Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. 153 kellene, ennek a törvényjavaslatnak keretében nem intézkedünk. Itt tehát ferde helyzet áll elő. Egyedül és csupán a legmagasabb dignitáriusnak, a főpolgármesternek járandóságait emeljük. De mennyire emeljük? Mintha farizeusok volnánk, egyrészt mammutfizetésekről beszélünk, és a mammutfizetések megszűnését követeljük a fővárosnál, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ugvanakkor azonban ennek a törvényjavaslatnak keretében a székesfőváros főpolgármesternek járandóságait olyan magasra emeljük, hogy azok a miniszteri járandóságokat is felülmúlják. (Ügy van! a jobboldalon.) Kérdezem; nem érzi a mélyen t. miniszter úr az ellentétet? Lehet-e magasról kritizálni, felülről lefelé beszélni az egyik napon, másnap pedig képviselni olyan javaslatot, amely a székesfővárosi főpolgármesteri állásból valóságos nagypréposti stallumot csinál? Nem tudom, ki kérte ezt magának? Egyetlenegy párt részéről soha ilyen irányban fel nem merült valami követelés. Ha alacsony volt a főpolgármester fizetése, rendben van, emeljük azt annak mérve szerint; az állami költségvetés keretében kell, hogy erről szó legyen. Az állami költségvetés keretében majd gondoskodni fogunk a főpolgármesterről a szerint, amilyen járandóságot az ő magas állása megkövetel. Itt azonban egy csodálatos dologról van szó, képviseleti átalányról, amely eddig nem volt, a képviseleti átalánynak olyan fajtájáról, amelyet nem az állam ad a főpolgármesternek, hanem a székesfőváros juttat a főpolgármesternek. A főispánoknál ez korrekt volt. A főispánoknál kimondottuk, hogy havi fizetési 850 pengő, képviseleti átalánya havi 400 pengő, mind a kettőt az állami költségvetés keretében, az állam terhére szavaztuk meg. Ez rendben van. Itt a főpolgármesternél egy csodálatos helyzet van. Itt azt mondottuk, hogy fizetését majd az állami költségvetés keretében fogjuk megállapítani. A képviseleti átalányt azonban nem az állam terhére, hanem a főváros terhére (Scitovszky Béla belügyminiszter: Teljesen korrekt!) akarja a kormány megszavaztatni. (Peyer Károly: Akkor a főváros alkalmazottja. Aki pénzt vesz fel a fővárostól, az a főváros alkalmazottja. — Bródy Ernő: A" főváros közönségének a pénzén!) Szóval, miközben mindannyian valljuk azt az álláspontot, hogy a főpolgármester elsősorban a végrehajtó r hatalom képviselője és most még a közigazgatási bíróság is leckét adott abban a tekintetben, hogy ki az a főpolgármester, a kormány itt képviseleti átalányt akar megszavaztatni a főváros kasszájából. Nemcsak képviseleti átalányt horribilis magas mértékben, hanem még a főváros kasszájából is. (Peyer Károly: Huszonötmillió havonta!) Összehasonlítva a két összeget, a főispánnak megszavaztunk havi 400 pengő képviseleti átalányt, a főpolgármesterre nézve pedig nem mondjuk meg az összeget ebben a törvényjavaslatban, hanem azt mondjuk, hogy mindig ugyanannyi képviseleti átalányt kap a fővárostól, amennyit a főváros a polgármesternek ad. Természetesen utána lapozgat az ember s nyomban megállapíthatja, hogy Budapest székesfőváros polgármestere ezidőszerint havi 2000 pengő képviseleti átalányt kan, amiből következik, hogv e törvényi avaslat alapján a főpolgármesternek is havi 2000 pengő képviseleti átalány jár. Kérdezem: van-e itt logika? Hiszen ismerjük annyira az életet, hogy a reprezentációs költségek például akárhánv vidéki főispánnál sokkal nagyobbak, mint Budapest székesfőváros polgármesterénél. Állítom, hogy bizonyos megyékben a főispánnak — hogy úgy fejezzem ki magam — házat kell vinnie, (Ügy van!

r a bal- és a szélsőbaloldalon.) és igenis, egy vidéki főispánnak, a havi 400 penírőt messze felülmúló reprezentációs kiadásai vannak. Ezzel szemben állítom, hogy Budapest székesfőváros polgármesterének reprezentációs kiadásai nem múlják felül, de nem is kell hogy felülmúlják egy vidéki főispán reprezentációs költségeit. Budapesten nem a főpolgármester dolga a reprezentálás, és ha a főpolgármester egyébként a talpára áll, akkor a tekintélyét egészen más eszközökkel, különösen ennek a törvényjavaslatnak a határozványai alapján nagvon is fenn tudja tartani minden reprezentációs kiadás nélkül. Egy talpraesett főpolgármester magasan áll a nélkül, hogy itt estélyeket, vagy ebédeket kényszerüljön adni. (ÖstÖr József: Hátha a fejére esik? — Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Kifogásolom azt, hogy akkor, amikor takarékosságról beszélünk, újabb költségeket szavazunk meg. Eddig nem létező képviseleti átalány helyett most létesítünk képviseleti átalányt. Másodsorban kifogásolom, hogy ezt nem az államkassza terhére, hanern a községi kassza, szóval a székesfőváros kasszájának terhére szavazzuk meg. Harmadsorban pedig kifogásolom azt az aránytalanságot,^ amely fennáll egy vidéki főispán és a székesfőváros főpolgármesterének képviseleti átalánya között. De tovább megyek, itt van az a bizonytalan határozmány, hogy ugyanannyit kap, mint amennyit a polgármesternek folyósít a város. (Gr. Hunyady Ferenc: Juttat!) Mit jelent ez? Annyit jelent, hogy a főpolgármester úr járandóságai a közgyűléstől függenek, vagyis nem fixek. En a főpolgármester járandóságra it fixeknek szeretném látni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Fix! Szabályrendelet!) Nem óhajtom, hogy a főpolgármester járandóságai a közgyűléstől függjenek; a főpolgármesternek ne kelljen sem Wolff Károlyhoz. sem Kozma Jenőhöz fordulnia abban a tekintetben, hogy neki mennyi a járandósága, (Gáspárdy Elemér: Annyi,mint a polgármesternek!) hanem állapítsa azt meg maga a törvény határozott fix összegben, úgy, mint a főispánoknál megtette. Semmi szükség nincs arra, hogy a főpolgármestert abba a nehéz helyzetbe hozzák. hoerv amikor állását elfoglalja, nyomban első dolga az legyen, hogy megtudakolja, mennyit is fog ő voltaképpen ka/nni, az pedig, hogy menynyit fog kapni, Wolff Károlytól és Kozma Jenőtől füfffiön. Nem hoznám a főpolgármestert ebbe a kényes helyzetbe; ha már képviseleti átalányt állapítok mep- számára, akkor azt számjep-vekben fejezném ki épúgy, mint ahogy számjegyekben fejeztük ki a főispánok képviseleti átalányát is. T. Képviselőház! Mindent összefoglalva, a székesfőváros kasszája különben sem áll olyan jól, hogy újabb és újabb terheket róhatna rá a törvényhozás e törvény keretében. A belügyminiszter úr a javaslat közigazgatási bizottsági vitájában állította, hogy ennek a törvényjavaslatnak megszavazása több költséget nem jelent. Ezzel szemben mi állítottuk. hogy ennek a törvényjavaslatnak megszavazása több költséget ielent és mivel több költséget jelent, már ennél az oknál fogva is és elvi álláspontunkból kifolyólag is támadtuk ezt a törvényjavaslatot, mert 1930-ban egy több költséget jelentő törvényjavaslatot semmi körülmények között sem vagyok hajlandó megszavazni bárkinek az érdekében is. Különben is a székesfővárosnál legutóbb olyan esetek történtek, hogy tankönyv-akció állott meg pénz hiányában, tejakció állt meg pénz hiányában; egy olyan városi kasszánál, ahol ilyen akciók állnak meg