Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Àz országgyűlés képviselőházának Próbáljuk igazságosan megcsinálni.) Az abszolút igazságot nem lehet megvalósítani, (Kassay Károly: A relatívet!) mert — amint említettem — nagyon fontos, hogy a közigazgatási kerületek maradjanak az egységek, mert azok külön önálló egységek magukbanvéve is. Nagyon helyeslem a kerületi választmány intézményét is. (Rassay Károly: A mandátumok számát lehet arányosítani.) En ennél a kérdésnél nem mondhatok többet, mint azt, hogy a Józsefvárosra és a Ferencvárosra vonatkozólag fogjuk kérni a miniszter urat, hogy az arányosításnál jöjjön segítségünkre. (Helyeslés a balközépen.) Ezt ma is fogjuk kérni a közgyűlés termében. Ebben a tekintetben mindazt meg akarjuk csinálni, ami (Brödy Ernő: Közmegnyugvás!) természetesen javít az autonómia érdekein. (Rassay Károly: Próbáljunk igazságosak lenni. Olyan nehéz?) Erre vonatkozólag a részletes tárgyalásnál nekem sok tekintetben reményeim vannak, hogy tudniillik sikerülni fog argumentumainkkal ezt biztosítani. (Elnök csenget.) Kérem beszédidőmnek egy félórával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A képviselő úrnak még egy félóra áll rendelkezésére. Wolff Károly: Ha a javaslat bírálatában tovább megyek, az érdekképviseletekhez és a tanítóválasztáshoz jutok. A tanítóválasztásnál a magam részéről kifogásolom — és pártom tagjai is kifogásolják — azt a rendelkezést, hogy a kultuszminiszter úrnak biztosíttassék a vétójog. A kultuszminiszter úr nem ismeri az embereket, sokkal nagyobb magaslatban van, úgyhogy ebben a tekintetben az ő vétójogának nincs is gyakorlati eredménye és gyakorlati értéke. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Itt igenis a javaslatnak a közigazgatási bizottságban eszközölt megváltoztatása mellett vagyok. Amint láttam, a túloldal részéről .már be van jegyezve egy erre vonatkozó indítvány, amellyel szemben mi állást fogunk foglalni és kérni fogjuk, hogy továbbra is úgy maradjon a kérdés rendezése, ahpgyan mi kontempláltuk a közigazgatási ^bizottságban. A tanítók mellett az üzemekről is szeretnék egypár szót szólani, mert^itt ^is bizonyos vonatkozásban kissé túlzott szándékok voltak a centrális hatalom részéről. De tessék igazságosnak lenni. Az volt tervezve, hogy a tagok fele részét a főpolgármester nevezi ki, az elnököt és az alelnököt is ő nevezi ki ezeken kívül. Ez volt az autonómiának abszorbeálása. Ha én megszavazom ezt a javaslatot, amely ma van, hogy a fele helyett egyet.nevez ki a főpolgármester, az elnököt és az alelnököt a polgármester nevezi ki, lényegesen >más a helyzet. En .még ezt is inkriminálom, ezt az egyet sem tartom helyesnek. De csak el kell ismernem, hogy nagy javulás van ebben a tekintetben és nem indokolt a harangoknak félreverése, hogy itt az autonómiának elárulásáról van szó, mert az az egy tag passzív szerepre lesz kárhoztatva, semmit sem fog tudni, csak vigyázni fog, (Baracs Marcell: Es a tantiémet felvenni.) de mindenesetre passzív szerepre lesz kárhoztatva, a felügyeleti hatóságot fogja informálni. Most meg mit látunkl Azt a folytonos vizsgálatelrendelést, amit én egyszerűen károsnak tartok, folytonos vizsgálatokkal szakadatlanul megakasztják a közigazgatás menetét és lehetetlen helyzetet teremtenek; egészen új hivatalokat kreálnak az autonómián blül, amit nem tartok helyesnek. Ha most e helyett ott lesz az az egy ember és az fogja informálni a felügyeleti hatóságot, akkor legalább az üzemekben is érvényesülni fog az ellenőrzés, mindig ad hoc KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. ütése 1930 február il-én, kedden. 11 minden konkrét ügyben. En ettől nem félek, mert mindig azt mondom: jöjjenek minket ellenőrizni, csak nagyon fogok örülni, ha segítenek a mi ellenőrző leiadatunkon. En nem ijedek meg az ellenőrzéstől; attól az egy úrtól fogok megijedni, amint soha sem ijedek meg sem az elnöktől, isem azoktól a szakértőktői, mert ha a bizottsági tagok az ész argumentumaival fognak dolgozni, biztosítani is fogják ezzel az eredményt, mert az ész argumentumai fognak győzni. Én azt tapasztaltam, hogy a szakbizottságokban nincs többség és kisebbség, csak észargumentumok vannak. Ha mi magunk között vagyunk, ha mi teljesen entre nous tárgyalunk, nem érvényesül más, csak az észargumentumok szava, a szakszerűség, a tudás, a hozzáértés, az ész argumentumai. Ott nem kell félni apártaránytól, nem kell félni az elnöktől, senkitől. Szeretném én látni azt az elnököt, aki szembe helyezkedik az ész argumentumaival. Még hatalmi szempontból sem teheti. Ha valaki azt hiszi, hogy új éra kezdődik, és hogy itt egyéb érdekek érvényesülhetnek, nagyon csalatkozik, mert mindnyájan résen fogunk állni, hogy semmiféle bizottságban sehol se történhessék más, csak olyan intézkedés, amely a polgárság érdekeinek megfelel. Az üzemek gazdálkodásában tehát a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését szintén nem látom semmi tekintetben sem retrográdnak és nem félek tőle. Természetes, hogy azokat a nagy igényeket, amelyeket a székesfővárossal szemben támasztanak, valamennyit nem fogjuk tudni kielégíteni. Itt van például az, amit Friedrich István t. képviselőtársam említett, az autóbuszokra vonatkozó igény: az átszállást nem tudjuk megcsinálni! (Szilágyi Lajos: Az lehetetlen!) Méltóztassék elképzelni, hogyha száz autóbuszra az 1500 villamosról megengedjük az átszállást, akkor senki sem fog tudni .az autóbuszon helyhez jutni, mert hiszen lehetetlen az átszállás. Olyan nagy kocsiparkra volna szükség! (Friedrich István: Csak egyes vonalakról van szó!) Szóval sok igény van, amelyeket nem fogunk tudni kielégíteni; kétségtelenül mindig meglesz a malcontentia ezekben a kérdésekben, de mégis ez a törvényjavasat lehetővé teszi azt, hogy mi a magunk részéről minden igyekezetünkkel megfelelhessünk azoknak a feladatoknak, amelyeket a polgárság tőlünk méltán elvárhat. Jóformán végigmentem a törvényjavaslat minden elvi jelentőségű^ rendelkezésen, különösén azokon a rendelkezéseken, amelyeket kifogás tárgyává tettek^az ellenzéki kritikában. Nagyon szeretem a tárgyilagos kritikát, magam részéről a legnagyobb élvezettel hallgatom. Igyekeztem most kontraargumentumaimat felsorakoztatni. Méltóztassanak elfogadni azt, hogy engem nem hatalmi vágy, nem hatalmi szempont vezetett, amikor a törvényjavaslat mellett állást foglaltam, csak az a tudat vezetett, hogy ennek a keretében is érvényesíteni látom azokat a magas nemzeti szempontokat, amelyeket én folyton szem előtt tartok. Nem félek a törvényjavaslat rendelkezéseitől^ mert igenis módot ad a polgárságnak az Önvédelemre azzal a veszedelemmel szemben, amelyet a szociáldemokrácia az egész polgárságra egyöntetűen jelent. Mert ő meg fogja ostromolni a városházát nagy szorgalommal, a polgárság pedig védeni fogja nagy tunyasággal. Ez a nagy baj. A szociáldemokrácia mindig ott van készen, dolgozik, a polgárság képviselői pedig nyolc órakor már hazamennek vacsorázni, (Ügy van! jobb felől.) vagy megszokott kávéházukba, a székesfőváros pedig ott áll az ostrommal szemben védtelenül. (Ügy 3