Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. magától értetődik, hogy aki akár vallási szempontból, akár más emberi szempontból esküt vagy fogadalmat tesz, ez egyenlőerejű, és egyenlőerejűnek kell azt elfogadni minden téren, minden területen. Nem látom be, hogy a főpolgármester miért tehessen ezen törvényjavaslat szerint kizárólag csak esküt, és -miért ne tehessen fogadalmat is. Elvégre is a főpolgármesteri állás politikai állás, a főpolgármester politikai funkciót teljesít, amely politikai funkció természeténél fogva adódhatnak olyan esetek is, hogy valaki arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem esküt, hanem fogadalmat tesz. Miért, ne adjunk tehát lehetőséget a törvényben arra, hogyha adódik ilyen eset, a fogadalom letétele lehetővé is váljék? Végtére is ez a törvény nem holnapra, nem mára készül, hanem hosszabb időre, hiszen, amennyiben nem bízhatunk ennek a rendszernek gyors átalakulásában, ez a rendszer hosszabb életű lesz, de adódhatik még ebben a rendszerben is olyan főpolgármester, aki azt mondaná, hogy: én józan, becsületes, jóravaló polgár vagyok, de lelki meggyődésem, szívem sugallata szerint nem esküt, hanem fogadalmat akarok tenni. Végtére a világ halad, fejlődik, és mindenütt az egész világon, különösen a nyugati államokban, ha a törvényekbe felveszik az esküt valamely funkcióval kapcsolatosan, felveszik azt is, hogy az illető esküt vagy fogadalmat tesz. Ez a lelkiismereti szabadság kérdése. En tehát azt gondolom, ne menjünk visszafelé, mint a rák, hanem nézzünk előre, nézzünk a jövőbe, legyünk tekintettel arra a körülményre, hogy az emberi lelkiismeret a legnagyobb szabadság, amelyet semmiféle erőszakkal, semmiféle módszerrel befolysáolni nem lehet, mert ha befolyásolják, az végtére is cinizmussá válik, vagy jezsuitizmus lesz belőle. Adjuk meg részére az életlehetőséget, számoljunk^ ezzel a körülménnyel és teremtsünk olyan állapotot, hogy ebben a törvényben ennek lehetősége meglegyen. Nekem tehát az volna a kívánságom, — és ez nem ütköznék semmibe sem — hogy ebben a tekintetben az előadó úr vagy a miniszter úr terjesztene elő javaslatot. Sajnos, a házszabályok nekem nem nyújtanak módot arra, hogy javaslatot terjesszek elő, de nagyon szépen bele lehetne venni ebbe a szövegbe, ahol az esküről szó van, azt, hogy: «vagy fogadalmat tesz». Tehát csak két szót kellene ebbe a szakaszba beleszúrni, hogy ez a szakasz megfeleljen a mai kor kívánalmainak és fedje azt, ami a fővárosban van. Végtére fővárosról van szó, és a külföldi fővárosokban, ha valahol van eskü, van fogadalom is. I Budapest szeret haladni a civilizáció terén, Iszereti hangoztatni azt, hogy Budapest hasonló "műveltségű város, mint a külföldi államok fővárosai. Legalább ebben a fővárosi törvényben, ennél a szakasznál bizonyítsuk be, hogy ugyanazt a lelkiismereti szabadságot hagyjuk érvényre juttatni és nyitunk neki utat, mint amely érvényesül az összes európai államok fővárosaiban. Kérem tehát, hogy a szakaszt ilyen értelemben méltóztassanak módosítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 « Urbanics Kálmán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! En a magam részéről is alá kívánom támasztani Farkas István és Szilágyi Lajos t. képviselőtársaim javaslatait, mert úgy az egyik, mint a másik nagyon is indokolt. Szerintem különösképpen indokolt Farkas ülése 1930 február 18-án, kedden. 151 István képviselőtársam javaslata. Ma a XX. században ugyanis már mindenütt, minden országban az eskü mellett mint egyenrangú tényező ott van a fogadalom is. S ha itt Magyarországon is a bíróság előtt ezt így kezelik, akkor szerintem, amikor a miniszter úr törvényjavaslattal áll a Ház elé, itt is, amikor a főpolgármesternek esküjéről^ van szó, szintén ott állhat, mint egyenrangú tényező, a fogadalom. De én nem e végett kívánok felszólalni. Az én felszólalásom általában az ellen az esküminta ellen irányul, amely esküminta iszerintem tanubizonyságul szolgál arra nézve, hogy az autonómia, a főváros autonómiája e^enlő a nullával. Mert ez az esküminta a következőket mondja (olvassa): «En ...esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, bog-v Magyarországhoz, annak alkotmányához és Magyarország királyához (kormányzójához) hü leszek, Magyarország törvényeit és törvényes szokásait, valamint az alkotmányos^ kormány rendeleteit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzöm és hivatali kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten entern iigy segéljen!» Hol van itt szó arról, hogy a fonolgármester az autonómiát is köteles tiszteletben tartanig (Kabók Laios: Hát ez [mellékes! — Zaj.) Erről is kellene itt említést tenni, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Benne van: törvényeit és törvényes szokásait!) hogy azt az autonómiát, amelynek élére odaállíttatott, addig, amíg hivatalban lesz, tiszteletben fogja tartani (Usetty Béla előadó: Benne van!) ; Az nincsen benne, bocsánatot kérek! (Usetty Béla előadó: Törvényes gyakorlat!) Az benne .van az eskü mintában, hosry a főpolgármester hivatali elöljáróival szemben engedelmeskedni tartozik. Ebből téliesen kiviláglik az. hogy autonómia, âz nedig nincsen, mert nem azért ültetik oda a főpol^ármestert, hosrv az autonómiát tiszteiéiben tartsa Ez az eskü is felmenti a mindenkori főnolgármestért az alól. hogy igyekezzék az autonom! ával ^ harmóniában összedolgozni. (Usettv Béla előadó: Nem maradhat ott, ha nem dolgozik össze! — Zaj.) Ha tényles: az volna a cél, hogy a főpolgármester és a polgármester, illetőleg az autonómia között olyan dolgok ne adódjanak, mint amilyenek a közelmúltban voltak, akkor itt ebben az éskümintában igenis határozottan arról kellene, hogy szó legyen, ho°-v a főpolgármester köteles az autonómiát tiszteletben tartani. Ennen ezért, mert én ezt látom, állítom, hosrv a belügyminiszter úrnak, ha iffaz az, amit ő írásban és szóval hirdet, hogy az autonómiának barátja és híve, itt ebben az eskümintában is gondoskodnia kellene arról, hogy a főpolgármester az autonómia tiszteletben tartására szintén esküvel köteleztessék. En tehát ebben a formában a szakaszt nem fogadhatom el (Helveslés a, szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc iegvző: Viczián István! Viczián István: T. Ház! (Halljuk! Hallmk!) Az ellenzék részéről indítván^ tétetett arra vonatkozólag, hogy a főpolgármester az eskü helyett esetleg fogadalmat tegyen. (Bródy Ernő: Nem az eskü helyett, hanem az eskü mellett!) Vagylagosan az volt az indítvány, hogy vagy esküt vagy fogadalmat tegyen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az eredeti törvényjavaslatban is csak esküről van szó. (Farkas István: A háború előtt ez volt a gyakorlat!) Tisztában vagyunk mindnyájan azzal, hogy aki vallásos ember, akinek hite van, az nem vonakodik az esküt letenni. Az esküt csak atheista, vallástalan ember nem kívánja letenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi pedig arra az álláspontra nem 22*
