Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-355
152 Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. helyezkedhetünk, hogy olyan főpolgármester is lehessen, aki nem vallásos, aki nem hajlandó esküt tenni. Belátható időn belül nem is tudom ezt elképzelni. Ennek következtében én a magam részéről kérem az eredeti szövegnek fenntartását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik: Urbanics Kálmán iegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Nem tudok osztozni előttem szólott t. képviselőtársam felfogásában. A vallásosság az esküvel egyáltalában nem függ össze. Nagyon sok igen vallásos embert ismertem, aki az első intrádárá minden további nélkül esküszegő lett. En igazán nagyon rossz vallásos ember vagyok, ezt őszintén be is vallom, de esküszegést nem követtem el és ha a szavamat valamihez odaadtam, azt becsülettel meg is^ tartottam. Mondóim, semmi összefüggés a kettő között ninesen. Tisztán lelkiismereti (kérdés, hogy valaki esküt tesz-e vagy fogadalmat. Van nagyon sok vallásos ember, aki nem tesz esküt. Például Angliában és Amerikában nagyon nagy számú protestáns vallás szekta van, amelynek a követői semmi körülmények között esküt nem tesznek. Nem tudom, az urak ismerik-e a quäkkereket, — ez nagyon előkelő vallásos szekta — a jótékonyság terén elől járnak és nagyon sok igen áldásos intézménye az emberiségnek tőlük származik, szóval nagyon vallásos emberek, a rajongásig vallásos emberek s mégsem tesznek esküt, mert azt mondják, hogy az élet nagyon rejtélyes s előfordulhatnak esetek, amikor az esküvel ellentétbe jutnának. Éppen ezért nem tesznek le esküt, hanem fogadalmat. Az eskü tehát nem függ össze a vallásossággal. Ha f tehát elfogadnék azt, amit Vicaián képviselőtársunk mondott, hogy nekünk vallásos főpolgármester kell, ajkkor ia főpolgármesterválasztás előtt egy cenzúrabizottságot ikellene felállítani, a szent kongregációnak egypár tagját idehívni s azok előtt megvizsgáztatni a főpolgármestert abból a szempontból, hogy vallásos ember-e vagy sem. Vagy talán valami gépezettel, másképpen méltóztatnak kipróbálni a bensőjét, hogy vallásos-e vagy sem? A vallásosság tisztán meggyőződés kérdése és lelkiállapot kérdése. Van nagyon soík vallásos ember, aki a társadalmi életben igen sokszor gonosznak bizonyul, de viszont van igen sok atheista, aki a társadalmi életben igen előkélő gondolkozású, nemes ember. Ez a kettő nem függ öszsze egymással; tisztán lelkiismereti kérdés, hogy esiküt teszek-e vagy fogadalmat. Azt hiszem, Magyarország mindig híve volt a lelkiismereti szabadságnak, híres volt arról, hogy a lelkiismereti szabadság Magyarországon előbb volt meg, mint talán Németországban. Éppen azért, mert híve vagyok a lelkiismereti szabadságnak, szavazok Farkas István képviselőtársamnak és társainak javaslata mellett. Elnök: Szólásra kö vetkezik? Petrovics György jegyző: Szólásra nincs senki feljegyezve? Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senlki nem kíván, a vitát bezárom. A tminiszter úr kíván nyilatkozni ! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Elsősorban Szilágyi Lajos t. . képviselőtársam indítványára vonatkozólag kívánom észrevételeimet megtenni. A magam részéről kérném a t. Házat, méltóztassanak Szilágyi Lajos képviselőtársam indítványátelvetni. Indokaim a következők: Az 1872-es törvény alapján is és az eddigi gyakorlatnak megfelelően is a főpolgármester nem az ország címerét, hanem magának a székesfővárosnak a címerét használta, éppen abból az elv. bői kiindulva, hogy nem kizárólag a kormány bizalmasa, de a főváros törvényhatósági bizottsága által lévén választva, jogosítottnak tartották arra, hogy ne az ország címerét használja pecsétképpen, hanem a székesfőváros címerét. Ez volt 1872 óta is gyakorlatban, ez meg is felel a törvény intencióinak és szellemének, amint kifejtettem volt, miért is kérem, méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni. Ami mármost az eskütételt, a főpolgármester esküjét illeti, itt szocialista^ képviselőtársaim részéről az az óhajtás nyilvánul meg, hogy adassék meg a lehetőség arra, hogy alternatívaképpen eskü helyett fogadalmat is tehessen a főpolgármester, A magam részéről tekintettel arra, hogy eddigi összes törvényeinkben úgy a főispánokra, mint pedig a főpolgármesterre nézve az eskü letétele van előírva, nem látom semmi indokát annak, hogy a mai viszonyok között ezen változtatni kelljen. Ha az idők úgy változnak, hogy ennek a törvénynek megváltoztatása indokolt és szükséges lenne, ezt a megváltoztatást az illető törvényhozásra kívánnám bízni. Ma nem látom szükségesnek és indokoltnak ezt a változtatást életbeléptetni, de még csak a lehetőségét is megadni ennek s éppen ezért kérném, méltóztassanak megnyugvással tudomásulvenni, hogy a magam részéről ily irányban módosítást nem kívánok tenni. Méltóztassanak ebben megnyugodni és természetszerűen az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 8. §-t eredeti szövegezésében, szemben Szilágyi Lajos és Farkas István és társai indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik a 8. §-t eredeti szövegezésben elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A Ház a 8. %-t eredeti szövegezésben fogadta el. j Következik a 9. §. Griger Miklós jegyző (olvassa a 9. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál nem vonhatjuk ki magunkat annak hatása alól, hogy milyen álláspontot fogaltunk el bizonyos kérdésekben, akkor, amikor a vidékről, a vármegyékről és a városokról volt szó. Az 1929 : XXX. te. tartalmazza azokat a határozványok at, amelyeket a vidéki városokra és vármegyékre vonatkozólag elfogadtunk. Annakidején, amikor a főispánokról volt szó, egyetlenegy párt részéről sem szólalt fel senki az ellen, hogy a főispánok járandóságait felemeljék. Mindenki természetesnek tartotta ezt és normális is volt ez az intézkedés azért, mert ezzel egyidőben a vármegyei tisztviselők járandóságairól is rendelkezés történt. Nem volt tehát ellentét abban, hosry az első dignitárius járandóságait rendeztük, mert az alsóbb fizetési fokozatokban is rendeztük a járandóságokat. A vármegyei tisztviselők nagy hálával gondolnak az 1929 : XXX. tcikkre és nagy hálával gondolnak a belügyminiszter úrnak akkor elfoglalt álláspontjára, hogy minden egyes javaslatot elfogadott, amely a vármegyei tisztviselők járandóságait emelte. Akkor megvolt az ember lelkében a harmónia, mert az alsóbb fizetési kategóriákban is javítottuk az eddigi helyzetet. Ebben a fővárosi törvényjavaslatban azonban az a csodálatos helyzet, hogy csak egyetlen embernek emelik a járandóságát és ez a. székesfőváros főpolgármestere. A többi személyzetről, arról a sokezer alkalmazottról, akinek járandóságait főleg az alsóbb kategóriákban rendezni
