, miért ^ kell okmányrendszer, miért kell ennyi formaság, arra nézve különféle megokolásokat hallottunk. A bizottságokban és a plénum tárgyalásain — azt hiszem — a miniszter úr szájából is hallottuk, hogy lehetetlenné akarják tenni kicsiny, feltörekvő vagy nem létező töredékpártok megjelenésiét a politikai fórumon. Ehhez a törvényhozásnak nincs joga. Az alkotmányosság ilyet nem ismer. Akik tudnak jelentkezni r és akik meg tudnak felelni könnyű formaságoknak, azoknak lehet indulniuk, ha nincs is országosan cégjegyzett politikai párt. Vagy van alapja valamilyen pártnak, alakulatnak, s akkor megvan a létjogosultsága is, vagy pedig nincs alapja, gyökere, s akkor amúgy is elvész, elmerül a közönyösség hullámaiban,^ tehát nem fenyegeti semmi veszély a nagy, oégjegyzett pártokat, nem kell félni a kispártok konkurrenciájátói, mert ha nincs talaja, akkor nincs létjogosultsága sem, s akkor még tíz ajánlóval sem tud indulni és nem tud sikereket aratni. A másik érv, amelyet tegnap hallottunk, oly nagy klasszicitással a belügyiminiszter t úrtól, amelyről az előttem szóló t. képviselőtársaim már szóltak: a polgári társadalom védelme, szükség esetén még a szociáldemokrácia ellen is. T. miniszter úr és igen t. Képviselőház, az alkotmányosság ilyet sem ismer. Az alkotmányosság egyáltalában nem ismerhet osztályokat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem is ismer! önök ismernek!) Az alkotmány nem tehet különbséget valamely ország osztályai között. Más azután a gyakorlat, más az, hogy pártok vannak. Ne méltóztassék ideutalni ezt a kérdést, mert nem mi találtuk fel a pártrendszert. Még 'munkáspártok nem is voltak a világon akkor, amikor már pártküzdelmek voltak. Ezt a rendszert tehát nem mi találtuk fel, azonban természetes következménye a politikai életnek, hogy pártok jelennek meg a fórumokon. A törvény-