Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-361
Az országgyűlés képviselőházának 361. i kratapárt indítványaiban van nyomdahiba. (Rothenstein Mór: Mi köze ennek a szakszervezethez!) Az, hogy nem vigyáztak a saját pártvezéreik módosításaira. En véletlenül megnéztem azt az írógépelt szöveget, amely ott van Farkas István dossziéiában és abban ugyanaz a nyomdahiba foglaltatott. (Peidl Gyula: é dossziékbe is belát a képviselő úri) Véletlenül. Ami azt a második indítványt illeti, amelyet ehhez a szakaszhoz adtak be Farkas István és társai, amelyben azt kívánják, hogy az I— VII. közigazgatási kerület 10—10 bizottsági tagot válasszon, a IX-XI-XIII12—12-őt, a VIIIX—XII 14—14-et: ezt a magam részéről szintén kiáltó igazságtalanságnak tartom, mert, amikor az I., IL, III., IV. V., VI., VII. kerületeknek egyenlően 10-et 10-et kívánnak, akkor ebben benne van a 9989 választós budai kerület és a több, mint 40.900 választóval bíró VII. közigazgatási kerület, amelyeknek egyenlően 10—10 mandátumot akarnak adni, ellenben 12-őt akarnak adni a 32.000-es Ferencvárosnak, és a körülbelül 20.000-es Kelenföldnek, Angyalföldnek és Zuglónak ellenben 14-et akarnak adni a 45.000-res Józsefvároson kívül, a 20.000-res Kőbányának és a 20.000-res Krisztinavárosnak. A legteljesebb aránytalanságok vannak tehát; a kis kerületek éppen úgy dotáltatnának, mint a legnagyobb kerületek, vagyis ezt az indítványt komolynak venni nem tudóim. Az előadó úr lényegében ugyanezt a módosítást nyújtotta be, vagyis honorálja a szociáldemokratapártniak az általa beadott módosítás a 10—12—14~es beosztását, de a magam részéről ezt annyiban tartom logikusabbnak, mert ebben a módosításban legalább azok a kerületek, amelyekben ez a felemelt kontingens van, tényleg a legnagyobb kerületek, tehát ebben van logika, míg a szociáldemokrata módosításban semmiféle logikát nem lehet találni, az egész nem következetes. Azt sem tudóan, hogy miért választották ki a Józsefvárost, Kőbányát és a Krisztinavárost, amelyet 14-gyel akartak dotálni? Ennek semmiféle lélektani magyarázatát sem tudom találni, mert ha Öbudát, Angyalföldet kívántak volna 14-gyel dotálni, ennek még tudtam volna lélektani magyarázatát adni % de hogy a Józsefváros mellett, miért Kőbánya és Krisztinaváros kapjanak 14—14 mandátumot, ezt én a magam fejével megindokolni nem tudom. Ismétlem, a közigazgatási kerületek egyenlő dotálásának elvi álláspontján állok, s nem szívesen járulok hozzá az előadó úr módosításához. Be kell azonban vallanom, hogy az elvi álláspont áttörése ott legalább logikus alapon történt, míg a szociáldemokratapárt részéről teljesen logikátlan alapon kéretett. En a szakasznak változatlan. szövegben való elfogadására fogok szavazni. Elnök: Szólásra következik! Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy magam részéről is szóvátegyem és igen röviden reflektáljak arra a kérdésre, amelyet a mai ülésen napirend előtt Kontra Aladár és Láng Jánas igen t. képviselőtársaim szóvátettek Mulasztásnak tartanám, ha, amikor ez a kérdés szóbakerül, a magam részéről és pártom nevében is nem tennék nyilatkozatot. Ki kell jelentenem, hogy én minden vallásüldözésnek ellensége vagyok, (Petrovácz Gyula: Szabadságjogok mellett vagyok!) a szabadságjogok mellett vagyok, a vallás- és lelkiismereti szabadság mellett, de a vallás- és lelkiismereti szabadság nemcsak azt jelenti, hogy mindenki szabadon gyakorolhatja hitét, hanem hogy azt senkinek sincs joga megzavarni. (Ügy van! Ügy van!) Es nincs joga ilése 1930 február 27-én, csütörtökön. 309 - megzavarni különösen az államhatalomnak. En tehát minden olyan üldözést, mely a vallás és a lelkiismereti szabadság gyakorlatába ütközik, elítélek, helytelenítek, s emberi és vallásos érzésem fellázad azok miatt az el jár ás ok miatt, amelyek Oroszországban tapasztalhatók. (Helyeslés.) Mert igen t. uraim, a nyugati államoknak és minden művelt államnak, minden kultúrállaunnak és minden jogállamnak tiltakoznia kell a jognak, szabadságnak, s a lelkiismereti szabadságnak különösen az ellen a lábbaltiprása ellen, amely a vallás üldözésében nyilvánul meg jogtalanul és erőszakkal. (Taps a balközépen.) A magam és pártom nevében kötelességemnek tartottam ezt kijelenteni. T. Képviselőház! Ami már most magát a javaslatot illeti, méltóztassék megengedni, hogy a javaslatnak e szakasza ellen a leghatározottabban szót emeljek. Különösen sajnálom, hogy a politika annyira beletévedt ennek a javaslatnak megszerkesztésébe, mert itt a választókerületeket a közigazgatási kerületekkel azonosítani nem lehet. (Petrovácz Gyula: Mindig az volt 1872-től!) Nem mindig az volt. (Petrovácz Gyula: Egy választás kivételével!) Az 1924-es törvényben nem így volt. (Petrovácz Gyula: Egyetlen választásnál volt csak kivétel! Einmal ist keinmal!) A jelenleg élő törvény éppen ellene mond ennek az elvnek. Ez a jelenlegi 22 választókerületi beosztás még a békeidőkből való s az 1913-as törvényen alapul, amely a választókerületek beosztását tartalmazta. (Petrovácz Gyula: Or| szággyűlésit!) Igen, országgyűlésit. Ha tehát jónak látták 1924-ben ezt a 22 választókerületi rendszert, ez azt mutatja, hogy a közigazgatási kerületeknek a választókerületekkel való azonosítása nem helyes. Nem is helyes, hiszen Petrovácz t. képviselőtársam igazat fog nekem adni abban, amit mondok, hogy egészen más feladványa van egy közigazgatási kerületnek, amely állandóan a polgárság viszonyát rendezi, mint a választókerületnek, amely egy ad hoc-alakulás és egy ad hoc-csoportosulás tagozata. A közigazgatási kerületek szempontjából egészen más feladatok vannak, mint egy választás szempontjából. En nem tartom helyesnek azt, hogy ez a kérdés össze van kapcsolva, mert a közigazgatási kerületek jelenlegi száma nem elegendő. Nem elegendő 10 közigazgatási kerület. Nem hiszem, hogy az én t. képviselőtársam azt fogja állítani, hogy szerencsés megoldás közigazgtási szempontból a 14 választókerület. Nem lehet szerencsés, mert sokkal több kellene, nem elég a 14 közigazgatási kerület, mert ma szerintem a közigazgatást decentralizálni kell. Ez nem azt jelenti hogy itt féktelen és határtalan módon állítsunk fel kerületeket, de az egészen bizonyos, hogyha például a Zuglóból bejön valaki a Csengery-utcába, a VII. kerületbe, ez az illetőre nézve nagyon súlyos teher. Szerintem tehát decentralizálni kell, nem tizennégy kerületet, hanem kisebb kerületeket kellene felállítani, a helyi viszonyok szerint expozitúrákat, nem előljárósági nagy apparátusokat kellene újra fel| állítani. Nem új hivatalokat kellene létesíteni, hanem kirendeltségeket, amelyekkel a polgárság megfelelő módon érintkezhetik és közlekedhetik. (Usetty Béla előadó: Benne van az 55. §-ban!) Ennek volna értelme, de annak nincsen értelme, hogy a közigazgatási kerületeket azonosítják a választókerületekkel. A tizennégy közigazgatási kerület sem a közigazgatási kerületek, sem a választókerületek szempontjából nem megfelelő. Nem helyes a közigazgatás szempontjából és nem helyes a választókerületi beosztás szempontjából. (Jánossy Gábor: A kirendeltség is hivatalszaporítást jelent!)
