Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Àz országgyűlés képviselőházának 355 ne adjanak kényszerzubbonyt, már pedig itt ez történik. Mert hiszen a felülről jövő főispáni, főpolgármesteri jogkör kiterjesztése nem jelent mást, mint az egészséges Önkormányzati szellemnek kényszerzubbonyba való belekényszerítését és ezzel es:y olyan módszer megteremtését, amelyet mindenki utál, mindenki gyűlöl, és így természetes dolog, hogy a felelősségérzet nem mehet át az emberek lelkébe. Bizonyos, hogy az a központi kormányzat, amely az önkormányzati szervekben lévő szellemmel számol és erre épít, összhangban áll az ország szükségleteivel. De az a kormányzat, amely felülről dirigálja és akarja irányítani az önkormányzati testületeket, kétségtelen, hogy erőszakos módon tud csak kormányozni és kormányzati rendszerét erre az erőszakos módszerre építi fel, egy olyan rendszerre tehát, amely az önkormányzati életek érvényesülését lehetetlenné teszi és nem engedi ott kifejlődni a szabad gondolatnak, a felelősségérzetnek szellemét, mert hiszen azt ezzel a módszerrel természetszerűleg megakadályozza. Mi tehát természetesen ennek a szakasznak törlését kérjük azon régi elvi álláspontunk alapján, — amely régi elvi álláspontja mindenhol a szociáldemokratáknak — hogy az önkormányzati életnek a községben kell kezdődnie és az állami organizmuson végig a legfelsőbb fokig érvényesülnie kell. Ez a természetes rend egy nemzet életében, ez ad szilárdságot és ez zár ki minden erupciót a társadalmi és állami életből, mert csak ezen keresztül érvényesülhet az országban, a nemzetben élő kívánságoknak, vágyaknak előremenetele. Ha ezt nem teszik lehetővé, akkor azok, akik ezt nem látják, — mert látniok kellene — azok teremtik meg erőszakos berendezkedésekkel annak lehetőségét, hogy az emberek idegeneknek érezzék magukat, hogy lássák, hop-y bizonyos vélemény, bizonyos rendszer rájuk van erőszakolva, hogy lássák és tudják azt, hogy a felülről jövő intézkedések nem jók, mert azok csak egyes emberektől, klikkektől és osztályuralmi szempontból születnek meg, és így nyilvánvaló, hogy ellenszenvvel fogadják és ellenszenvvel viseltetnek e berendezkedések és az ezekből folyó intézkedések iránt. Ez annyira természetes dolog, s annyira meg kellene érteni és el kellene fogadni ezt az elvet, hogy végre kellene azt hajtani ebben a törvényben is. De ha már idáig nem akarnak elmenni, akkor utalok a mi alternatív javaslatunkra, amely azt mondja (olvassa): «Megszűnik a főpolgármester megbízatása az esetben is, ha a törvényhatósági bizottság az összes választók közül választott tagjainak kétharmad szótöbbségével a főpolgármester ténykedéseivel szemben bizalmatlanságát nyilvánítja.» Előbb mutattam rá, hogy Budapest mostani főpolgármestere a tör vén v javaslat tárgyalásával kapcsolatos önkormányzati intézkedésekből kifolyólag törvénytelenül járt el. Bizonyos, hogy a belügyminiszter úr a főpolgármestert nem függesztette volna fel... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Farkas István : Azonnal befej ezem. Mondom, bizonyos, hogy a belügyminiszter úr a főpolgármestert nem mozdította volna el és nem ajánlotta volna az államfőnek, hogy ebbeli cselekménye miatt mentse fel főpolgármesteri állásától. Ámde mi történt itt! A közigazgatási bíróság az önkormányzatnak adott igazat. Nyilvánvalóvá vált tehát az, hogy a főpolgármester helytelenül értelmezte a törvényt és nem respektálta a helyes álláspontot. Ebben az esetben természetszerűen önként le kellene mondania a fő- I ;ülese 1930 február 18-án, kedden, 135 polgármesternek és a konzekvenciákat le kellene vonnia. De sem a főpolgármester egyénileg nem vonta le azokat, sem a belügyminiszter úr nem mentette őt fel, illetőleg nem ajánlotta a kormányzónak felmentésre. Nvilvánvaló, hogy ha a jövőben is a főpolgármester törvénytelenséget fog elkövetni szemben az autonómia kívánságaival és vágyaival, a belügyminiszter úr nem fogja őt felmentésre ajánlani. Ilyen kömlmények között statuáljuk legalább a törvényben azt, hogy legyen mód arra, hogy ha bizalmatlanságot szavaznak neki ilyen esetben, ebben az összetételben, amelvben a kormánynak amúgy is nagy befolyása van, akkor a főpolgármestert fel kell menteni állásától, és a főpolgármester nem maradhat tovább az önkormányzatnak azon a területén, ahol bizalmatlansági szavazatot kapott. T. Képviselőház ! Ezek olyan minimális igazságok, olyan alkotmányjogi igazságok, hogy ezeket igazán nem nekem kellene elmondani, hanem a miniszteri székből kellene konstatálni, hogy ilyen eseteknek nem szabad előfordulniok és garanciákat kellene statuálni a törvényben, hogy ilyen ellentét a kormány képviselője és az önkormányzat között elő ne fordulhasson, s amennyiben egyéneknek lehetnek és vannak hibái, törvényben kellene biztosítani azt, hogyha az önkormányzatban ilyen szellem nyilatkozik ínég, akkor a főpolgármestert igenis mentsék fel állásától. Kérem indítványomnak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Én kérem ebből a 7. §-ból a második bekezdés törlését. A második bekezdés tudniillik azt tartalmazza, hogy (olvassa): «Az államfő azonban a főpolgármestert a belügymininiszter előterjesztésére időközben is bármikor felmentheti.» Megnéztem az eredeti törvényjavaslatot és összehasonlítottam ezzel a javaslattal. Az eredeti törvényjavaslatban nem volt benne ez a második bekezdés. Most már érdekelt engem, hogy ez miért került bele a közigazgatási bizottság javaslatába. A közigazgatási bizottság jelentésében azt olvasom, hogy azért vették fel ezt a második bekezdést, mert a főpolgármester a kormány bizalmasa lévén, módot kell adni arra, hogy őt időközben felmenthessék állásától Ez a megindokolás ebben a részében csak félig fedi az igazságot, mert tény az, hogy a kormánynak bizalmi embere is a főpolgármester, de másrészről tény az is, hogy a főpolgármestert a főváros törvényhatóságának közgyűlése választja ama három jelölt közül, akiket a kormány élőterjesztésére a fővárosnak prezentálnak. Ebből a szempontból tehát ez sui generis állás. Ezt nem lehet r összehasonlítani más állásokkal, mert a főispánt a kormány, a törvényhatóságoknak minden közreműködése nélkül nevezi ki. A főpolgármestert azonban a főváros törvényhatóságának közgyűlése választja, tehát természetes, hogy az a fórum is hivatva van beleszólni ennek az állásnak állapotába, amely fórum a választást végrehajtotta. Ha a törvényhatóság megajándékoz bizalmával a három jelölt közül egyet, akkor a törvényhatóságnak módot kell adni arra, hogyha bizalma megszűnt, ennek a bizalmatlanságnak kifejezést adjon. (Scitoyszky Béla bel ügy miniszter: Felügyel és ellenőriz!) De a törvényhatóság választja. (Strausz István: Mi különbség van a kettő között, hogy felügyel és ellenőriz?) En igyekszem ebben a kérdésben a 20*