Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. 19 milyen ennek a testnek a vérkeringése, hogy milyen vér van ebben a szívben. Azt akarjuk, hogy többé zavarok ne legyenek ennek a szívnek működésében, azt akarjuk, hogy ennek a testnek az érverése rendes legyen. Epnen azért, mert széthúzást nem akarok előidézni, egész beszédem célja az, hogy egy produktív megértést hozzunk létre a falvak és a főváros között. (Helyeslés jobb felől.— Bródy Ernő: Helyes!) Azért kerülöm a multak meddő kritikáját. (Bródy Ernő: Helyes!) Sőt egyszer már le kell szegezni azt, hogy Mátyás király fővárosától amennyi rószszat kapott a vidék, ugyanannyi jót is kapott; sőt ha a legutóbbi nemzeti tragédiát nézzük, akkor is azt látjuk, hogy amikor Csorna, Devecser, Kalocsa és Dunapataj önfeláldozó polgárai szembeszálltak a vörös rémuralommal, ugyanakkor itt a fővárosban a frontharcosok és a Ludovikások Önfeláldozással és halálmegvetéssel küzdöttek a vörös rémuralom ellen. (Ügy van! jobbfelöl.) Igen t. Ház! Ha a falvak helyzetét nézzük, azt látjuk, hogy az Európaszerte krízisben van. Ebben a kritikus helyzetben még inkább érdekel bennünket, hogy milyen lesz a főváros jövője. A falu krízise Magyarországot sem kímélte meg, amint még kevé&bbé kímélte meg a nagy államokat, Angliát, Franciaországot, Németországot. Ebben a. helyzetben kétszeresen szükségünk van egy erős magyar fővárosra, egy megértő Budapestre, amelyhez őszinte testvéri szeretettel jöhet a magyar falu. (Helyeslés.) Sohasem felejtik el a magyar falvak azt, hogy, amikor két esztendővel ezelőtt első országos kongresszusukat ülték éppen a főváros közgyűlési termében, Magyarország kormányzójának a jelenlétében, akkor Budapest székesfőváros polgármestere testvéri jobbot nyuitott a magyar falvaknak és azzal toldotta meg kijelentését, hogy mindenkor készséggel áll rendelkezésükre a falvaknak, ha otthont akarnak szerezni a magyar fővárosban, hogy a magyar falu népe is otthon érezze magát ia magyar fővárosban. (Helyeslés.) Azóta ebben a teremben is több oldalról, de különösen a kereszténypárt részéről és a községi párt képviselő tagjai részéről megértő szavak hangzottak el a falvakkal szemben, (Bródy Ernő: A mi részünkről is mindig-.) Annál szívesebben ismerem el, hogy más oldalról is, mert hiszen célom a megértés előmozdítása. (Jánossy Gábor: Ebben nincs különbség!) Sohasem maradtak visszhang nélkül ezek a szavak, és ma «em marad visszhang nélkül az a megértő beszéd, amelvet Wolff Károly t. képviselőtársam intézett felénk. (Ű.Qy von jobbfelől.) mert célunk az, hogy ami csekély^ nemzeti erőnk maradt, ezzel a nemzeti erővel állítsuk talnra azt a népet, amely ma «zenved Trianon súlya alatt, ajmelv ma szenved különösen a falvakban, ahol sokkal nagyobb a lerongyolódás, mint azt önök képzelik. A falusi népnek testben és lélekben erős rezervoárja a legmegbízhatóbb emberanyagát szolgáltatja a főváros műhelyeinek és munkaerejének, és míg egyrészről őszintén sajnáljuk, hogy a falvak derék uolsrárságát elnyeli a főváros gvár- és éoületlabi'rintüsa, addig másrészről el kell ismernünk, hogy a főváros ilyen nehéz viszonyok köpött a falu munkanélküliéinek, a falu menekült i einek kenyeret tud adni. Igen -t. Ház! Mint említettem, a falusi népnek a váro«ba való menekülése nem magyar jelentés:. C«ak rá kell mutatnom Franciaországra, ahol a háború előtt a nemzet 75%-a f ainsi lakos volt, ma c«iak 45%-a. NémnetoTszágban 61% dolgozott a falun, ma csak 37%. Olaszországban a városi lakosság száma erősen megduzzadt: a falu népe az iparban, a kereskedelemben, a hivatalokban keresett menekülést — akárcsak nálunk — s .a városi lakosság szaporulatának 80—90%-a a falvakból került be. Svédországban 1910-ban még 42%-a volt a nemzet lakosságának a falun, ma tmár csak 33%-a van. A kis Finnország évente 10.000 falusi ember megy be. Helsinkibe, az ország fővárosába, kenyeret keresni. Csehországban a falusi lakosság száma 10 év alatt majdnem 20%-kai csökkent. Komániában a gazdasági bajokon kívül az államilag támogatott ügynökségek iparkodnak a falusi lakosságot nemcsak Bukarestbe szállítani, hanem kivándorlásra késztetni. Belgiumban a falusi munkáshiány kritikus méreteket öltött, és így van ez Európa majdnem valamennyi országában. ^Nálunk is ez a folyamat észlelhető: a falu erőtlenedik, a város népesedik. Az előttünk lévő törvényjavaslatban a belügyminiszter úr érdekes adatokat tár fel Budapest székesfőváros rohamos fejlődéséről. 1869ben, tehát körülbelül 60 esztendővel ezelőtt Budapest főváros lakossága még csak 280.000 körül volt és 60 esztendővel később már az 1 milliót közelíti meg. Az épületek száma 9000-ről 22.000-re nőtt. Ha azonban az igazi képet akarjuk nézni, hogy Budapest székesfőváros hogyan fejlődött, hogy milyen rohamos ennek a városnak a fejlődése, lehetetlen tekintet nélkül hagyni azt a közvetlenül szomszédos vidéket, azt a környéket, amely körülveszi a várost, majdnem teljesen összeépítve, amelynek fejlődése 'még rohamosabb, mint; Budapesté. A Statisztikai Hivatalnak 1927. decemberi adatai nyújtanak támpontot erre nézve. E szerint a Budapest környékén lévő községeknek, illetőleg most már városoknak 50 évvel ezelőtt 27 000 lakosuk volt, ima pedig 290 ; 000 lakosuk van. Ugyanakkor Budapest lakossága 280.000-ről csak 930.000-re nőtt 1920-ig, <a távolabb fekvő falvak lakosságra pedig 98 000-ről csak 205.000-re növekedett. Más szóval félszázad alatt a főváros lakossága 330%-kal erősödött, a szomszédos községeké 1100%-kai,.a falvaké pedig csak 100%-kai. Ezek 'a számok világosan beszélnek; azt mondják, hogy a szomszédos községek, illetőleg városok, miután a fővárossal egy gazdasági életet élnek, a távolabbi vidék rovására erősödtek, népesedtek, s voltaképpen Budapest ^lakossága ma nem egymillió, hanem majdnem másfélmillió a környékkel együtt. Olyan főváros létesült nagy Budapesttel az ország szívében, amelyre ezelőtt 60 esztendővel nem is lehetett gondolni. Ezt a nagymérvű szaporodást — mondom — úgy kell tekinteni a szomszédban is, mintha Budapest szaporodása lenne, mert hiszen köztudomás szerint azoknak egy jó nagy része, akik Budapesten keresnek kenyeret, az olcsóbb lakás és életfenntartás miatt Budapest szomszédos falvaiban és városaiban helyezkednek el. Közbevetőleg rá kell mutatnom egy problémára ezzel kapcsolatban, amely már most előreveti árnyékát és foglalkoztatja a közvéleményt, hogy vájjon mi történjék ezzel a szomszédos környékkel, mi történjék e szomszédos községekkel és városokkal. (Meskó Zoltán: Ide kell őket csatolni Budapesthez! — Bródy Ernő: A NagyBudapest problémája! — Szilágyi Lajos: A közművek problémája is!) Az egyik vélemény szerint Budapesthez kell csatolni ezeket, hogy Nagy-Budapest legyen, a másik terv szeriní, •amelyet legutóbb olvastam, külön törvényhatóságot kell létesíteni, sui generis törvényhatóságot, amely a vármegyei és a városi törvényhatóságoktól elkülönítve, külön törvényhatósági életet élne. (Bródy Ernő: Szövetségi tanács!))) Igen t. Képviselőház! Nyolcmilliós ország3*
