Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-361
310 Az országgyűlés képviselőházának 361. ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. En mindenféle hivatalszaporításnak ellene vagyok (Jánossy Gábor: Mindannyian!),^ de méltóztassék csak meggondolni, ha egy elöljáróság személyzetét megosztanám olymódon, hogy ne egy helyen legyenek, hanem menjenek ki a perifériákra, ilyen módon nincsen hivatalszaporítás, ilyen módon hivatalszaporítás nélkül elérhető az, hogy a polgárság könnyen megkapja, amit kíván. Méltóztassék belátni, hogy rendkívül nehéz a város egyik végéről elmenni egy másik, messzefekvő területre, hogy valaki a maga ügyeinek a lebonyolítását elintézze. Mondom tehát, én annak vagyok a híve, hogy expozitúrák legyenek hivatalszaporítás nélkül, mert hivatalszaporításnak a magam részéről a legnagyobb ellensége vagyok s nincs is szükség új hivatalok felállítására. Nekünk konkrété kell a közigazgatás egyszerűsítésének kérdését megoldani s amikor egy törvényjavaslat van előttünk, annak keretében kell azt megcsinálnunk. Hiába beszélünk általánosságban nagy szólamokkal; amikor a dolog megvalósításra kerül, akkor kell gyakorlatilag érvényesíteni az elméleti álláspontot. Ez az elméleti és elvi álláspont pedig nem lehet más, mint az, hogy semmiféle hivatalszaporítás ebben az országban többé ne történjék. En tehát nagyon helytelenítem azt, hogy itt a választókerületi szempontok és a közigazgatási szempontok nem kellőleg méltányoltatnak. Ha a közigazgatás szempontjait méltányolnák, akkor nem állítottak volna fel Budapesten tizennégy közigazgatási kerületet. Igaz, hogy tíz nem elegendő, de tizennégy sem megfelelő. Semmiképpen nem számolnak a helyi viszonyokkal. PeÍTovácz t. képviselőtársam mondta, hog> t,gy város struktúrájában számolni kell a lokális viszonyokkal is. Erre nézve én azt mondhatom, hogy ezekkel ez a javaslat igazán nem számol, mert az, hogy összeköti a VII. kerület külső részét Kőbányával és az V. és VI. kerület külső részét, nem a helyi viszonyok megfelelő méltánylása. A helyi viszonyok szempontjából az következnék, hogv a nagy kerül/'teket, mint az Erzsébetváros, Terézváros és Józsefváros, megfelelően széttagolják, azok lakosságát a külső és belső megosztás szerint megfelelően elkülönítsék, nehogy ezeknek a lakói-oknak közigazgatásilag olyan súlyos teher legyen a maguk ügyeinek elintézése. Ezt kellett volna megcsinálni közigazgatási szempontból. Választókerületi szempontból pedig a huszonkét választókerület sokkal jobb megoldás, mint a tizennégy választókerületi beosztás. A huszonkét választókerület legalább igyekszik megközelíteni az igazságot. Nem mondom, hogy eléri az igazságot, hogy teljes az igazság, de igyekszik azt megközelíteni. Annak idején maga az 1913-as reform a választókerületek aránytalanságából indult ki. Minden választójogi reform célja az aránytalanságok megszüntetése és kiküszöbölése. Annakidején, amikor Oláhfalunak és Széknek 120 választója volt, azért kellett 1913-ban új kerületi beosztást csinálni, hogy ezeket az aránytalanságokat kiküszöböljék és lenyesegessék. Az sem volt ideális, az a területi beosztás^ sem elégítette ki teljesen az igényeket, de mégis igyekezett közeljárni az igazsághoz. Ha már 1913-ban szükségesnek ismerték fel a választókerületek arányosítását, mennyivel nagyobb szükség van erre 1930-ban, amikor mégis csak haladtunk, amikor mégis csak előre kell, hogy menjünk és belássuk, hogy ez az igazságtalanság tovább nem állhat fenn és hogy ez az aránytalanság nem igazságos. Ezek voltak azok az okok, amelyek engem arra kényszerítenek, hogy én ezt a szakaszt ne fogadjam el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: p Kérdem, kíván-e yalaki szólani? (Kabók Lajos szólásra jelentkezik.) Kabók Lajos képviselő úr kíván szólani. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A 16 § a választókerületek és a szavazókörök beosztására vonatkozik és mint ahogy f már előttem szólott képviselőtársaim megemlítették, nekem is rá kell térnem erre, mert ez a szakasz rendkívül nagyarányú igazságtalanságot foglal magában. Ezzel a szakasszal szemben nekem is nyilvánítani kell véleményemet, észrevételemet. Előttem szólott képviselőtársaim rámuttak már arra, hogy a szakaszban elsősorban kifogásolható az a választókerületi beosztás, amelynek megjelölése a 2. bekezdésben található, amely szerint a választókerületek a közigazgatási kerületekkel azonosak és minden választókerület egyenlő számban választ törvényhatósági bizottsági tagokat. Ez az, ami a tulajdonképpeni igazságtalanságot foglalja magában, hiszen ebben a beosztásban nem lelhető fel semmiféle arányosság, ebben a beosztásban van benne az az aránytalanság, amelynek alánján egyes^ kerületek lényegesen magasabban vannak értékelve, egyes választókerületek kétszeres, háromszoros szavazati értékkel bírnak, mert ha a választókerületekben lévő választók számát figyelembe vesszük, a választók számából állapítható meg az az aránytalanság, amely magával hozza azt, hogy az egyik választókerület választópolgára harmadannyi, feleannyi szavazati joggal bír, vagyis az egvik választókerület választópolgára egyharmadát, a felét éri annak, mint a másik választókerület polgára. Lehetetlenség és tarthatatlan, hogy a törvényjavaslatnak ez a szakasza ígv maradjon. Éppen ezért szólalunk fel többen ennél a szakasznál, hogy a belügyminiszter urat meggyőzzük arról, hogyez a szakasz a legnagyobbfokú igazságtalanságot foglalja magában. Éppen azért, mert igazságtalan, ezen változtatni kell. Magam is felvetem, — bár már szó volt róla — hogy miért nem lehetne az egész város egy választókerület, hiszen ha egy választókerület volna az egész város, akkor arányosan oszolnék el a mandátumok száma, akkor nem lehetne értékesebb választópolgár a budai választópolgár, különösen pedig a Várban lévő választópolgár a józsefvárosi, ferencvárosi vagy kőbányai választópolgárnál, hanem akkor teljesen egyenlő értéke volna minden választópolgár szavazatának. Éppen ezért a miniszter úrnak meg kellene értenie azokat az érveléseket, amelyek ennél a szakasznál elhangzanak, honorálnia kellene azt az indítványt, amelyet Farkas István és társai terjesztettek be ehhez a szakaszhoz. De ha már semmi körülmények között sem hajlandó a miniszter úr és a többségi párt arra, hogy egész Budapest egy nagy választókerület legyen és ha már az az álláspontjuk, hogy ehhez semmiképpen sem^ járulhat hozzá^ a kormány, akkor legalább méltóztassék hozzájárulni ahhoz az indítványhoz, amelyet Farkas István és képviselőtársai nyújtottak be, amely indítvány értelmében az L, IL, III., IV., V., VI. és VII. választókerület 10—10 törvényhatósági bizottsági tagot válasszon, a IX., XL, XIII. és XIV. választókerület 12—12 bizottsági tagot, a VIIL, X. és XII. választóikerület pedig 14—14-et. Petrovácz képviselő úr felszólalásában azt hangoztatta, hogy a lajstromos és arányos választás híve. (Farkas István: De nem fogadja
