Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-356

166 Az országgyűlés képviselőházának niszter úr, hogy amíg a főpolgármesternél egy ilyen kitételt sem talál a hatáskör felsorolására, itt a törvény szerkesztője odáig kíván menni, hogy részletesen is felsorolja^ Ha például azt mondja, hogy harmadik személyekkel szemben csak ő képviseli, (Petrovácz Gyula: Ez egészen világos!) akkor lehetetlenség elképzelni, hogy itt szubszidiárius felelősség mellett legyen a képviselet. Hogyan képzeli a miniszter úr, hogy a polgármester képviseli? Hát mikor képviseli a főpolgármester? Talán a helyettese? Ezt nem lehet kettéosztani. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy nem!) Ennek megfelelő indokolására tehát el kell fogadni azt, hogy a székesfővárost talán akképpen képviseli, hogy megjelenik a küldöttség élén, ha egy idegen uralkodó érkezik a székesfővárosba. Ezt tetszik képviseletnek tekinteni? Ennek a cirádának nincs jurisdictionális tartalma, ezért nem fizetünk. Azért nem vagyok hajlandó egy fillért sem fizetni, mert kivonul hajdújával a pályaudvarra. Jogi tartalommal bíró képviselet cs,ak a törvényhatóság első tisztviselőjét, a polgármestert illeti meg és ha már el kell viselni egyéb rendelkezések folytán azt, hogy a polgármester árnyékpqlgármester lesz, hua már el kell viselni e törvényjavaslat alapján azt, hogy jogköre teljesen megnyirbálva áll előttünk, akkor méltóztassék a hatáskörök tiszteletbentartása mellett legalább annyit koncedálni, hogy a főpolgármester ne képviselje és ne legyen a törvényben egyetlen kitétel sem, amely azt a valódi közjogi erőt és tartalmat még törvényhely útján is a valódi tartalommal ellentétben egyszerű kifejezéssel hamisan állítja be. Az az érzése minden budapesti polgárnak és vágyakozása minden törvénytisztelő és törvénymagyarázathoz értő jogtudónak, hogy olyan fogalmat, amelyek zavarólag hatnak, a javaslatból ki kell, hogy küszöböltessenek A miniszter úr előrángat itt törvényhelyeket ugyanabból a törvényből, ahol utalások történnek, amelyekből következtethető az, mintha a főpolgármesternek is jussa volna ahhoz, hpgy feltolja magát az Önkormányzat képviselőjének. Ez lehetetlenség, ez ellen tiltakozunk az önkormányzat nevében, tiltakozunk a közigazgatási jogtudomány nevében is, amely a hatáskörök egymásmellé állításával sohasem enged meg ilyen bifurkációt. Ez ellen tiltakozunk a polgárság nevében és tiltakozunk a polgárság teherviselőképessége érdekében is. Nincs szükség arra. Legalább ennyit engedjen meg a mélyen t. miniszter úr. Ennek a törvényjavaslatnak sok rossz emléke mellett legalább azt az egyet koncedálja, hogy amikor arról van szó, hogy ki áll a törvényhatóság élén és ki képviseli azt, akkor maradjon meg a polgármester, a törvényhatóság által választott első tisztviselő a törvényhatóság képviselőjének. Higyje ínég nekem, nem igen fog majd találni pályázót erre a polgármesteri állásra, mert aki büszke és önérzetes ember arra, hogy óvja a régi nagy polgármesterek tradícióját, az nem fog utána kullogni az e törvényjavaslat által alkotott polgármesteri dísznek. Nincs szükség reá. Ha ügynököt vagy ellenőrzőt és közvetítőt akar tartani a kormány, ám tessék a saját számlájára csinálni és próbálni. Dehogy a mellett kijelentse, hogy a főpolgármester képviseli a törvényhatóságot, ez a^ törvényhatóság egész polgárságának arculcsapását jelenti. Nem engedjük, hogy a törvényhatóság képviselője a kormány képviselője legyen. Mi meg vagyunk elégedve azzal, hogy a törvényhatóságnak mint önkormányzatnak az általunk választott polgármester legyen a törvényes képviselője. Mivel pedig maga a törvény6. ülése 1930 február 19-én, szerdán. hely ellentmond a javaslat egyéb szakaszainak, mivel a törvényhely, amelyeket most tárgyalunk, összezavarja és elhomályosítja a fogalmakat, kérem, méltóztassék ezt a szakaszt már az összhang kedvéért is mellőzni, de azért is mélyen t. miniszter úr, mert ezzel legalább egy foszlányát megóvja annak a lehetőségnek, hogy a főpolgármester ne kerüljön a polgármester fölé. A főpolgármester nem felettese és nem reprezentatív felsŐbbsége a polgármesternek, nem képviseli a székesfőváros lakosságát, csak a kormányt. Már pedig csak az képviselheti az önkormányzatot... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: ... — befejezem — aki a törvényhatóságnak, a polgárságnak bizalmát bírja. Mivel pedig a főpolgármester a törvényhatóság megkérdezése nélkül^ is elmozdítható állásából, az ilyen ingatag állásnak betöltője nem lehet ^ a polgárságnak, a törvényhatóságnak képviselője. Nem fogadom el a szakaszt. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Feljegyezve nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Peyer képviselő úr jelentkezett szólásra. Peyer Károly: T. Képviselőház! Abból az elvi álláspontból, amelyet a tegnapi napon kifejtettem, hogy egyáltalában^ nem tartom szükségesnek a főpolgármesteri állás rendszeresítését, következik az is, hogy még kevésbbé tartom helyesnek azt, hogy a törvénybe felvétessenek rendelkezések illetményeire vonatkozóan. De ha már a főpolgármesteri állást rendszeresítjük is, és a kormány ezt magasabb politikai szempontból — nem tudom miért — szükségesnek tartja, teljesen indokolatlannak és teljesen különösnek tartom azt, hogy a főpolgármester illetményei tekintetében a törvénybe vegyünk fel olyan rendelkezéseket, amelyek az eddigi gyakorlattal és az eddigi szokástól eltérők. Meg tudom érteni azt, hogyha a kormánynak szüksége van egy bizalmi emberre és azt kiküldi a főváros élére, ezt a bizalmi embert megfizeti. Meg tudom érteni, hogy e bizalmi ember részére megállapítják, hogy melyik fizetési osztályba tartozik és a kormány ennek a fizetési osztálynak megfelelően az állami tisztviselőknek járó illetményt részére havonta, természetesen az állam pénztárából folyósítja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Minthogy az ő működése nagyobb költségekkel van egybekötve, különböző alkalmakkor ünnepélyeken meg kell jelennie és egyéb társadalmi kötelezettségei vannak, az ellen sem tehetne senki sem súlyosabb kifogást, ha részére erre a célra is megállapítanak költséget. De az azután teljesen szokatlan és furcsa valami, hogv a törvénybe olyan rendelkezést vegyenek fel, hogy nem az állam tartozik fizetni az általa kijelölt bizalmi egyént, hanem a törvény erejénél fogva kötelezi a fővárost, hogy a főváros tartozik részére ugyanannyi pótlekot adni, amennyi pótlékot a mindenkori polgármesternek megállapít. Ezeknek a oótlékoknak is van története a fővárosnál. Ezek a pótlékok nem olyan egyszerűen és véletlenül adódtak. Abban az időben, amikor a szociáldemokratapárt bekerült a főváros közgyűlésébe és bizottságaiba, természetszerűleg kérdést intéztünk az illetékes bizottságban a vezető tisztviselőkhöz abban a tekintetben, hogy tájékoztassanak minket arról, mennyi az ő jövedelmük. Erre a legnagyobb meglepetésünkre azt a felvilágosítást kaptuk,