Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1930 február 19-én, szerdán. 167 hogy ez egyelőre nem állapítható meg, mert van ugyan egy törzsilletmény, egy fizetés, amelyet az illetők a fővárostól kapnak, de minden egyes tanácsnoknak vannak különböző jövedelmei az egyes üzemektől a szerint, hogy ki melyik üzemhez van beosztva, illetve kinek hol vannak valamelyes érdekeltségei. Nagyon érdekes jelenségekre jöttünk ekkor rá. (Fábián Béla: Halljuk csak!) Rájöttünk arra, hogy például Folkusházy, aki az esze volt abban az időben a városházi kurzusnak, az ő különleges képességeit felhasználta egyúttal arra is, hogy ő egymaga beült egy csomó részvénytársaságba, mégpedig nem azokba a részvénytársaságokba, amelyek az iskolapadokat csinálják, hanem azokba, ahol meglehetős magas nagy tantiémeket lehet kapni. (Fábián Béla: Mennyit kapott az öreg akkor?) így került be annakidején már Folkusházy... Elnök: Kérem álképviselő urat ne méltóztassék most Folkusházyról beszélni. Peyer Károly: En nem Folkusházyról, hanem a városházi illetményekről beszélek. Elnök: Erről tessék beszélni. Peyer Károly: Vissza akarom*vezetni, hogy ezek az illetmények honnan származtak és be akarom bizonyítani, hogv a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése nagyon labillis, mert nem lehet megállapítani, mennyi legyen az a pótlék. (Fábián Béla: Ügy van!) Hiszen a városnak módjában van ezt esetleg más módon megváltoztatni. (Fábián Béla: Remekül tudnak a városházán számolni az urak a maguk javára!) Elnök: Kérem Fábián képviselő urat, méltóztassék ilyen megjegyzésektől tartózkodni. (fíothenstein Mór: Speciális ceruzáik vannak!) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: Egyes üzemektől különböző jövedelmeket kaptak, úgyhogy megtörtént, hogy egy és ugyanazon fizetési osztályba tartozó tisztviselők, a hasonló fizetési osztályban levőkkel szemben háromszor annyi illetményt kaptak. (Fábián Béla: Remek!) Aki abba a szerencsés helyzetbe jutottt, vagy abba a szerencsés helyzetbe juttatta önmagát, hogy például bejutott a gázgyár igazgatóságába, bejutott a Beszikárt. igazgatóságáb elektromos művekhez, a vásárpénztárhoz, a községi élelmiszerüzemhez és még egypár ilyen üzemhez, tantiém vagy hozzájárulás címén sokkal többet kapott, mint az a tanácsnok, aki például az iskolai filmek vagy ehhez hasonló iskolai felszerelések üzemében volt és akinek ez tartozott a hatáskörébe, mert ez természetesen ilyen magas jövedelmet nem kaphatott. Hogy mennyi volt abban az időben például a Folkusházy jövedelme, azt még ma is homály fedi, azt pedig csak alapos és körültekintő nyomozás tudná megállapítani. (Gáspárdy Elemér: Százkétezer pengő!) Akkor — és ezt tartozom leszögezni — a szociáldemokratapárt követelte ennek a lehetetlen rendszernek a megszüntetését. (Gáspárdy Eemér: A múltkoriban védelmezték a rendszert!) Nem védelmeztük, csak az ön adatai voltak tévesek. (Gáspárdy Elemér: Azok voltak-e?) Mi azt mondottuk, hogy ennek a rendszernek meg kell szűnnie. Ha az üzemeknek vannak feleslegei, akkor ezeket a feleslegeket tessék befizetni a főváros pénztárába és tessék megállapítani, hogy minden egyes tisztviselőnek mennyi a fizetése és mennyi a pótléka. Annak a rendszernek azonban meg kell szűnnie, hogy aki könyökkel jobban bírja, az magát be tudja erőszakolni több üzembe és a másik, aki a köz szempontjából talán hasznosabb munkát végez, kevesebb jövedelemre tegyen szert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. Akkor történt Folkusházy első letörése, akkor történt meg az, hogy... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék a tárgynál maradni. Folkusházy polgármester személye itt nincs érintve. (Fábián Béla: Csak a fizetése!) A főpolgármester illetményéről van szó, a képviselő úr tartozik a tárgynál maradni és ezzel foglalkozni. (Fábián Béla: Összefügg!) Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Peyer Károly: Akkor nem fogok nevet mondani, csak annyit fogok mondani, hogyha főváros egyik alpolgármesterének az illetményei ez alkalommal meglehetős redukción mentek keresztül, és azt hiszem, ez a redukció volt az indító ok arra, hogy az illető terepszemlét tartott, hogy honnan lehetne ezt az ilyen módon redukált fizetést mégis kipótolni. Akkor rendeződtek ezek a fizetések és azt mondottuk, hogy a főváros polgármestere kap kétezer pengő fizetést és kap kétezer pengő reprezentációs költséget. De bárhová delegálják Budapest polgármesterét, vagy bármely tanácsnokát, akiknek ugyancsak akkor megállapítottuk illetményeiket és pótlékait, bármely üzemhez delegáljaik, ahol a fővárosnak érdekeltsége van, sehol jutalék, osztalék, tantiém, kocsüköltség vagy napidíj címen, semmiféle illetményt fel nem vehet. Ez a kérdés tehát ezen a téren rendezve van és a főváros tisztviselői, vezetői, polgármesterei, tanácsnokai tudomásom szeriint sehol nem vesznek fel illetményt más címen, mint azon a címen, amit részükre annakidején a pénzügyi bizottság 12-es albizottsága, amelynek én tagja voltam, megállapított. (Gáspárdy Elemér: Karácsonyi jutalom!) Nincs karácsonyi jutalom a polgármesternél vagy a tanácsnoknál, csak az az illetmény van, amelyet részükre megállapítottunk. Ha van, kérem azokat, akik ezt tudják, jelentsék ezt ki és akkor majd gondoskodni fogunk róla, hogy megállapíttassék, vájjon egyezik-e ez azzal a határozattal, amelyet annakidején hoztunk. En állítom, hogy ennek az illetménynek felvétele ellentétben áll azzal a határozattal, amelyet a pénzügyi bizottság 12-es albizottsága hozott. (Gáspárdy Belemer: Vizsgáljátk meg!) Visszatérek arra, hogy a törvényjavaslat azt mondja, hogy a főpolgármesternek mindig jár annyi képviseleti átalány, amennyit a polgármester részére megállapítottak. Mondjuk, egyszer akad a városházán olyan többség, amely azt mondja: én pedig most ujjat fogok húzni a kormánnyal és annak képviselőjével és a polgármesternek nem állapítok meg semmiféle képviseleti átalányt; e szenint a főpolgármester sem kap semmiféle átalányt. (Erdélyi Aladár: Ettől nem kell félni!) A városnak azonban módjában van a maga főtisztviselőjét kárpótolni más vonatkozásban, módjában van kiszállási díjat, megjelenési díjakat adni az üzemek költségén, amelyeket a miniszter úr nem tud ellenőrizni. (Erdélyi Aladár: Kiszállni Sziciliába, Milánóha!) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezt nincs módjába ellenőriznie a miniszter úrinak, de a fővárosnak módjában van — ha szándékában van — ezt az összeget teljes egészében a polgármesternek kiutalni a nélkül, hogy ezáltal a főpolgármester jogcímet találna arra, hogy ő a maga részére is követelje ennek az összegnek kiutalását. Ezzel csak ki akarom mutatni annak az abszurd voltát, hogy felvesznek a törvénybe olyan rendelkezést, amely meg nem fogható, amely nem precíz, amely nem hajtható végre, ha a másik fél nem akarja, hogy az végrehajtható legyen. Helytelen ilyen rendelkezéseket felvenni. 25