Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

Az országgyűlés képviselőházának 360. ülése 1930 február 26-án, szerdán. 283 Petrovics György Jegyző (olvassa a 16. §-$)• — Az előadó úr kíván szólni! Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! A 11. §-nál voltam bátor indítványozni, hogy 140 választott bizottsági tag helyett 150 választott bizottsági tag legyen.; ennek folytán a 16. § is változik, mert ez az egyeskerületeknek juttatott bizottsági tagok számát határozza meg. Tisztelettel indítványozom tehát, méltóztassanak a 16. § 2. és 3. bekezdés helyébe a következő szöveget felvenni. Uj 2. bekezdésként a következőt (olvassa): «A választókerületek a közigazgatási kerületekkel azonosak. Az e törvény 3. §-ának 5. bekezdése értelmében megállapított kerületi beosztás, mint választókerületi beosztás már e törvény életbelépése után elsőízben tartandó törvényhatósági választások alkalmával is hatályos.» Az új 3. bekezdés így szólna (olvassa): «A közigazgatási kerületeknek e törvény életbelépésekor érvénybenlévő számozása szerint a VIII. kerület 14, a VI. és VII. kerületeknek a 3. § 5. bekezdése értelmében megállapított belső részét is magábanf oglaló két kerület, valamint a IX. kerület 12—12, a többi kerület pedig 10—10 törvényhatósági bizottsági tagot választ.» Amint 'méltóztatnak látni, a nagy kerületeknek több választott bizottsági tagot juttat a törvény s így, legnagyobb kerület, a VIII. közigazgatási kerület 14 bizottsági tagot kap, (Propper Sándor: De még mindig háromezer választó kell egy mandátumhoz!) a nagyobb kerületek ezenkívül 12—12 bizottsági tagot kapnak, a többiek pedig 10—10 bizottsági tagot fognak választani. így a beosztás, ha aiam is teljesen arányos, mégis arányosabb, mint volt a régi javaslat beosztása. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt a módosításomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Petrovics György jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk nincs jelen. Töröltetik. Pető vies György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! E körül a szakiasz körül meglehetősen nagy csatározások folytak már a bizottságban is és a plénumban is az általános tárgyalás folyamán. Ez a szakasz valóban eldönti a javaslat sorsát és a törvény minőségét. Ennél a szakasznál az előadó úr spontán módosítást nyújtott be, amelyből megtudjuk, hogy az eddigi 10 közigazgatási kerületet 14-re hígítják fel és a mammut-kerületeknek nagykegyesen két, illetőleg négy bizottsági taggal többet kegyeskednek engedélyezni. Igen helyesen jegyezte meg az előadó úr, hogy ez a beosztás ha nem is egészen arányos, mégis arányosabb, mint azelőtt volt. En azonban azt a kérdést vetem fel, miért ne lehetne a fővárosban egészen arányossá tenni a képviseletet, miért ne lehetne a kerületeket egyformán értékelni és mérlegelni, miért kell itt különbséget tenni és burkolt pluralitást belevinni a javaslatba? Nem elégíthet ki bennünket az előadó úrnak az a belső megelégedéstől fűtött kijelentése* hogy így mégis valamivel arányosabb. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy Budapest népének ilynemű jogát teljesen arányosan, minden megkülönböztetés, minden kiemelés és minden lenyomás nélkül kezeljék és a budai választópolgár ne legyen különb választópolgár, mint a józsefvárosi, a ferencvárosi, vagy a terézvárosi polgár, és hogy a belvárosi polgárnak ne legyen négyszer annyi befolyása a közügyek intézésére, mint más, olyan kerületek polgárainak, ahol munkások és kispolgárok laknak. Itt nyilvánvaló az a tendencia, hogy a politikailag megbízható, a reakcióhoz közelebb álló választópolgárok többszörös választójoghoz jussanak. Ezért azokban a kerületekben, ahol a kormány úgy találja, hogy a kormányt támogató vagy a kormánypárti szavazók többségben vannak, ezek számára nagy előnyöket rejt el a törvényjavaslatnak ebben a szakaszában, viszont azokat a kerületeket, amelyek eddig nem mutatkoztak hűségeseknek a reakcióhoz, súlyosan meghendikeppeli. Lehetetlen dolog az és nem lehet belenyugodni abba, hogy a főváros minden kerületét, minden porcikáját, minden utcáját, minden házát, minden lakóját, minden polgárát észreveszik és figyelembe veszik akkor, amikor teherviselésről van szó, és az adók megállapításánál nem tesznek ilyen különbségeket, ilyen kivételezéseket, de amikor azután a jogok elosztásáról van szó, akkor disztingválnak kerületek és kerületek között a szerint, hogy a múltban miként viselkedtek és miképpen helyezkedtek el a kormánnyal és a kormány politikájával szemben. Ez a módosító indítvány, amelyet az előadó úr beterjesztett, incidentális, ad hoc javaslat, amely már azért sem engedhető meg és fogadható el, mert annak vizsgálata nélkül jött létre, hogy a fővárosban kerületi változtatás szükséges-e, és milyen arányban szükséges. Régen hallottunk már arról, hogy a főváros kerületi arányait meg kell változtatni és a kerületek számát meg kell szaporítani már közigazgatási szempontból és a Dolgárság kényelme szempontjából is, hogy ne kelljen például a Zuglóból kis ügyek elintézése céljából bejönni a Csengery utcába, mert ott van a VIL kerületi elöljáróság. Ennek a szükséges változtatásnak az alapja azonban nem lehet egy ad hoc politikai szükséglet. Ezt igen alaposan meg kell vizsgálni, meg kell tárgyalni és ha arra van szükség, hogy a fővárost több kerületre osszák fel, akkor ezt meg kell csinálni kortéziák és politikai érdekek tekintetbevétele nélkül. Ha a főváros annyira fejlődött, ha a főváros lakosságának érdeke azt kívánja meg, hogy Budapestet húsz közigazgatási kerületre osszák, ám tessék megcsinálni, de függetlenül a választói jogosultságtól, tisztán a városrendezés szükségleteinek ' és a polgárok érdekeinek megfelelően. Most bedobják ide a 14 kerületet. Bedobják azért, mert az ellenzéknek jogos a panasza és jogos a sérelme a javaslatban elbujtatott pluralitás miatt. Maga a módosító javaslat csupán annyiban bír értékkel, hogy elismeri annak igazságtalanságát, amit ebben a szakaszban eredetileg elrejtettek. Elismeri a módosító indítvány azt, hogy teljesen aránytalan volt a bizottsági tagok felosztása az egyes ' kerületek között és ezt a jogos sérelmet most azzal akarják jóvátenni, hogy a kerületek számát felemelik és egyes nagy kerületekben több bizottsági tagot, a Józsefvárosban 14, más belső kerületekben 12, a többi kerületben pedig 10 bizottsági tagot akarnak választatni. Ezzel a módosító indítvánnyal azonban a súlyos sérelem nem szűnik meg, és nincs jóvátéve. A pluralitás nem kerül ki ebből a törvény-' javaslatból, mert hiszen ha valami nagyon kis arányszámmal kevesebbel is, de mégis benne marad; mégis az lesz a helyzet, hogy a külső munkás- és kispolgárlakta kerületek választói