Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

286 Az országgyűlés képviselőházának 3 jusson, iakik választókerületenként egyenlő számú bizottsági tagot választanak. Ezzel kifejezésre akartam juttatni azt a rendszert, amely egy tiszta választásnak a garanciáját képezi, mert egy nem tiszta választás titkos ; szavazás esetén ott kezdődik, alhol ezek a beosztási f ormulárék, ezek a gummiszerű húzódzkodások jelentkeznek. A közigazgatási kerületeket vagy tágítják, vagy szűkítik a szerint, amint a kormányt támogató ellenzék a mélyen tisztelt miniszter úr mellé áll-e vagy sem'? Ha a t. miniszter úr azt mondja, hogyha ti ezt elfogadjátok, kaptok ezáltal tizennégyet a magatok kerületében, a VIII. kerületben kaptok 14-et, ezzel szemben a Lipótvárosban imarad tíz, hát hogyne fogadnák el és jönnek a miniszter úr elé és azt mondják: amit eddig mondottunk, hogy ezt az autonómia ellenes javaslatot ellenezzük, hogy mi késhegyig fogunk menni... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befej ezni ! Gál Jenő: Gsiak tíz perc meghosszabbítást kérek! (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédideje 10 perccel meghoszszabbíttassék? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta a képviselő úrnak. Gál Jenő : Amikor tehát a t. miniszter úr ezt a gumanielasztikumszerű eljárást követi és nem azt nézi, hogy gondolkozhat erről az a választó, akiről róla, nélküle határoznak, tisztán a politikai ekonómia megnyilatkozásának rendelik alá ilyen vagy olyan koncesszió reményében, a miniszter úr abban ia kényelmes helyzetben van, hogy az autonómiáért ellene harcoló keresztény községi pártot meghódítja magának és azok egyszerre megszavazzák a többi szakaszt, ha ezt az előnyt megkapják. En ebiben olyan etikai megfogyatkozást látok törvényszerkesztési szempontból, amelyet nem volna szabad törvénybe iktatni. Méltóztassék csak megnézni, hogy az általam javaslót szöveg, szemben ezzel a kitervelt módszerrel, mennyivel inkább szolgálja a iszíntiszta igazságot a választópolgárság akarata megnyilatkozhatásánál. Milyen lesz a titkos választás? Az a titkos választás, amely itt a törvényhatósági bizottságnál érvényesülni fog, két módon van inficiálva olyan gondolattal, amely meghamisítja a titkos választás eredeti értelmét, eredeti közjogi és közigazgat ás jogi felfogását a választóknak. A törvényhatóságban ugyanis kijelölési rendszer alapján mennek majd a választások, a kijelölési rendszer garanciális elemeit pedig úgy állapította meg a miniszter úr, hogy ott mindig az lesz dirimáló erőben, akinek az oldala mellett állnak a kinevezett és örököstagok, másrészt pedig ehhez most hozzá szerezte a t. miniszter úr a választási technika módszerei közül a keresztény községi párt jóvoltából — nem az önt támogató kormánypárt jóvoltából, hanem tisztán a keresztény községi párt jóvoltából — a kerületi beosztást. Le kívánom szögezni, hogy ez a közjogi bűn, amellyel a kerületi beosztásoknak ilyen igazságtalan beosztása létrejött, — akármiképpen kitérni óhajtanak előle — nem egyéb, mint egy etikátlan paktum eredménye, amely csak a választási kortézia szempontjából bír jelentőséggel. Ezzel szemben tehát, amikor azt vitatom, hogy teljesen az egyenlő jog alapján állva, a demokratikus egyenlőség talapzatáról kell megoldani ezeket a kérdéseket, akkor én hivatkozhatnék a külföldi példákra, hogjy mindenütt vigyáznak arra, hogy másodosztályú polgárt ne teremtsenek, hogy ne legyenek olyanok, akik 0. ülése 1930 február 26-án. szerdán. csak másodsorban jöhetnek számításba. Bocsánatot kérek, ebben a pillanatban nem a választójog szempontjából bírálja el a t. miniszter úr a kérdést, hanem azon lehetőség és eshetőség szempontjából, hogy mi tetszik a kormányt támogató ellenzéknek, mivel tudja megszerezni azt a többséget, amely itt a keresztény községi párt részéről való bizalommegnyilvánulásában jelenik meg. Ez kettős felelősséget jelent. Az egyik, hogy a miniszter úr t egymagában a kormánypárttal ezt a kérdést megoldani nem tudta. A kormánypártban lévő közigazgatási szakemberek — kiváló szakemberek — kifejezték aggályukat s már a bizottságban is korrektívumokat kerestek és próbáltak. Látta a miniszter úr, hogy akadnak még az ellenzékben és a kormánypártban közigazgatásig szakértelemmel bíró és az összealkotás etikájára féltékeny képviselők s akkor ahhoz folyamodott ja miniszter úr, hogy megszerezte magának a városházi keresztény községi párt jóindulatát. Rászorult erre a miniszter úr, mert máskép nem lett volna meg az Anhangja és lehetősége, hogy itt többséget kapjon ennek. A mélyen t. keresztény községi párt pedig bezsebeli ezzel azt a politikai előnyt... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a képviselő úr által használt kifejezés sértő és személyeskedő. Kérem, tessék ettől tartózkodni! (Peyer Károly: Politikai hasznot zsebrevágni, az nem sértés!) A képviselő úrnak ez a felfogása, nekem más s hogy ez sértés-e, azt nekem hivatásom megállapítani s nem a képviselő úrnak! (Peyer KároW: A 133.000 pengőt is zsebrevágják!) A képviselő úrnak nincs joga szólni a házszabályok értelmében, tessék tehát csendben maradni! Gál Jenő: Akkor menjünk magához az eredményhez: élvezi a, t. keresztény községi párt a kormánypártiságnak ezt a nagyszerűségét s miniszter úr harmonikus beleegyezését ahhoz, hogy megadom nektek, amit kértek, adjátok meg ti is nekem azt, amit kérek. így jött létre ez a kerületi beosztás, amely kigúnyolása az egyenlő jognak, így jött létre a paródiája annak, ami titkos választás mellett egyenlő jogot jelentene s a törvényalkotás, valamint a közigazgatási kialakulás terén azt az egyenlőséget képviselné, amit mi a baloldalon képviselni kívánunk. Van még itt most egy rendelkezés, amelyet ugyancsak nem lehet szó nélkül hagyni. A szavazókörök összeállítására gondolok. Ne méltóztassék azt hinni, t. Képviselőház, hogy a közigazgatási kerületek megalakításával már be van fejezve az a manőver, amellyel a választói akarat érvényesülése megfelelő smódon^ nyilatkozik. Méltóztassék csak gondolni a régi választásoknak azokra a sérelmeire, amikor messziről kellett jönnie a választónak és nagy türelemmel kellett várnia addig, míg az urnához került. Akkor mindig igazságtalan eredmények jöttek ki az urnából. Most ezt a jogot le akarja tenni a mélyen t. miniszter úr a polgármester kezébe. Legalább most méltóztassék engedni. Tudjuk, hogyan történt a polgármester választása s miért annak a kezébe teszi le a törvény azt a jogot, hogy ő határozza meg, ki hol szavaz? Például úgy osztja be a szavazóköröket, hogy bizony a választóknak az urnához való jutása nem megy azon az egyszerű, egyenes és könnyed úton, ahogy az a dolgok természete, valamint a lakások elhelyezkedése szerint célszerű volna. Mennyivel inkább adna garanciális elemet és megbízhatóságot az általam az 5. bekezdés helyett javasolt az a mód, hogy a szavazóköröket a tör-