Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

Az országgyűlés képviselőházának 36 alku? Ott volt az alku, hogy tizenkettőnél több a tizennégy. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: A bizottságban elismerte a miniszter úr, hogy tárgyalások voltak!) Gál Jenő: Kegyeskedjék csak megnézni az előadói, módosítást. Az egyszerűen azt mondja, hogy a törvény életbeléptekor érvényben lévő számozás szerint a VIII. kerület 14 törvényhatósági bizottsági tagot választ, míg a VI. és VII. kerület 12—12-őt, a többi pedig 10—10-et. A törvényjavaslatban meg volt mondva, hogy minden választókerület egyenlő számban választ törvényhatósági bizottsági tagokat és így legalább elvileg megvolt az az erkölcsi súly, amely minden választott polgárnak egyforma esélyt biztosít. (Usetty Béla előadó: Kifogásolták! — Tabódy Tibor: Éppen ott kifogásolták!) Előveszik most a körzőt és mi történiki Kicirkalmaznak más közigazgatási kerületeket és az egyiknek több bizottsági tagot adnak, mint a másiknak. (Usetty Béla előadó: Ez volt a kívánság! — Peyer Károly: Nem ez volt a kívánság!) Nem ez volt a kívánság. (Zaj. — Peyer Károly: A hülyék kértek ilyet! — Usetty Béla előadó: Mindenki!) Mélyen t. előadó úr, ön addig, míg a miniszter úr utasításait meg nem kapta, sohasem merte ezt az álláspontot elfoglalni. Elnök: A képviselő urat figvelmeztetem, hogy ilyen természetű meenegyzésektől méltóztassék tartózkodni. Minden törvényhozó a maga kötelességét saját felfogása és meggyőződése szerint teljesíti. (Hothenstein Mór: De illene, hogy az előadó ne szóljon közbe! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak! Az előadó úr is tagja a törvényhozásnak, éppen olyan képviselő, mint a képviselő úr és bármely képviselő. Gál Jenő: Tisztelt Képviselőház! A 16. § 2. bekezdése, amelyet eredeti rendeltetéséból és értelméből egyszerűen kiforgattak, az ellenzék részéről annak idején nem abból az okból volt támadásnak kitéve, amint azt Tabódy mélyen t. képviselőtársain hiszi. Amikor mi azt olvastuk, hogy minden választókerület egyenlő számban választ törvényhatósági bizottsági tagokat és akkor azt kívántuk, hogy a kerületek maguk is egyenlők legyenek. Ne kapjon egy kisebb lélekszámú kerület ugyanannyi bizottsági tagot. Mi követeltük, hogy ugyanannyi bizottsági tag jusson mindegyik kerületnek, de a kerületek egyenlőségét is törvénybe iktassák. Most, amikor elérkeztünk az előadói módosításhoz, a helyett, hogy ezt kikorrigálták volna abban a tiszta, morális értelemben, amilyen értelemben mi kritizáltuk, még immorálisabbá tették a szövegezést avval, hogy nemcsak a kerületek egyenlőségét változtatták meg, hanem még nagyobb egyenlőtlenséget teremtettek az egész vonalon azzal is, hogy egyúttal azt az eszközt is megszerezték számukra, hogy a tetszetősebb beosztás mellett maguknak még két-két ilyen bizottsági tagsági helyet biztosítottak. Hallottam a budai kerületek és a belvárosi kerület aránytalanságáról. Bátor vagyok még egyet kiemelni. Lélekszámra és területre nézve teljesen azonos terület a Lipótváros, a Lipótváros azonban mostahafvermek. Mindenütt megvan a korrektívum, ahol a lélekszám és a terület adódik, csak a Lipótvárosnál nincs ez meg. Ott tudniillik nagyon kell vigyázni, mert a lakosság elhelyezkedése és felfogása nem kedvező a keresztény községi pártnak, valamint nem kedvező a t. kormánynak. Meg kell tehát büntetni a Lipótvárost. A Lipótváros ne merKÉPVISELOHÁZI NAPLÖ. XXV. . ülése 1930 febniár 26-án, szerdán. 2&o jen arra számítani, hogv ott is ugyanez a korrektívum lesz. Nagyon jól tudom, hogy mi lesz erre a válasz. Azt mondja majd a t. miniszter úr: a képviselő úr nagy tévedésben van, mert hiszen a Lipótváros f még többet kap, mint a többi. Hallottam már erről a meséről; tudniillik széttépik a Lipótvárost és csinálnak belőle olyan kerületeket, amelveknél így parciálisan felosztva kijön ugyanaz a lélekszám és ugyanaz a törvényhatósági bizottsági szám, mint a többi kerületekben. Ámde ez a szétdarabolás nem úgy történik, hogy valami mértani rendszer szerint balra ennyi, jobbra annyi, hanem kikerekítik és azt mondják: ott, ahol nagyobb a kilátás, csinálok a kormánynak és a kormányt támogató pártnak egy külön területet, ezáltal korrigálom azt a lehetőséget, amely kedvez ugyanennek a gondolatnak. Ez nem méltó egy törvényhozáshoz, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem méltó mihozzánk. Nem méltó felfogás az, hogy a választójogot s a választók megbecsülését, azok egyenlő jogát, demokratikus egyenlőségét ilyen aránytalansággal és egyenlőtlenséggel próbálják korrigáni. A miniszter úr mindig azt hangoztatja, hogy az elvi kérdésekből nem engedhet. Szerinte ez az autonómia rászolgált a korrektívumra. Szerinte ellenőrzésben, kialakulásban mindenütt vigyázni kell arra, hogy az ő alapgondolata, amely a 16. § második bekezdésében lett volna kodifikálandó, érintetlenül maradjon. Es most mit csinál evvel szemben a miniszter úr? Ertekezleteket tart, amelyeken kényszerhelyzetbe jut az ellenzék is. Mert mit csináljunk? Utasítsuk vissza azt, hogy a látszat kedvéért más kerületekben, például a VI. és VII. kerületben is felemelik a számot 10-ről 12-re? Mondjuk azt, hogyha a másik helyre 14 adódik, akkor nekünk nem kell a 12, mi inkább elfogadjuk a 10-et? Ezt saját jól felfogott politikai helyzetünk s a választókkal szemben való erkölcsi felelősségünk tudatában nem tehetjük meg. Beleszoríttatott tehát az ellenzék egy része abba, hogy kénytelen volt ezt az alakulatot eltűrni, kénytelen volt a saját fejére olvasott ezt az alkudozást kényszerhelyzetében elfogadni. De még itt is megmarad a Lipótváros mellőzése. A Lipótváros részéről nem ment senki a miniszter úrhoz kérni és alkudozni, csak amikor már ez a megállapodás megvolt, akkor emeltetett egy hang: hát kérem, a Lipótvárossal mi lesz? A Lipótváros maradjon úgy, a Lipótvárosnak úgy is jó? Ott cégéreződik ki az a gondolat, amelyet a beosztás céloz. Ott jut kifejezésre az, hogy a Lipótvárosban nincsenek olyan számban gutgesinnt polgárok, akikben a Keresztény Községi Párt és a kormánypárt meg tudna bízni, azt lefaragjuk és amit ott nem adunk meg, azt inkább odaadjuk máshol. Nagyon jól tudom, hogy itt üres padsorok előtt hiába hangoztatjuk ezeket a -kérdéseiket, mint ahogy egyáltalában nem tudom, miért veszünk még részt a vitában, ha ugyan ez vitának nevezhető? Hiszen mindig erről az oldalról történik felszólalás s a másik oldalról az érvelés elől egyszerűen kitérnek. Nem. tudom megérteni, miért nevezzük ezt vitának, amikor mindig csak mi beszélünk, mi terjesztünk elő javaslatokat és mi kérjük az elfogadását olyan kérdéseknek, amelyek meggyőződésünk szerint igazi korrektívumot jelentenek. Voltam bátor a 16. §-hoz azt a módosítást beterjeszteni, hogy a választókerületek olyképpen alakítandók, hogy minden választókerületre, tekintet nélkül ia közigazgatási- kerületi beosztásra, megközelítőleg egyenlő számú választó 43