Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-356

160 Az országgyűlés képviselőházának í adott eset után csak természetes, hogy az egész ország közvéleménye felfigyel arra, miként fogja eldönteni a Képviselőház a székesfővárosi főpolgármester reprezentációs átalányának szőnyegen levő kérdését. En nem akarom ezt a kérdést kimélyíteni. Kimélyítették a kérdést a tegnapi ülésen a felszólalt ellenzéki képviselőtársaim. Egészen tárgyilagosan, minden vonatkozásban felhívták a t. kormánynak és-a Képviselőháznak figyelmét a kérdés •eldöntésének a jelentőségére. Társaságokban, de az utcán járókelők is kérdezik egymástól a tegnapi ülés után, hogy 60 éven keresztül milyen reprezentációs átalányt élveztek a székesfővárosi főpolgármesterek? Azt mondják, szegény az ország, nem képes ilyen átalányt fizetni. Es fantasztikus összegek járnak szájról-szájra a székesfőváros főpolgármesterének reprezentációs átalányát illetőleg. Nagyon jól tudom, hogy ez túlzás, (Szilágyi Lajos: Kétezer pengő!) mert a székesfőváros költségvetésének egyik jegyzetében olvasom, hogy valóban havi kétezer pengő reprezentációs átalányt élvez a polgármester úr, amellyel egyenlő lenne a főpolgármesteré. A válasz különben mindenütt az, hogy nem az állam fogja fizetni, íhanem a székesfőváros. (Fábián Béla: Miért? Hát a főváros pénze Csáky-szalmája?) Emiatt élesebb nél-éles ebb megjegyzések kísérik a törvényjavaslatnak idevonatkozó rendelkezését is, mert mindenki látja és érzi, hogy a székesfőváros háztartásában is a legnagyobb takarékosságra, okszerű gazdálkodásra van szükség, hogy a bevételek és kiadások közötti egyensúly fel ne boruljon. (Fábián Béla: De sajnos, nem gyakorolják!) Â! megítélést még súlyosabbá teszi az, hogy mindenki tudja, hogy a főpolgármester nem a székesfőváros autonómiájának, hanem az államnak a tisztviselője. Szilágyi igen t képviselőtársam és barátom a tegnapi ülés folyamán különben rámutatott arra, bogy a főpolgármesterrel egy megítélés alá eső főispánok a képviseleti átalányukat az államkincstár terhéreélvezik s kifejtetté, hogy ezt a kérdést más módon, nem is lehet megoldani. Kifejtette mindnyájunk véleményével egyezően, hogy a rendszerbe nem lehet változtatást behozni, hogy a fővárosban a főpolgármester az autonómia terhére élyezze a reprezentációs általányt, míg a vidéki törvényhatóságok főispánjainak reprezentációs átalányát az állam fizesse. Kérdem, hogy ä mostani gazdasági viszonyok között mi indíthatta a kormányt, illetőleg a belügyminiszter urat arra, hogy beállította a törvényjavaslatba;" a székesfővárosi főpolgármester reprezentációs átalányának rendszeresítését. Nein érzraz igen t. belügyminiszter úr, hogy ennek a kérdésnek taglalása a jelenlegi gazdasági viszonyok között mételyez? Mételyezi különösen a székesfővárosi kisebb javadalmazása tisztviselőket, akik — mint azt Szilágyi Lajos t. barátom kiemelte, —> a mindennapi élet gondjaival küzdenek? Igen t. miniszter úr, az nem lehet ok, reprezentációs átalány rendszeresítésére, hogy a főpolgármester jogkörét a törvényjavaslat meg nem engedhető mértéken túl kiterjeszteti, mert ennék a jogkörnek az ellátásához nem reprezentációs költségekre van szükség! Különben nézzük meg; hogyan is hangzik a főpolgármester képviseleti átalányának rendszeresítésére vonatkozó rendelkezés, szó szerint a törvényjavaslatban. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A székesfőváros a főpolgármester részére évenként aiiiívi nyugdíjba be nem számítható képviseleti 5 6. ülése 1930 február 19-én, szerdán. átalányt juttat, mint amennyit a polgármester részei.e folyósít.» Nem hiszem, hogy az általam elmondottak, de különösen a tegnapi ülésen f ellenzéki képviselőtársaim által kifejtettek után az"igen t. miniszter úr ragaszkodni fog a főpolgármesteri reprezentációs átalány rendszeresítéséneik fenntartásához. Ha mégis csalódnám feltevésemben és ha meghiúsulna a bizalmam abban, hogy a t. miniszter úr és az egész kormány állásfoglalása ellenére at. többségi párt törölni fogja a képviseleti átalány rendszeresítésére vonatkozó rendelkezést a törvényjavaslatból, mondom, mindezeket feltételezve, bátorkodom felhívni a t.. miniszter úr és az igen t. Ház figyelmét a felolvasott rendelkezés szövegezésére. Kiemelem a szövegből a következő kifejezéseket: «képviseleti átalányt juttat». Ily megszövegezett^ pénzügyi vonatkozású rendelkezést egész törvényalkotásunkban nem találunk. Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy ennek a rendelkezésnek háttere van, / és ha nem is volna, a szövegezés a gyanúsítás élesztésénök bugyogó forrása lehet. A főpolgármester és polgármester személyének változása esetén ugyanis ez a szövegezés belső érdekszövetség csíráját veheti el és ez a csíra hatalmas, terebélyes fává nőhet fel, amely nagyságában mérkőzni fog azzal az esettel, amelyre bsezédem bevezető részében utaltam. Ne akarjunk mindenáron még egy Folkusházy-esetet produkálni. (Fábián Béla: Nem kell nekünk produkálnunk, produkálnak masók!) Ügy látszik, hogy at kormány és a t. miniszter úr nem akar számolni a közvéleménnyel. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy nem, a józan közvéleménnyel!) Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy most a szavazás előtt, az utolsó percekben fontolja meg, mennyi mételyt hint el az országban ennek a szakasznak ;

tÖrvénybeiktatásávaL Nem vagyok túlzó... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy nem!) Méltóztassék megengedni, igen t. miniszter úr, személyéhez egyénileg úgy ragaszkodom, mint talán senki a Házban, és éppen azért jöttem ide ilyen érvekkei, hogy meggyőzzem, hogy ebben az esetben állás • pontjával nem hasznai sem a fővárosnak, sem az országnak, sőt mindkettőnek árt. A mai idők nem alkalmasaik arra, hogy ilyen kérdéseket felkaroljunk és törvényhozási megoldását sürgő•• sen dűlőre vinni törekedjünk. (Fábián Béla: Ez igaz!) Igen t. Ház! Azon esetben, amit nem tételezek fel, ha a t. Ház mégis törvénybe^ iktatná a főpolgármester képviseleti átalányának rendszeresítését, a mostani szöveg helyett — ha a miniszter úr is magáévá teszi — a következőt ajánlom (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A főpolgármestert évenként annyi nyugdíjba be nem számítható és a székesfőváros háztartása terhére költségvetésileg ikifejezetten előirányzott képviseleti átalány illeti meg, amennyi a polgármestert.» A fedezetről tehát évenként a székesfőváros háztartásában nyiltan kell gondoskodni. Ez nem támaszt semmiféle hátsó gondolatot, de nemcsak hogy nem támasz semmiféle hátsó gondolatot, hanem kizárna minden gyanúsítást és elejét venné minden túlkapásnak, míg ellenben a kontemplált szöveg tág teret nyit a visszaélés feltételezésére és annak elkövetésére is. (Scitovszky f Béla belügyminiszter: De miért, ! (képviselő úr? Ezt tessék megmagyarázni!) ! Azért, mert e szakasz szerint a székesj főváros ja főpolgármester részére annyi képviseleti átalányt juttat, mint amennyit a polgár-