Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

308 Az országgyűlés képviselőházának 361 Az a módosítás, amelyet a t. előadó úr valószínűleg a belügyminiszter úrral egyetértőleg előterjesztett, még nem az, amivel a miniszter úrnak jönnie kellene és éppen ezért a magam részéről a 16. §-t nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen tisztelt Képviselőház! Ennél a szakasznál azért szólalok fel, mert nem lehet, hogy Peyer Károlynak a tegnapi ! nap folyamán pártunk ellen intézett igaztalan és alaptalan támadása válasz nélkül maradjon. ' Peyer Károly tegnap azt mondotta, hogy a székesfőváros közgyűlésén egyhangú demonstráció történt e törvényjavaslatot megelőző javaslattervezet ellen és e demonstrációban a közgyűlés minden pártja leszögezte magát az általános, egyenlő és titkos választójog mellett. Mi- | után ezt az indítványt ott én terjesztettem elő és miután ennek az indítványnak télies tartalmáért vállalom a felelősséget, kénytelen vagyok megállapítani, hogy az, mintha ennek a hatá- : rozatnak szellemével pártunk bármilyen irányban is ellentétbe került volna, nem felel meg a ; valóságnak és nem felel meg a tényeknek. • Az ; a leszögeződés ott akkor azért történt, mert abban a tervezetben az általános választójog- j nak volt egy korlátozása a fŐbérleti lakás által, ! s miután az úgynevezett albérlő-szakasz ebből a javaslatból most már kimaradt, világosan lát- \ ható, hogy éppen annak az egész székesfővá- ; rosi közgyűlés által nyilvánított követelmény- j nek, amely e korlátozás megszüntetését kívánta, eleget tett ez a javaslat, amelynek 13. §-a a leg- : általánosabb, legegyenlőbb titkos választójogot \ teljesen biztosítja. Minden alkalommal hangoztattuk, — és ezúttal sem^ teszünk kivételt ebben a tekintetben — hogy pártunk ezen az állásponton van és marad. Mi azt a választójogot, amely tisztán a nagykorúsághoz és az^ iskolázási kötelezettség teljesítéséhez köti a választójogot, a legáltalánosabb s az elképzelhető legszélesebb régetű vá- i lasztójognak tekintjük, s ennek csak egyetlenegy hiányát ismerjük, amely ellen most is felemelem szavamat: hogy a nők választójoga tekintetében különbség van a férfiak választójogával szemben. Ezt semmiféle módon nem lehet indokolni. A mi törekvésünk az, hogy a nők választójoga hajszálpontosan egyenlő legyen a férfiak választójogával. Ez az egyetlen követelésünk még a választójog tekintetében. ( Eri \ Márton: Ebben nem értünk egyet!) Ami a titkosságot illeti, abból sem csiná- , lünk titkot, hogy mi a titkos választást most már nem csak a városokban, hanem az egész országban kívánatosnak tartjuk és hogy az ; országban is a vármegyei lajstromos, arányos képviseletet biztosító választási rendszer elvi

1 alapján állunk. (Györki Imre: Elvi alapján!). Peyer képviselő úrnak tehát e tekintetben semmi néven nevezendő rekriminációra nem volt oka. (Rothenstein Mór: Es a kerületi beosztás?) A kerületi beosztásra nézve, amelyet ez a szakasz tárgyal, azt méltóztatik mondani, hogy a kerületi beosztás bizonyos pluralitást eredményez és ho^v itt van egy sérelme az egyenlő választójognak. Nincs a világon sehol egyetlen ország, egvetlen város sem, ahol lehet- s séges lett volna behozni a matematikai abszolút egyenlőséget. (Kabók Lajos: Próbáljuk meg,. itt!) Lehetetlenség ez itt is, mert az én f elfogá-! som szerint egy várost nem lehet önkényesen; felosztani kerületekre. Az itteni kerületi beosz- : tás bázisa — mint az általános vitában nagyon részletesen voltam bátor kifejteni •— közigazga-. .ülése 1930 február 27-én, csüiörtökön. tási alapon nyugszik. Közigazgatási szempontok indokolják és teszik szükségessé, hogy a városnak 1872-hen létesült tíz közigazgatási kerüietre való beosztása most már tizennégyre szaporíttassék. (Peidl Gyula: Ennek semmi köze a választáshoz! Csináljunk egy lajstromot!) Ez a tizennégyes szám is bőséges indokolását találja abban a beszédben, amelyet az általános vitában elmondottam. A közigazgatási kerületek az egyedüli egészséges beosztása a székesfővárosnak. A székesfőváros közönsége nem önkényesen, nem valami papirosán elgondolt kép szerint tagozódik. Annak megvannak a maga természetes tagozódási centrumai s ezek: a közigazgatási kerületek. Minden városnál van egy belváros, amely kisebb, e körül következnek a középső városrészek és — mint aho^v most Budapesten is megtörtént — ezeknek külső részei egy harmadik gyűrűt alkotnak a főváros körül, amely körül a negyedik gyűrűt alkotják a várost környező elővárosok, amelyek Újpesttől Kispestig terjednek a főváros körül. Ez olyan természetes képe minden város fejlődésének, hogy ezt nem lehet önkényesnek mondani s ez itt is a legtermészetesebb fejlődési folyamat. Mármost ahhoz a kérdéshez jövök, amelyet Peidl igen t. képviselőtársunk felemlített, hogy közigazgatási szempontból elismeri, hogy jó, de viszont én a fővárosban más választókerületi beosztást, mint a természetes közigazgatási kerületi tagozódást, nem tudok elismerni. (Peidl Gyula: Egy lajstrom!) Azt a szociáldemokrata gondolatot, hogy az egész ország egy kerület legyen, sohasem fogiuk akceptálni, (Kabók Lajos: Miért! — Peidl Gyula: Önök is hívei a lajstromnak!) mert ez a teljes felelőtlenséghez, a senkihez való tartozandóság gondaltához vezet. Nekünk igenis, van patriotizmusunk, még pedig nemcsak az országhoz, hanem a városhoz, sőt a kerületekhez is. A patriotizmus egyik olyan tényezője minden választási mozgalomnak, amelyet mi nem negligálhatunk. En jól tudom azt, hogy a nagy lajstromokra való szavazás, olyanokra, amelyekben semmi helyi érdekeltség nincs, nem érdekli a mi közönségünket: ennek következtében nekünk ezt az erőt ki kell használnunk, ha azt akarjuk, hogy a választókat érdekelje maga a választás. Ezért vagyunk a közigazgatási kerületek helyes álláspontján Őszintén azt is megmondom, hogy én a közigazgatási kerületek szerint való választásnál az egyenlő dotálás alapján állok. A mélyen t. szociáldemokratapárt azon a módosításon kívül, hogy egész Budapest egy kerület legyen, még két módosítást^ adott be. Az egyiket beadta a kerületi beosztásra vonatkozólag, amelyet már voltam bátor az általános vitában kritika tá gyáva tenni. Ha méltóztatnak kívánni, mo megismétlem, hogy Farkas István és társai írkerületet kívántak a 3. §-hoz beadott módosításban, — 14 helyett 15-öt — és ebben a 15 kerületbtn kétszer szerepelt a Belváros, és kétszer szerepelt a Lipótváros, ennek következtében ők a Belvárosnak és a Lipótvárosnak dupla választójogot akartak adni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nyomdahiba volt!) Méltóztassék megnézni a módosítás szövegét (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nyomdahiba volt!) és méltóztatik látni, hogy a Belváros, mint VI. választókerületet és mint IV. közigazgatási kerületet két új kerületnek akarták alakítani. (Peidl Gyula: További jóétvágyat kívánunk a nyomdahibákhoz!) Csodálkozom azon, hogy a nyomdász-szakszervezetben annyi kiváló ember működik és mégis nem a mi, hanem a szociáldemo-