Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

140 Az országgyűlés képviselőházának • Elnök: Mennyivel? Szilágyi Lajos: Öt nerccel! Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Szilágyi Lajos: A jelenlegi helyzet például az, hogy a főpolgármester működésében a kudarcok egész sorozata van. Például ahogyan feljegyeztem, ilyen kudarc a polgármesterválasztás. Ha egy polgármesterválasztás, úgy játszódnék le, egy vidéki városban ahogyan lejátszódott Budapesten, a főispánnak nyomban távoznia kellene. Egy másik ilyen kudarca volt a főváros üzemi kérdéseiben követett eljárás, a Beszkárt elleni csodálatos vizsgálat, amelynek nagy vizsgálati jegyzőkönyvét leszek bátor majd az üzemeknél ismertetni, és az az utólagos Rücikwärtskonzentrierung abban a tekintetben, ahogyan a kormányhatalmat képviselő főpolgármester visszavonult a Beszkárt-ügyben. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A hiteltúllépések kérdése a fővárosnál, amikor odáig merészkedtek a sajtóközlemények, * hogy a polgármester felfüggesztéséről beszéltek, jól értesült kormányköröktől kapott információkra hivatkozva, a végén kisült, hogy a hiteltúllépéseknél^ semminemű visszaélés nem történt és a polgármestert semminemű felelősség nem terheli, mondom a hiteltúllépések kérdése, azok beállítása és itt is a teljes Rückwärtskonzentrierung: szintén kudarc. Ilyen a húsfogyasztásiadó eltörlése tekintetében az a játék is, hogy éppen a kormánypárt szorgalmazta a húsfogyasztásiadó eltörlését, amikor pedig a közgyűlés többsége azt megszavazta a kereszténypárt ellenében, akkor a kormányhatalmat képviselő főpolgármester kísérő feliratában már megbuktatta saját pártjának a húsfogyasztásiadó kérdésében elfoglalt álláspontját. Ilyenek az útjavítások is. Amikör a főpolgármester kiszáll a rossz utakat és a rosszul kövezett utcákat megtekinteni, amikor a főpolgármester kiszáll a kórházakat megtekinteni és a kórházi hiányok tekintetében valakit megszámoltatni: méltóztassanak megfigyelni, az első ujságközlemények minő szomorú helyzetet festenek, s azután méltóztatnak kis idő múlva olvasni, miként vonul vissza az a hatalom, amelynek megtorló leneseket kellene tennie, miként csendesedik, miként posványodik el minden az ilyen kérdésekben is, mint a kórházak kérdése. ; Az alpolgármf-sterválasztás is - mint legutóbb Berezel Jenő alpolgármester választása — főpolgármesteri kudarcot jelent, r.ár a jelölések szemnontjából, amikor nem akceptálja a legnagyobb párt jölöltjét azt nem jelöli és végül kialakul egy olyan választás, amit &. többség voltaképpen nem akart. Ilyen főpolgármesteri kudarcok vannak, amelyeknek mondom, egy vidéki főispánnak 24 óra alatt kellene távoznia. A fővárosi törvényjavaslatra vonatkozó javaslatok is, am elvek a koT/) ányhoz a f^po^ármester úr részéről beérkeztek mind kudarcok voltak, egész sorozata a kudarcoknak, amelyek közül csak egy is elég lett volna arra, hogy a bizalmat a kormány megvonja tőle. Éppen azért igen szívesen szavazom mes: a kormánynak azt . a jogot, hogy a kormány 24 óra alatt eltávolíthassa a főpolgármestert, mert azt tartom egészséges helyzetnek, ha a főpolgármester a' kormány embere, nem pedis: abban a kétlaki és felemás helyzetben van, hogy ide is, oda is kell kacsintgatnia. Állítom, hogy csak ez az egészséges helyzet alkalmas arra, hogy a székesfőváros főpolgármestere a községi politikát irányíthassa és a 15 5. ülése 1930 február 18-án, kedden. szociáldemokrácia fokozatos előretörése ellen szükséges ellenrendszabályokat, ellenintézkedéseket, taktikai lépéseket megtehesse. Mert csak beharangozni a veszélyt, (Peyer Károly: Veszedelem, ha előre tör? Javára válik a városnak!) hogy a szociáldemokrácia előre tör és szociáldemokrata többség fenyeget a városházán, vörös városházáról |, beszélni, ugyanakkor pedig a . szociáldemokráciával szemben nem merni kiállani, teljesen kifeszített mellel küzdeni, — én sohasem féltem a szociáldemokratáktól, bátran kiállók velük a küzdelemre, nem félek attól sem, hogy titkos szavazásnál ne lenne meg a polgári többség... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szilágyi Lajos: Felszólalásomat befejezem. En a mai helyzetből eredő fél rendszabálynak tartom a szakaszt, amelyet csak abban a kényszerhelyzetben szavazok meg, amelyben vagyok. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Ház! Az előttem szólott Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy jobb lett volna, ha a főpolgármestert főispánnak nevezték volna el, teljesen és tökéletesen egyetértek. Tiszta helyzetet kellene és kellett volna itt teremteni. Tudjuk azt, hogy a megyékben a kormány nevezi ki a.^ főispánt. A vidéki törvényhatóságok élén ott áll a főispán. Ez tiszta helyzet. Mindenki tudja, hogy a főispán ß. kormány bizalmasa, a kormány bizalmi embere. Ezt az állapotot a fővárosi törvényjavaslatban teljesen meghamisítják. Miért? Az a helyzet, hogy a főpolgármester itt is a kormány bizalmi embere, a forma azonban más. Megadják ugyan a,lehetőséget arra, hogy a törvényhatósági bizottság három jelölt közül válasszon, ez azonban a lényegen alig változtat valamit. Daruváry Géza, aki nem a mi sorainkba tartozik és a mostani kormánynak külügyminisztere is volt, nagyon helyesen mutat rá erre a ferde állapotra. Amikor összehasonlítást tesz az újabb magyar törvényalkotás és az orosz rendszer között, megállapítja, hogy Szentpétervár ott és Moszkvában a városfői állás betöltése a cári időben úgy történt, hogy a törvényhatósági bizottság által választott két jelölt közül egyet a cár kinevezett. Ez szintén liberálisabb rendelkezés volt, mint a, főpolgármesterre nézve nálunk fennálló eljárás, miután az orosz eljárás kinevezés látszatába burkolt választás volt, a budapesti főpolgármesteri állás betöltése pedig választás látszatába burkolt kinevezés. Ez így is van. Az én megítélésem szerint tehát helyesebb lett volnia azt mondani : ne yálaszszon a főváros törvényhatósági bizottsága főpolgármestert, banem nevezze ki azt a kormány, de akkor legalább ennek konzekvenciáit végig kellett volna vezetni. Miért 'van szüksége a kormánynak arra, hogy <a választásnak ezt a látszatát adjia meg? Egyszerűen azért, bogy ennek ikövetjkeztéb.en olyan jogokat adhasson a főpolgármester kezébe, amelyek őt mint & kormány bizalmasát semmi körülmények között nem illetik meg, (Scitovszky Béla belügyminiszter: A főispánnak nagyobb hatásiköre van t. képviselő úr, mint a főpolgármesternek! Ezt tudni kellene!) amelyek őt, mint nem a főváros tisztviselőjét és nem a főváros bizalmasát egyáltalában meg nem illethetik. Mi a helyzet? A helyzet az, hogy a főváros köteles elfogadni^ egyiket a három jelölt közül. Nyilvánvaló tehát, hogy a főpolgármester választásának joga olyan" szűk korlátok közé szo-