Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

284 Az országgyűlés képviselőházának , négyszer-ötször annyian kell legyenek egy bizottsági tag választásához, mint a belvárosi, vagy mint az I—II. kerületi, mint a krisztinavárosi, a vízivárosi, a várbeli polgárok. Nem tudom, mi érdeke és célja van ennek a különbségtevésnek, nem tudom belátni, hogy miért különb a budai polgár, mint a józsefvárosi polgár; nem tudom belátni, miért különb a belvárosi polgár, mint a terézvárosi polgár. Nem tudom^ hogy amikor amúgy is oly borzasztó nagy az elégedetlenség, amikor mindenki nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is elviselhetetlennek tartja azt a nyomást, amely a reakciós kormányzat következtében ránehezedik, miért kell ezt a súlyt még fokozni, miért kell az állandó elkeseredést és elkedvetlenedést még nagyobbá tenni. Mi ezt a baloldalon nem tudjuk megérteni, nem tudjuk elfogadni és nem tudunk beletörődni ebbe. Erre vonatkozólag sokkal jobb javaslatokkal állottunk mi elő és ha a kormányzat egy picikét komolyabban venné azt a sokszor hangoztatott kijelentését, hogy haladni akar a demokratikus fejlődés útján, habár lassabban, mint a baloldal kívánja, akkor nem cselekedné meg ebben a törvényjavaslatban azt, amit megcselekszik, ami sem lassú, sem gyors haladást, hanem elég gyors visszafejlődést jelent. A mi javaslatunk az, hogy a 16. § 2. bekezdése helyett vegyük fel a következő rendelkezést (olvassa): «Budapest egész területe egy választókerületnek számít. Az összes választók közül való választás szavazókörökben történik.» Ha tehát a választott bizottsági tagok száma Budapesten mondjuk a legutóbbi diszpozíció szerint 150, akkor ezt a 150 tagot egész Budapest választja megyés az elosztás pedig a választók számához képest arányosan történik. Ez az egyetlen megbízható és megnyugtató arányosság, amely a lakosság körében nem fog felzúdulást kelteni, amely azt a megnyugvást hozza, hogy a budai polgár és a belvárosi polgár nem különb mint a ferencvárosi,'a terézvárosi vagy a józsefvárosi polgár. A magam részéről ennek a módosító javaslatnak az elfogadását kérem és figyelmeztetem a mélyen t. kormányt és Képviselőházat arra, hogy ennek a, szakasznak ilyenképpen való törvénybe iktatása, az aránytalanság kodifikálása, a rejtett pluralitás behozatala igen nagy nyugtalanságot és elégedetlenséget fog kelteni és én ebbena pillanatban ezt még a kormány szempontjából sem látom megokoltnak. Nem tudom, hogy amikor a törvényjavaslat különböző szakaszai, a megelőző és következő szakaszok már olyan alaposan alátámasztják Budapesten a reakció uralmát, amikor a kormány százszoros biztosítékot fektetett le a törvényjavaslatban, arra, hogy ott más, mint reakciós szellem nem érvényesülhet, miért kell akkor még ezt s,

t hendikeüet is belevinni a törvényjavaslatba és miért kell ezt a minősítést törvényestíeni, miért kell polgárok és nolgárok közé éket verni, polgárokat és polgárokat külön minősíteni, holott nagyon jól tudjuk, — amint mondottam — hogy a teherviselés szempontjából viszont ez a különbség nincsen meg, vagy ha megvan, fordított arányban van meg, tudniillik olyképpen, hogy jobban megterhelik azokat, akiknek most kevesebb jogokat akarnak adni. A magam részéről a polgárság érdekében és a megnyugvás érdekében azt kérem, hogy a t. Képviselőház az utolsó pillanatban tegye megfontolás tárgyává, hogy bele vigye-e ezt a pluralitást a javaslatba. En nem ajánlom és azt kérem, hogy fogadjuk el Farkas István és társai indítványát, amely egyedül jogosult arra, hogy 30. ülése 1930 február 26-án, szerdán. arányosan osszuk fel Budapesten a bizottsági tagokat. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz a technikai korrigálásnak egy sajátszerű instrumentuma. Jó lesz az előadói módosításnak történelmi előzményeivel foglalkozni azért, hogy a t. Képviselőház lássa, mennyi alku tárgya volt a szakasz ilyen módosítása és hogy mi van ennek az alkunak a hátterében. Ha az ember a miniszter úr eredeti javaslatát elolvassa, azt látja, hogy annak alapgondolata az volt, hogy a választókerületek a közigazgatási kerületekkel azonosak és minden választókerület egyenlő számban választ törvényhatósági bizottsági tagokat. Itt még legalább a látszata meg volt annak, hogy valamiképpen demokratikus felfogás érvényesülhessen a törvényhatósági bizottsági választásokon. Most mi történt? Nagyon sajátszerű tárgyalási folyamat indult meg, itörvényalkotáshoz egyáltalában nem méltó alkudozás. Es itt szeretném megörökíteni és leszögezni a kereszténypárt magatartását. A keresztény községi párt, amikor a városházán az autonómia elleni merénylet elkövetkezett, felállott és egy határozati javaslatot fogadott el, hogy ízig-vérig^ és késhegyig védeni fogja az autonómiát és azt az egyenlőséget, amely a választójogban inkorporálva mutatkozik. Azután egyszerre észbekapnak, a miniszter úr elé járulnak és azt mondják: lehet velünk be

j szelni, mi megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot de kérünk olyan korrektívumokat, amelyek ne künk legalább látszatra kedveznek. Es a miniszter úr belebocsátkozik ebbe az alkuba, belebocsátkozik azzal, hogy megpróbálja magát az alapgondolatot, amely itt elég tetszetős és eléggé elfogadható általános kijelentésbe foglalva mutatkozott, a törvényjavaslatából egyszerűen kivenni. Az előadó úr előterjesztett egy módosítást, amely az aránytalanságoknak superlatiyusát jelenti. Miért? Aki a főváros lakosságát és a közigazgatási kerületek régi beosztását, valamint a régi községi választásokat ismeri, azt a tapasztalást nyeri, hogy például a Józsefvárosban, vagy a Ferencvárosban egészen más a talaja a kormányt támogató pártoknak, mint volt akkor, amikor a kurzus egyeduralma volt a városházán. Kellett tehát egy olyan korrektiyumról gondoskodni, hogy valahonnan el kell csípni a lakosság egy részét, és besorozni, beskatulyázni egy olyan választási körzetbe, egy olyan választási közigazgatási külön kerületbe, ahol a többség folytán fel lehet emelni a létszámot. A létszám felemelése pedig azt jelenti, hogy nagyobb a kilátása, nagyobb a lehetősége annak a pártnak, amely magának a kerületi beosztásból előnyt akar származtatni, a jobban való elhelyezkedésre a jelölések kérdésénél, valamint a szavazati körzeteknél. Kérdezem, mélyen t. Képviselőház, erkölcsös ez? Lehet-e a numerikus beosztást egy alapgondolat^ tetejébe tenni, úgy, hogy megváltoztatom akár a törvényjavaslat alapgondolatát is és közigazgatási kerületet kreálok olyanmódon, hogy elvonom egy más közigazgatási kerületből a választók létszámát és odaadom ajándékba egy pártnak, egy párt kérésére cserébe azért,^ hogy ennek ellenében pedig ezt az autonómiát ' alászállító törvényjavaslatot megszavazzák. Sem a kormány szempontjából, de a t. községi kereszténypárt szempontjából sem tekintem ezt az alkut etikai magaslaton állónak. (Tabódy Tibor: Hol volt itt alku? — Malasits Géza: De mennyire volt!) Hol volt itt