Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-360
Az országgyűlés képviselőházának 36 vényhatóság által kiküldött ez a névjegyzék összeállítását és kiigazítását intéző külön bizottság állapítja meg. A szavazók létszámát, valamint magát a névjegyzék összeállítását tehát rá kell bízni egy pártatlan testületre. Azt nem lehet a polgármesterre bízni, neki nincs is ideje ahhoz, hogy ilyesmikkel foglalkozzék. Azok a segéderők pedig, akik rendelkezésre állanak, nem alkalmasak e politikai cél szolgálatára, mert a szavazókörök felállítása nem egyszerűen adminisztrácionális feladat, mert a szavazókörök egybeállítása politikai gondolatot is rejt magában, s éppen azért, mert politikai kérdés, megoldásával nem lehet egyszerűen egy személyt, a közigazgatásnak azt a felelős első tisztviselőjét megbízni, akinek megválasztása a törvény egyéb helyeihez képest nem a szabad akarat megválastzása szerint történt a törvényhatóságban. Hisz maga a kijelölésben lévő bifurkáció ezt már teljesen lehetetlenné teszi. Éppen azért kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy szíveskedjék a szavazókörök megállapítását egy objektív külön olyan bizottságra bízni, amely ezt biztosítja. t Igaz, hogy a mélyen t. miniszter úr javaslatában a névjegyzék összeállítása is a polgármesterhez fűződik, ámde következetes vagyok s ennek a kérdésnek a megoldása csak akképpen történhetik, amint azt javasolni bátorkodtam. Mivel ez a szakasz az előadó úr módosításával még rosszabbá tette a 'helyzetet, s még inkább aláásta a választói független gondolkodás érvényesülését, s a kerületi beosztások mesterkélt voltával tönkreteszik azt is, ami a javaslatban még félig meddig megközelítőleg meg volt, azért ehhez hozzá nem járulhatok és a szakaszt nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Ház! A törvényjavaslat 16. §-ában lefektetett azon elv, melynek értelmében a választói kerületek egyenlően dotáltatnának a törvényhatósági mandátumok tekintetében, az én megítélésem szerint nem egy principális elv. Ez az elv nem is állíttatott fel az 1925. évben megalkotott törvényben, mert ott is bizonyos különbség tétetett a különböző választókerületek között, pedig akkor 22 választókerület szerint hajtottuk végre a választást és a 22 választókerületben 10—16 szám szerint nyertek az egyes választókerületek dotálást. Nagyobb dotálást nyert az átlagos tizes számon felül a IX. kerület belső része a XX. választókerület, a VIII. kerület belső része 12—12 tagszámmal, a legtöbbet a Belváros 16 tagszámmal. — Nagyobb dotálást nyertek még a budai I. és II. kerület 14—14 tagszámánál stb. — En azt hiszem, hogy ez helyes elgondolás volt, mikor a választók számarányához inkább akart simulni a törvény, mint a mai. Én elismerem, hogy közigazgatási szempontból (helyes volt az első közigazgatási kerületnek a megosztása, mert az első közigazgatási kerület helyszíni fekvése és rendkívüli nagyságánál fogva kellett, hogy megosztassék, amennyiben az első közigazgatási kerületnek 5864 hektár a területe, másrészről a várnak a fekvése, a Tabán fekvése, valamint a Lágymányos, Kelenföld és a hegyvidék fekvése folytán közigazgatási szempontból megítélésem szerint feltétlenül indokolt egy megosztás, mert érdeke a jogkereső közönségnek, -hogy a közigazgatási szerveket könnyebben hozzáférhetővé tegyük, erre a megosztásra valóban szükség volt, de nem tudom teljesen helyeselni ezt a megoldást, hogy ez a választólkerületi beosztás szempontjából is szerencsés lett volna ez a három kerületre való beosztás, minthogy ez nagy aránytalanságot ', ülése 1930 február 26-án, szerdán. 287 eredményezett. Az első rész a Vár 9593 választóval bír. (Peyer Károly: 4000-el!) Nem 4000-el. (Peyer Károly: Papiroson!) Nem papiroson, ez teljesen egyezik az 1—6 szavazókörrel. (GálJenő: Honnan való az adatok 1 ?!) Tessék foglalkozni a dolgokkal s akkor tetszik majd tudni. A II. és III. közigazgatási kerület megmaradt a régi alapon, azonban az elsőből konstruáltatott a XI. és XII. új közigazgatási kerület. Ezek választóinak a száma 13.326 és 12.266, mindakettőnek, illetőleg mind a háromnak aránylag kevés a választói létszáma. A múltban a Belváros 10.878 választója mellett csak azt tudjuk felhozni, hogy tradíció folyománya az, hogy különbség tétetik a Belvárosra nézve, mint amely az egész város centruma és amelyből kiindult a fejlődés; ezzel megmagyaráztuk a dolgot és valamiképpen beleélte magát hosszú évtizedek alatt a főváros közönsége abba, hogy a Belvárosra nézve különbség tétetik. Sajnálattal állapítom meg, hogy ez nem vonatkoztatható a budai viszonylatokra, — Logikus a miniszter úr eljárása, hogy a pesti oldalon azokból a nagy kerületekből, amelyekből elsősorban a VI. kerületet említem fel '' — mert az V. kerület választói számaránya nem volt olyan kirívóan nagy, de a VI. kerület választói számaránya kirívóan nagy volt, hiszen 50.845 választója volt, a VII. kerület választói számaránya is kirívóan nagy volt, 57.830 volt, — a miniszter úr igen helyesen lehasította ezeknek a kerületeknek a külső perifériákra eső részeiből az úi XIII. és XIV. közigazgatási kerületeket. Ilyen módon a VI. és VII. kerület 34.560, illetőleg 41.842 választóval bír ezidőszerint a^ jelen törvényjavaslat értelmében. Ezek mellé a nagy választószámmal bíró választókerületek mellé sorakozik a IX. kerület, amely 32.132 választóval szerepel. A miniszter úrnak az volt az elgondolása, hogy a 30.000-en felüli választóval bíró választókerületet dotálja egy plusszal, egy korrektívumot ad neki. Logikus amit csinált, mert a négy külön dotált kerület közül a Józsefvárosnak, mint a legnagyobb választószámmal bírónak, amennyiben 45.976 választója van, 14 mandátumot ad. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha tehát ezt a legnagyobbat tetszik tizennéggyel dotálni, az logikus, a másik három kerületet pedig a VI., VII. és IX. kerületeket méltóztatik dotálni tizenkettővel, ezt helyesnek tartom, mert mind a három kerület választóinak száma 30.000-en felül van. De még mindig megmarad az aránytalanság, amely a 30.000 körüli választószám és a 9000 választószám között ténylegesen fennáll. Ezt a dolgot szerintem akkor hibázta el, amikor tételként állította fel, hogy a közigazgatási kerület és a választói kerület azonos. Megítélésem szerint ebben a beosztásban a lényeg a közigazgatási kerületi beosztásra esik és ezt a lényeget méltóztatik átengedni az autonómiának. A közigazgatási kerületekre való beosztást ezután is a törvényhatóság fogja megszabni, ellenben a választói kerületek beosztása tekintetében ez a törvényjavaslat olyan értelemben intézkedik, hogy a beosztás mindenkor a kormány intézkedése alá esik. Nem tudom, miképpen méltóztatik ezt kontemplálni, nem tudom, hogy vájjon abban az esetben, ha a törvényhatóság nem 14 közigazgatási kerületben akarja a maga közigazgatását ellátni, hanem 16, 18, vagy 20 kerületben, ezt nyomon követi-e egy egyszakaszos törvény, vagy pedig kormányrendelkezés is elegendő ebben a kérdésben, és ez alkalmazná a 43'
