Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-355
150 Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. ják. A törvényjavaslatban nincs arra intézkedés, hogy ez a hat év kongruens legyen a mindenkori közgyűlésnek hat évre való megalkotásával és a tisztviselőknek hat évre való megválasztásával. Megtörténhetik tehát, hogy akár kormány változás útján egy olyan hat évre megválasztott főpolgármester lesz, aki iránt nincs bizalommal a kormány, tehát magának az autonómiának is, de a kormányzatnak ; is érdeke, hogy eltávolítható legyen az a férfiú, aki akadálya annak a harmóniának, amely harmóniára pedig közérdekből az állam és a székesfőváros érdekében feltétlenül szükség van. De megtörténhetik az is, hogy a kormány bizalma az illetővel szemben megvan ugyan, de a törvényhatósági bizottság kögyűlésének mandátuma lejárt, vagy feloszlatás útján megszűnt, s most olyan új törvényhatósági bizottság alakul, amely más összetételénél és más célkitűzéseinél fogva nem tud harmonizálni a főpolgármesterrel. Annak is módjában kell lennie tehát a kormányaztnak, — megint csak az autonómia szempontjából, de egyúttal a kormányzat szempontjából is a harmónia helyreállítása céljából — hogy a főpolgármestert állásától fel tudja menteni. _ Kizárólag ezek az okok voltak azok, teljesen objektív szempontból mérlegelve az autonómia érdekeit és az állami érdekeket is, amelyek engem arra indítottak, hogy Szilágyi Lajos it, képviselőtársamnak erre vonatkozó indítványát elfogadjam. Azt hiszem, az összes kérdések és indítványok e körül a téma körül forogtak, és azt hiszem, felvilágosításaim után felesleges, hogy még részletesebben foglalkozzam az egyes idevonatkozó indítványokkal, mert hiszen ezzel az argumentációmmial cáfoltam azokat az indokokat is, amelyek alapján ezeket az indítványokat előterjesztették és benyújtóik megindokolták. Ezek után még csak arra terjeszkedem, ki, hog^ kérem a t. Házat, méltóztassék Farkas István képviselő úrnak és társainak a 7. § 1. bekezdésére vonatkozó stiláris módosítását elfogadni, egyébként pedig a többi indítványt elvetve, a szakaszt méltóztassék eredeti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 7. §-t eredeti szövegezésében, szemben gróf Hunyadi Ferenc képviselő úr 1. számú indítványával, továbbá Bródy Ernő képviselő úr indítványával, amely a 2. bekezdés törlését célozza, valamint Farkas István képviselő úrnak és társainak az egész szakasz törlésére irányuló indítványával és végül gróf Hunyady Ferenc képviselő úrnak 2. és 3. számú indítványaival, amelyek a szakaszba más szöveg beiktatását célozzák, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség.^ A Ház a 7. §-t eredeti szövegezésében fogadta el. Az első bekezdéshez Farkas István képviselő úr és társai egy pótlást célzó indítványt nyújtottak be. Akik ezt az indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház Farkas István képviselő úrnak és társainak pótlást célzó indítványát elfogadta. ( A2. bekezdéshez Buday Dezső képviselő úr egy kiegészítő indítványt nyújtott be. Kérdem a t Házat, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem! ). Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház Buday Dezső képviselő úr kiegészítő indítványát elvetette. Farkas István képviselő úr és társai új harmadik bekezdést indítványoznak. Akik ezt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház Farkas István képviselő úrnak és társainak új harmadik bekezdést célzó indítványát elvetette. Ezzel a Ház a 7. §-t letárgyalta. Gaal Gaston képviselő úr, mint a közjogi és pénzügvi együttes bizottság előadója kíván jelentést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaston előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a közjogi és pénzügyi együttes bizottság jelentését beterjeszteni «vitéz nagybányai Horthy Miklós úr (Elénk éljenzés.) Magyarország kormányzójává választása tizedik évfordulójának megörökítéséről» szóló 897. számú törvényjavaslat tárgyában. Kérem a t. Házat, hogy a jelentést kinyomatni és szétosztatni, a törvényjavaslat tárgyalására nézve pedig a sürgősséget kimondani méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat 8. §-ának tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 8. ß 7 t): — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Azon elvi álláspontomnál fogva, hogy a főpolgármestert a kormányhatalom képviselőjének kívánom tekinteni és ennélfogva annak hatáskörét, mint a kormányhatalom képviselőjének hatáskörét óhajtom a törvényjavaslatban mindenütt lefektetni, ennél a szakasznál ott, ahol a főpolgármester pecsétjéről van szó, azt indítványozom, hogy a főpolgármester pecsétje ne a székesfőváros címerét, hanem az ország címerét tartalmazza, vagyis reá nézve azonos helyzetet javasolok a főispánokéval. A főispánok pecsétjén ugyanis az ország címere van, az illető törvényhatóság megnevezésével. Ugyanezt a helyzetet tartom logikusnak és természetesnek a főpolgármesternél is, hogy tudniillik a főpolgármester pecsétjén is az ország címere és a székesfőváros törvényhatóságának megnevezése foglaljon helyt. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A magam részéről Szilágyi Lajos t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok. Amiért felszólalok, az a következő. Ez a szakasz intézkedik arról, hogy a főpolgármester milyen szövegű esküt tegyen. Itt meg kell jegyeznem azt, hogy az eskü letételével, az esküformulával szemben régi gyakorlat volt eddig az, hogy fogadalmat is tehettek. Ezt a gyakorlatot ezután is fenn kellene tartani. A bírói gyakorlatban is az volt elfogadva a háború előtti években, hogy nemcsak esküt tehetett valaki, hanem fogadalmat is. Az eskü is, a fogadalom is lelkiismeret kérdése, egyenlő erővel kell, hogy bírjon mindenkire, mert hiszen
