Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. mester élvez. 'Scitqvszky Béla belügyminiszter: A polgármester képviseleti átalánya szabályrendeletben van megállapítva!) Szeretnék beszélni, talán fogok is beszélni a szabályrendeletek hatályosságáról a székesfőváros életében. A szabályrendeletek tömege mellett történt mindaz, (Fábián Béla: Ügy van!) ami most foglalkoztatja a közvéleményt, s ez ezután is megtörténhetik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Lesz számszék, az majd ellenőrzi a székesfőváros gazdálkodását!) Majd megmondom annak idején, hogy milyen számvevőszéket tervez az igen t. kormány, és hogy ezzel a számszékkel milyen eredményeket fog elérni. (Fábián Béla: Az urak tudták, hogy nem szabad felvenni fizetést, és mégis felvették!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék tehát beszédét befejezni. Strauss István: Be is fejezem beszédemet és fenntartom azt az eredeti álláspontomat, hogy az lenne a leghelyesebb, ha a Ház egész terjedelmükben törölné a főpolgármester képviseleti átalányára vonatkozó rendelkezéseket. De ha a t. többség az én felszólalásomban és különösen ellenzéki képviselőtársaimnak a tegnapi ülésen történt felszólalásában foglalt érvelést nem honorálná, akkor méltóztassék a szöveget olyan értelemben megváltoztatni, ahogyan azt propo

5 náltam. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz és a következő 10. § mintegy kortüneti jelenségeket mutat be. Bemutatja azt a kormányzati rendszert, amelynek szelleme végigvonul ezen az egész törvényjavaslaton, annak összes intézkedésein. Mert ez a szakasz és a következő szakasz megvalósítja a költséghalmozást, az álláshalmozást és a teherhalmozást. Ez a halmozási rendszernek tipikus megjelenési formája. (Fábián Béla: Bemek ez a halmozási rendszer, hogy az egyiknek nincs kenyere, a másiknak meg háromszoros is van!) Amikor nézem azt, hogy mi-vei indokolja a t. kormány ennek a szakasznak felvételét, az indokolásban azt látom, hogy azzal, hogy a székesfőváros törvényhatósági bi- zottságának képviselete a főpolgármester ^ feladata. Mit csinál ebben a minőségében a főpolgármester? Nézem tovább a törvényjavaslatot, s az azt mondja, hogy (olvassa): «A székesfővárosi törvényhatósági bizottságát a főpolgármester képviseli, és az e hatáskörébe tartozó ügyekben kiállított iratokat ő írja alá.» Engedelmet kérek, ez nem olyan funkció, amelyért külön képviseleti átalánynak kellene járnia, A főpolgármester a kormánynak bizalmi embere, a végrehajtó hatalomnak képviselője. Hiszen folyton erről volt szó, amikor erről a kérdésről tárgyaltunk és beszéltünk. Hogy jön akkor a főváros közönsége ahhoz, hogy ilyen magas képviseleti átalányt adjon a főpolgármesternek? Teljesen lehetetlen és képtelen rendszer az, hogy itt álláshalmozás van, hogy a főpolgármesternek új hivatali tevékenységéhez új állásokat fognak kreálni, és ezt megint a főváros közönsége fizeti meg. A főváros közönsége nem bírja tovább ezeket a terheket, és lehetetlen az, ami itt egyáltalában az állások és fizetések körül történik. Felhasználom ezt àz alkalmat, hogy igen t. Gáspárdy Elemér képviselőtársam jóhiszeműségét elismerjem és kiemeljem az ő beszédére vonatkozóan, amelyet az általános vitánál tartott. Igen t. képviselőtársam már akkor szóbahozta ezeket a kérdéseket, csakhogy szerintem akkor nem a helyes cím alatt hozta szóba, mert mi azt hittük, hogy amiről ő szólt, azok a dolgok a ülése 1930 február 19-én, szerdán. 161 polgármesteri és egyéb fizetések körül a jelenlegi állapotban teljesen rendben vannak. (Fábián Béla: Még ma sincsenek rendben, nem hogy akkor! — Jánossy Gábor: Ezt mondta ő is, de nem engedték szóhoz jutni!) Éppen azért, minthogy képviselőtársam megtámadásban részesült, (Zaj. — Gáspáry Elemér: Majd válaszolok a támadásokra!) és minthogy akkor, amikor képviselőtársam ezeket felhozta, magam is úgy láttam, hogy azon a címen és abban az időben, ahogyan és amikor o^ felhozta, ezek a dolgok nem állanak úgy, (Szilágyi Lajos: A csokrot kötötte rosszul össze! — Zaj a jobboldalon.) el kell ismernem, hogy az igazság útján, az igazság keresésében való jóhiszeműsége mindenféle megítélésen felül áll, t (Gáspárdy Elemér: Köszönöm!) és ő mint népképviselő kötelességét teljesítette, (Jánossy Gábor: Ügy van!. Ezt vonták kétségbe a túloldalról!) amikor az általa felhozott adatokat elénk tárta. (Br. Podmaniczky Endre: Majd megették a túloldalról! — Fábián Béla: Nem voltam akkor itthon! Ha itthon lettem volna, nem engedtem volna, hogy megegyék] — Jánossy Gábor: Lélekzethez sem engedték jutni, úgy rátámadtak!) En minden felkérés nélkül, spontán, a magam elhatározásából, lojalitással kijelentem azt, hogy a képviselő úr jóhiszeműségét a legteljesebb mértékben igazolva látom. (Helyeslés a jobboldalon. — Gáspárdy Elemér: Köszönöm!) Kötelességemnek tartottam ezt a maram részéről kijelenteni. Egy közbeszólásból is látom az ő intencióját. Amikor valaki itt azt mondta, hogy minek jövünk folyton ezekkel a kérdésekkel a Ház elé, akkor közbeszólásában azt mondta, hogy legalább tisztázódik a kérdés. Igenis, minden ilyen kérdéssel a közvélemény elé kell jönni. Nem a falak mögött, nem suttogva és a kulisszák mögött, hanem a nyilvánosság előtt kell ezeket a kérdéseket tárgyalni, mert a nyilvánosság égő tüzében tisztázódnak az eszmék és a kérdések. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nekünk mint népképviseletnek úgy a törvényhozásban, valamint a városházán is nem arra van szükségünk, nem az a feladatunk, hogy titokban, suttogva beszéljünk a dolgokról, hanem ellenkezően, mindent a legnagyobb nyilvánosság előtt kell megvitatnunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Történhettek hibák, minden oldalról történhettek mulasztások, de a javulás útja ott kezdődik, amikor belátja az ember a hibákat és igyekszik orvosolni a hibákat. {Helyeslés a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: De ez ritkaság!) Kérem, így kellene lennie. (Jánossy Gábor: Tiszta bort a pohárba!) Vannak tévedések, vannak botlások jóhiszeműen minden oldalról. (Fábián Béla: Csak fizetést nem lehet botlás formájában felvenni a megengedettnél nagyobb mértékben, mert azt mindenki tudja, hogy nem szabad több fizetést felvenni, amint amennyit a szabályrendelet megállapít!) De ha az ember feismeri hibáit es mulasztásait, akkor rá kell lépnie az orvoslás útjára, de nem úgy, hogy megint igyekszik simítgatni, takargatni és nem beszélni róla, haneni ellenkezőleg úgy, hogy az illetékes fórumok elé hozza, nyilvánosan megvitatja, megbeszéli, leszűri a tanulságokat és azok szerint cselekszik. En a magam részéről sohasem a botránykeresés és botrányokozás szempontjából, hanem reálisan és objektíve akarom a kérdéseket tárgyalni azért, hogy végre ebben az országban rend legyen, és végre a bürokráciának az a rettenetes túltengése, amely miatt mindig panaszkodunk, de adott alkalommal nem tudjuk levonni a tanulságokat, szóba kerüljön. (Jánossy Gábor: Bele kell nyúlni a darázs24*