Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának $61. kus eszközökkel próbálja Krisztus nevét megcsúfolni, Krisztus követőit gyötörni, nekik szenvedést okozni és őket megölni. Nem olyan nagyon régen volt, méltóztassanak a régi jó úgynevezett békeidőkre visszagondolni. Megtörtént akkor Törökországnak Ázsiára eső részén, hogy a kurdok, ez a félnomád, fékezhetetlen és az akkori török kormány gyöngesége folytán semmiképpen sem rendszabályozható tömeg, a görögökkel és az örményekkel szemben olykor-olykor néminemű szélsőjobboldali kilengést engedett meg magának és akkor, amikor úgy voltak meggyőződve azok a kurdok és úgy volt meggyőződve minden török, hogy azok az örmények és görögök Törökország .veszedelmes ellenségei, a török nép kiuzsorázói, akkor, amikor ezek ellen fel merték emelni szavukat, vagy esetleg kardjuk élét is, akkor Európa nagyhatalmai, sub titulo «keresztényvédelem», flottatüntetést rendeztek a Boszporusban és a legtöbb esetben ezen a címen, a kereszténység védelme címén, Törökországtól esetleg kapitulációt zsaroltak ki. (Igaz! Ügy van!) Most pedig, amikor egy keresztény ország népe pusztul el tömegesen, most, amikor soha nem hallott vérengzéssel tízezreket és tízezreket tesznek mártírokká, akkor Európa népe mélységesen hallgat. Azt gondolom, hogy ez ellen az egész európai közvéleménynek egyszer mégis fel kell emelnie a maga tiltakozó szavát. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben a tiltakozásiban pedig Magyarország nem maradhat az utolsó, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) annak a Magyarországnak, amely Krisztus nevével harcolt századokon keresztül a pogányság ellen, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) annak a Magyarországnak, amely mindig előljárt a keresztény igazság védelmében, nem szabad utolsónak lennie, amikor tiltakozásra kerül a sor. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azért voltam bátor szavamat fölemelni, hogy kérjem képviselőtársaim hozzájárulását, hogy valami módon, esetleg a Népszövetségben képviselt keresztény nemzetek lelkiismeretének felrázásával, vagy egy hatalmas társadalmi akció megindításával, de mindenképpen tegyük lehetővé, hogy ennek a tiltakozásnak mennél előbb foganatja is legyen, hogy megszűnjék végre az ottani rettenetes keresztényüldözés. (Helyeslés.) Méltóztassanak elhinni, igen t. Képviselőház, hogy amikor tiltakozunk, hogy amikor az ottani lelkek megmentésére valami eszközt akarunk keresni, akkor érdemes munkát folytatunk, mert érdemes mindenkinek harcolni és szükség esetén fegyvert is emelni azért az_ imádságért, amelyre az édesanya először tanítja meg gyermekét és azért az imádságért, amely a haldoklónak messzeszállni készülő lelkét irányítja, tisztább és boldogabb régiók felé. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Láng János képviselő urat illeti aszó. Láng János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kontra Aladár igen t. képviselőtársunk élénk színekkel ecsetelte a vallásüldözést, amely^ ma folyik Oroszországban, s amelynek tagadását meg sem kísérelte maga az orosz szovjetállam sem, éppen ezért én az emberiességnek, a civilizációnak, a lelkiismereti és a vallásszabadságnak a nevében (Petrovácz Gyula: A szabadság nevében! — Ügy van! Ügy van!) fordulok a művelt világ összes népeihez, azokhoz a népekhez, amelyeknek fiai az európai nagy detonáció okozta füstölgő romok között a nagy pusztulás valódi rugói után kutatnak,'legtöbbször azonban hamis nyomon indulnak el. Szólok a világ összes felelős kormány aiülése 1930 február 27-én, csütörtökön. 305 hoz, amelyek látszólag érzéketlenül mennek el a messze Keletről idehallatszó orosz jajkiáltások mellett. (Petrovácz Gyula: Szabadkőműves álhumanizmus!) A világ összes felekezeteihez szólok, amelyek a szabad államokban a lelkiismereti és vallásszabadság élvezetében állnak, hogy hallják meg az orosz nép jaj kiáltását, lássák meg a vallásüldözésből azt, hogy íme most már harc indult az Isten ellen, íme bekövetkezett az, amit mi megjósoltunk. A mi szomorú jóslatunk az volt, hogy meg fogja mutatni a szovjet az ő igazi sátáni arculatát, ami azt jelenti, hogy nem a gazdasági élet fellendítését és új, termő alapokra való fektetését eredményezi a szovjet-gondolat, (Ügy van! Ügy van!) nem egy sokmilliós nép jólétét szolgálja, hanem pusztulás, nyomor, gyűlölet és újra és újra csak pokoli gyűlölet fakad abból a szovjet-gondolatból (Ügy van! Ügy van!) úgy a gazdasági, mint az erkölcsi világrendre. (Buday Dezső: Ügy van, ez a lényeges!) Ezt jósoltuk mi és ez a szomorú jóslatunk beteljesedett. A nagy detonáció előkészítőinek gazdasági féltékenykedése a gazdasági érvényesülés, az úgynevezett győzelem érdekében — az elérhető győzelem érdekében — a sátáni szellemmel való szíves kacérkodás, annak aláfűtése és alátámasztása, íme, Oroszországban ma az erkölcsi világrend teljes felfordulásában kulminált. A világ hatalmasai, a nemzetek kormányai felfigyelnek ugyan ezekre a jelenségekre, abban a hitben élnek azonban, hogy az égő zsarátnok csak a gyengébb államok struktúráját fogja kikezdeni. A tűzcsóva azonban minden állam pilléreit nyaldossa és ne higyje egyetlenegy állam sem, hogy pillérei elég erősek lesznek arra, hogy a veszedelmeknek ellentálljanak, mert Európának minden állama beteg. Az orosz intelligenciát száműzték és elmenekült mindenki, akit Lenin vagy Stalin üldöző keze utói nem ért. Az orosz parasztot kiforgatták vagvonából és hontalanná tették, és most, miután már kiforgatták anyagi és erkölcsi javaiból, most a legnagyobb jótól: hitétől, Istenétől is meg akarják fosztani. Az orosz szovjet nyíltan harcot hirdetett az Isten ellen. A magyar állam, a magyar nemzet hálát adhat Istennek, hogy a megpróbáltatások napjaiban lelki egyensúlyát végkép nem vesztette el, hogy nem fogyatkozott meg reménye az igazság Istenében, hogy szeretete, ragaszkodása a széttört magyar röghöz csak gyarapodott. Mi egyelőre átláboltuk a fenyegető rémet, a bolsevista eszmék rémét, mi egyidőre — és én azt hiszem, egyszer és mindenkorra (Ügy van! Ügy van! minden oldalon.) túlestünk ezen a veszedelmen, mert mi tudjuk, mit jelent ez a rém egy nemzet életében. A részvét teljességével fordulunk tehát a mártír^ orosz nép felé, s az az óhajunk, hogy az igazságos Isten mondjon vétót és ítéletet ott, ahol a gyűlölködés tobzódik, ahol az Isten-eszméért annyi orosz vér patakzik. Európában az úgynevezett legyőzött államokat lefegyeverezték, minket is, de^ mert a gyűlölködés, a rablott jószág megtartására való törekvés és az igazságtalan zsákmány megóvásáért való állandó rettegés szülte ezt az elhatározást, vagyis a mi lefegyverezésünket, éppen azért vak gyűlölködésükben nem akarják ezek a hatalmak észrevenni, hogyha az igazság fénysugara nem tud is beszüremleni a tanácskozótermekbe ott Genfben, Hágában és mindenütt másutt, az a mérges gáz, amely Oroszországból felénk áramlik, meg fogja találni a rést és megmérgezi ezeknek a győztes államoknak struktúráját is. Ami mindenkor történni szokott, az történt most is, hogy a bűnös nagy kapkodásá46*