Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-351

Az országgyűlés képviselőházának mert a kormány mit céloz? A kormány a villamostelepét rentábilissá akarja tenni és az annuitás garanciájára valakit keres. A főváros azonban az önköltségi árán nem mehet túl az elektromos áram fizetésénél. (Sándor Pál: Majd megy!) Itt tehát szembehelyezkedik az autonómia a maga felügyeleti hatóságával, a kormánnyal. Kérdem, ki fogja ezt a kérdést megoldani? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mennyi az önköltségi ár a fővárosnál?) Kérem, miniszter úr, ön most azt hiszi, hogy engem megfog ott; az önköltségi ár körül akar... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sohasem! Nem is akarom! Isten őrizzen! Ha vadászom, másra vadászom!) Hogyan érti ezt a miniszter úri (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy, hogy nem akarom a képviselő urat megfogni semmiképpen sem!) Hogyan érti? (Bródy Ernő: Hogy nem te vagy a vad!) Most, kérem, az önköltségi árról lesz szó. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) En, t. miniszter úr, nem azt az Önköltségi árat gondolom, amelyet az elavult budapesti centrálék produkálnak, hanem én a kelenföldi centrale egységárára utalok, amelyről minden újságolvasó ember tud. Hogy mennyi az az önköltségi ár és mennyi az önök önköltségi ára, megmondhatom, miniszter úr, és pedig azért, mert engem az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a kormány felkérésére szakértő voltam ebben a dologban és később a főváros megbízásából. Akkor az állam 3'4 aranyfillért kért az áramért, nem pengő fillért, azt elismerem. Ma, ha jól vagyok informálva, (Bródy Ernő: Ötnél tart!) 5 pengő fillér körül tart az alku. Nagyon nehéz lesz itt megállapodni, miniszter úr. Nagyon nehéz helyzetbe fog ön jutni az autonómiával ebben a kérdésben, mert amint Bud János gazdasági főminiszter úr itt enuneiálta: nem fogja tűrni azt, hogy a főváros ezt az áramot meg ne vásárolja, e mögött pedig fenyegetés van: az energiatörvényjavaslat. Megszületett tehát a Talbot-centrálé, de nincsenek fogyasztók. Jönni fog az energia javaslat,... (Egy hang a baloldalon: Nem lesz belőle semmi!) —- az lehetséges, hogy nem lesz belőle semmi, — . . . amelynek keretében a fővárost kényszeríteni fogják arra, hogy ezt az áramfelesleget megvásárolja. (Bródv Ernő: Drágán! — Sándor Pál: Már 1926-ban ígérték az energiatörvényt! — Bródy Ernő: Erre a kis műveletre és az ehhez hasonló műveletekre kellenek az örököstagok!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István: De itt van, t. Képviselőház, Budapest székesfővárosnak egy hatalmas problémája: a közlekedés problémája. (Halljuk! Halljuk!) Itt vannak a Máv-vonalak, amelyek befutnak egészen a város közepébe. Itt vannak a helyiérdekű vonalak, itt vannak a Beszkárt vonalai, itt vannak a folyton szaporodó autóbuszjáratok. Ezek a közlekedési vállalatok nincsenek egy kézben, nincsenek beállítva egy nagy közös közlekedési koncepcióba. Hogy csak egy példát mondjak: mégis abszurdum, s lehet,hogy itt keresztény párti képviselőtársaimmal ellenkezésbe jutok, de mégis kimondom, abszurdum, hogy például az autóbuszról nem lehet átszállni a villamosra. Mégis csak abszurdum, hogy a főváros két közlekedési vállalatot tart: a Beszkárt-ot és az autóbusz-üzemet. (Erdélyi Aladár: Erre csak nem a kormán^ kényszerítette?) Itt van a helyiérdekű kérdés, a helyiérdekű vasutak problémája. Teljes lehetetlenség, hogy a főváros önmagában, a kormánynak nagyvonalú irányítása nélkül ezt a problémát megoldhassa. De itt a gyorsvasút problémája is. Egész Budapest közlekedésügye a főváros kezében . ülése 1930 február ll-én, kedden. 3 van, de az az állam késedelmezése miatt nem tud előbbre jutni és minden szakember... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mi az «az állam késedelmezése?») Itt van például a Máv. vonalainak a Belváros területére futó rélle. Ma teljesen lehetetlen például még a Nyugati pályaudvar elhelyezkedése is. (Bródy Ernő: Es a halálsorompó!) Méltóztatik emlékezni, miniszter úr, a háború előtt, amikor még itt a munkapárt kormányzott, foglalkoztak egy nagy központi pályaudvarnak a Bakoson való építésével. Ha 15 évvel ezelőtt sürgősnek és fontosnak tartották ezt... (üezseoffy Aurél közbeszól. — Scitovszky Béla belügyminiszter: 145 millió pengőbe kerülne! — Bródy Ernő: Hát, a halaisorompók ügye?!) Egyik t. képviselőtársam, aki tényleg ért hozzá, azt mondja, hogy ehhez nincs pénz. Kérem, t. képviselőtársam, az ön kormánya felvett 250 millió aranykorona népszövetségi kölcsönt. Azóta produkált öt esztendő alatt ezermillió pénztári felesleget, a mellett, hogy a költségvetést ötszázmillióról ezermillióra feltornáztatta. Ugyanakkor külföldről 1500 millió hosszúlejáratú és rövidlejáratú kölcsön jött be az országba. Csak ez, amit most felsorolok, 3000 millió, amely az önök ideje alatt az országba befolyt. Engedelmet kérek, ezek olyan hatalmas és óriási összegek, amelyekből talán egy nagy, átfogó gazdasági politika alapján mégis csak lehetett volna e részre valamit kihasítani. Hiszen önök, t. képviselőtársam, még a Máv, rekonstrukciójára sem tudtak pénzt teremteni. Annyi mindenfélére jutott pénz és erre a legfontosabb rekonstrukcióra a mai napig sem tudták a fedezetet előteremteni. Emlékszem arra, amikor Bud János gazdasági főminiszter úr — régebben mint pénzügyminiszter, azután mint főminiszter, később megint mint kereskedelmi miniszter — itt bejelentette, hogy a Máv. részére a tőkék rendelkezésre állanak. Ez benne van a naplóban. Kérem t. miniszter úr, én ezt azért mondottam, mert azt kérdezte tőlem, hogy mik azok a késedelmezések. Hiszen, miniszter úr, ez a kormány mindenben el van késve, miért méltóztatik éppen itt kérdezni, hogy miért van az állam késedelemben.(Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem tudok róla!) Önök, t. miniszter úr, egy nagy közlekedési problémához fogtak hozzá nagy lendülettel Herrmann Miksa miniszter úr vezetésével: ez volt a Máv. elektrifikálása. Ebben élte ki magát az önök közlekedésügyi politikája, s az előbb mutattam ki, hogy elektrifikálásról még szó sincs, a centrale felépült, de fogyasztó nincs, sőt maga a Máv. sem fogyaszt. T. Képviselőház! Hányszor halljuk, hogy Budapestből fürdővárost kell csinálni. Mennyi ankét volt már ebben a tárgyban, mennyi hírlapi cikk és egyéb cikk foglalkozott már ezzel a témával. Meg is volna minden alapfeltétele annak, hogy ebben a koncepcióban valami történjék. Itt vannak a hőforrások, amelyek legnagyobbrészt már rendelkezésre állanak, s ha még hiányoznának, akkor mélyfúrással, azok nagyon könnyen előteremthetők volnának. Jobb lett volna Budapest környékén fúrni, mint Lillafüred vidékén. Itt rendelkezésre állanak a megfelelő fürdőépületek, a megfelelő fürdőpaloták, de ezek mind széjjel vannak szórva s hiányzik az a koncepció, amely ezeket az elszórt fürdőalkalmatosságokat egy fürdővárossá koncentrálhatná. Tudom, hogy ez ma már nagyon nehéz dolog, de egy fürdőkerület létesítését én még mindig lehetőnek tartanám. Utalok itt a Gellérthegy, a Tabán és a Sashegy vidékére, amely lenyúlik a hőforrásokhoz. Ha tehát ezt a területet Budapest általános fejlődéséből kiha-