Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának 361. lat szennye és iszapja Európát el fogja lepni, (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a ba : oldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás íem vita, sem határozathozatal tárgyát nem kéoezheti. Áttérünk mai ülésünk kuajdonkéopeni tár­gyára: a Budapest székesfőváros közigazgatásá­ról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgya­lására, (írom. 865, 880). Soron van a 16. § feletti vita folytatása. Szólásra következik Rothenstein Mór képviselő úr, ki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Kíván a képviselő úr szólni? Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az ellen­zéknek az a törekvése, hogy az egyes szakaszok­nál érveivel hasson az igen t. belügyminiszter úrra, meddőnek mutatkozik. Az a hit, hogy a belügyminiszter úr a vita folyamán mégis meg fogja találni azt a kiutat, hogy egy pártközi konferencián résztvesz és ott igyekszik közös megállapodást találni arra, hogyan lehetne mégis egyrészt megrövidíteni ezt a vitát, más­részt pedig a kornak megfelelő törvényt meg­teremteni, úgy látszik nem teljesedik be, mert az igent^miniiszter úr makacsul ragaszkodik el­gondolásához és semmiféleképpen nem kíván már belőle engedni. A most tárgyalás alatt levő 16. § eléggé bizonyítja, hogy amit a törvény egyik szakaszban nyújt, azt egy másik szakasz­ban igyekszik ellensúlyozni vagy egészen el­vonni a választó polgároktól. Ha van ebben a javaslatiban egy szakasz, amely az általános, tit­kos választójogról szól, itt viszont a 16. ^-ban azt lehet látni, hogy a választási geometriával ezt az általános választópogot nemcsak ellensú­lyozni kívánja, hanem illuzóriussá is teszi. Pél­dául e szakasz második bekezdése úgy intézke­dik, hogy minden választókerület egyenlő szám­ban választ törvényhatósági bizottsági tagokat. Igaz, hogy az előadó úr egy módosításával ezen enyhíteni vélt, de ez az enyhítés közel sem elég ahhoz, hogy ebből a szakaszból igazságos intéz­kedést hozzon ki. Ez a szakasz azt mondja, hogy minden választókerület egyenlő számban vá­laszt bizottsági tagokat, ebben a konkrét esetben azonban éppen ennek az ellenkezőjét csinálja annak, aminek a választópolgárok egyenlő ér­vényesülése érdekében történni kellene. Hiszen ha egy kis választókerület, amelyben — mond­juk csak például — tízezer választó van, ugyan­annyi bizottsági tagot választ, mint az a kerület, amelynek 40.000 választója van, ebben az igaz­ságtalanságot nem is kell sokáig keresni, any­nyira szembeötlő, hogy mindjárt az első pillan­tásra észre kell hogy vegye az ember. Hiába van tehát még az általános, titkos vá­lasztójog is, ha ilyen rendelkezésekkel ezt az ál­talános választójogot vagy titkos választójogot ilyeténképpen kívánjuk ellensúlyozni vagy kor­látozni. r Amikor a választókerületek beosztásáról van szó, akkor igenis az a javaslat, amelyet Farkas István és társai tesznek, hogy egész Budapest egy választókerület legyen aránylagos alapon, a teljes, azt lehet mondani, az abszolút igazság­nak felelne meg, mert ezáltal a választókerüle­tek és a r mandátumok egyenlően lennének fel­osztva és ez volna ebben az esetben a helyes el­járás. A kormányzat és a többségi párt ezt, úgy látszik, azért nem kívánja, inert ezzel veszélyez­tetve látná eddigi uralmát s ezért, ha már nem tudja megakadályozni azt, hogy a fővárosi tör­vényhatósági bizottsági tagok egy részét, — mert az egészről nem intézkedik ez a javaslat, hiszen annak lesznek örököstagjai is és lesznek érdekképviseleti bizottsági tagok is — akiket választanak, az általános titkos választójog ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. 307 alapján válasszák meg, legalább ez úton kívánja hatalmát mindenesetre és mindenáron biztosí­tania Ha nem ez lenne a cél, akkor nem kellene ragaszkodni ezekhez az intézkedésekhez. De én azt hiszem, hogy úgy a kormánynak, mint a többségi pártnak arra is kellene gondolnia, hogy egyszer majd nem ők lesznek többségben, hogy egyszer majd neon ez a kormány és nem ez a többség lesz itt, hanem majd talán csak kisebb­ségben fognak ide visszakerülni, mert, ha talán nem is olyan gyakran és nem is olyan rohamo­san, mint más országokban, de mégis néha Ma­gyarországon is megtörténik az, hogy kormány­változás van és a pártok csoportosulása ismeg­változhatik. Ha tehát az igen t. többségi párt és a kormány gondolna arra, hogy ez is bekövét­kezhetik, akkor mégis csak helyesebb volna el­fogadni azt a javaslatot, amelyet Farkas István és társai terjesztettek elő, mert amennyiben ez beállana, előnyösebb helyzetben lennének, mint ha elfogadják ennek a törvényjavaslatnak ezt a 16. §-át, amely ebből a szempontból nagyon is igazságtalan. A 16. § 5. bekezdésébe — amely azt mondja, hogy a szavazóköröket a polgármester állapítja meg — Farkas István és társainak javaslata szerint a «polgármester» szó helyett az «igazoló­választmány» szavakat kellene felvétetni. Ez egészen természetes. Ez is csak abból a szem­pontból bírálható el, amelyet az imént kifej­tettem. Az igazolóválasztmány egy testület, amely több tagból áll és sokkal nehezebben tud eltérni az objektivitás álláspontjától, mint a mindenkori polgármester. A polgármester ugye­bár ahhoz a hivatalos apparátushoz tartozik, amely a városházán működik. A polgármester mindig annak a pártnak, amely őt megválasztja és annak a többségnek, amelynek köszönheti azt, hogy a polgármesterig álláshoz jut, érdekében fog működni. Ez egészen természetes valami. Igyekezni fog tehát a szavazóköröket úgy meg­állapítani, hogy az a r többség, amely éppen együtt van, az új választások után újból vissza­kerülhessen, mert akkor, ha az ő tisztsége lejá­róban van, újból számíthat a megválasztásra. Ha azonban a szavazóköröket másképpen álla­pítaná meg, ezzel saját magának is ártana és nem tudom, — emberek, egyének vagyunk — hogy emberektől, egyénektől ellehet-e^ ezt várni, hogy még saját érdekük kockáztatásával is in­tézkedjenek csak azért, mert az objektivitás ezt kívánja. Azt hiszem, ilyen emberek, vagy ilyen egyének csak nagyon kevesen vannak. Miután ez az intézkedés eddig az igazolóválasztmány feladata volt, nem tudom, milyen tapasztalato­kat szerzett a belügyminiszter úr, hogy ezt az intézkedést megakarja változtatni, mégpedig nem a haladás jegyében változtassa meg, mert ez inkább visszafelé irányítást és rosszabbodást jelent. Igen tisztelt Képviselőház! Azt hiszem, ezek az érvek a mellett szólnak, hogy a t. belügy­miniszter úr még egyszer meggondolja, nem kellene-e megtenni a 16. §-on^ azokat a változ­tatásokat, amelyek az igazság szempontjából szükségesek volnának, nem kellene-e mégis kö­zeledni ahhoz az állásponthoz, amelyet mi itt ebben a tekintetben elfoglalunk. Az egész vita folyamán azt látjuk, hogy mi itt beszélünk, ér­veket érvek mellett sorakoztatunk fel, hogy e reakciós javaslaton olyan változtatásokat esz­közöljünk, amelyek a kornak megfelelőek, vagy legalább is megfelelőbbek, mint e javaslat mos­tani rendelkezései, mégis mindezek a beszédek elhangzanak, de a miniszter úr ezekre csak úgy reagál, hogy nem enged eredeti álláspontjából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom