Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-354
Az országgyűlés képviselőházának 35 It-, ülése 1930 jébruájr 14.-én, pénteken. 125 • autonómia egyik szerve. Megint más kérdés, hogy milyen az összetétele és hatáskörében hogyan van^ felépítve. Ennek a taglalásába most nem bocsátkozom, csak ama véleményem nyilvánítására szorítkozom, hogy a közigazgatási bizottság igenis az autonómia egyik szerve. Különben nem ezért szólaltam fel. Ami engem felszólalásra indít ennél a paragrafusnál, az az, hogy a törvényjavaslat csonkasága ezzel a szakasszal kezdődik. Érzem, hogy súlyos megállapítás, ha azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat csonka. Több tehát, mint hiányos. A törvényjavaslat annyira csonka, hogy e miatt a törvényjavaslatot le kellene venni a napirendről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Az bizonyos, egyéb okokból is! — Györki Imre: A roszszasága miatt is, nemcsak a csonkasága miatt!) A törvényjavaslat áttanulmányozása alapján különben ezt igazolhatom. Elsősorban azonban meg kell állapítanom a szakasz tárgyalásánál, hogy a Képviselőház egész egyeteme egyszerűen napirendre tér az 1872 : XXXVI. te. felett s ügy tekinti ezt a törvényjavaslatot, mint amely életbeléptetésével megöli az 1872. évi törvényt. Ezt a, törvényt Budapest és az egész ország életéből nem lehet kitörölni, ez örök törvény marad, amely felett ilyen szempontból nem is lehet vitázni. Arra gondolok és gondolnia kell rá az egész Háznak, hogy e törvény uralma alatt fejlődött Budapest világvárossá, de nemcsak világvárossá fejlődött, hanem a világvárosok között is minden nemzet elismeréssel nyilatkozik a székesfővárosunkról. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt az eredményt az 1872. évi törvénynek köszönhetjük, különösen annak, hogy az autonómia alkotmányát úgy építette ki, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságában a polgárság a maga akaratát szabadon nyilváníthatta. Ez a szervezet annyira felfokozta a székesfővárosi lakosság áldozatkészségét, hogy minden cél megvalósítására vállalkozott, amellyel a törvényhatóság előmozdítani kívánta a székesfőváros világvárossá való fejlesztését. Emlékszem közjogi és közigazgatási tanáromra, — azt hiszem, az igen t. belügyminiszter úrnak is tanára volt — néhai Lechnerre, a budapesti egyetemen, aki sokszor mutatott rá a katedráról arra, hogy Budauest autonómiájának alkotmánya — mert ő így nevezte, így tanultuk — ezredéves alkotmányunknak tökéletes fiókja. Igaz, hogy azóta nagy idő múlt el, 58 esztendő. El is érkezett annak ideje, hogy átreformáljuk a székesfőváros autonómiájának alkotmányát mindazon követelmények szempontjából, amelyeket a haladó kór támaszt vele szemben. Sajnos, az átreformálás jogpolitikai kérdéseiről már nem beszélhetek, de beszélhetek arról, ami miatt szót lkértem, hogy igenis csonka ez a törvényjavaslat, csonfca éppen olyan rendelkezésekben, amelyek az életet szolgálnák. Sajnálom, hogy éppen Buday t. képviselőtársaim, alki igazán figyelemreméltó, érdekes beszédet mondott, ezt a törvényjavaslatot kódexnek iminősítette.: (Buday Dezső: Annak szánták!) Az én szerény nézetem szerint meg kerettörvénynek isem minősíthető. Ha valaki kerettörvénynek minősíti, azt is a teljes elfogultság vezette véleményének nyilvánításában. (Rassay Károly: Ez osalk ügyvédi meghatalmazásjellegű törvény, opció!) Kérdéseket hagy fenn, amint ennél a paragrafusnál is látjuk, olyan kérdéseket, amelyek szabályozása nélkül az egész közigazgatás tévútra terelődhetik, a nélkül, hogy felelősségre lehetne vonni valakit. A kérdéseik egy csoportjának a megoldását a törvényhatósági bizottságra^ bízza, a másikat a kormánynak tartja fenn, míg a harmadik csoportnak a megoldását az országgyűlésre bízza. Igen t. Képviselőház! Mielőtt konkretizálnám a törvényjavaslat csonkaságát, meg kell még emlékeznem az 1872 : XXXVI. törvénycikkről .azért, mert nem volt ebben a Háziban senki •sem, alki elismerését fejezte volna ki a város közönségének, hogy a törvény uralma alatt mit tudott alkotni, mivé fejlesztette^ a mi székesfővárosunkat, amelyre az ország minden polgára büszke. Igaz, hogy az igen t. belügyminiszter úr elismerését fejezte ki a főváros mostani rezsimje iránt, de az azelőtti állapotúikon, az azelőtti vezetőség érdemein szó nélkül siklott át % En itt erről a helyről minden hálámat nyilvánítom a fővárosnak áldozatkészsége iránt (Baracs Marcel: A névtelen• adófizetőknek!), — úgy van — amely országunk igazi büszkeségévé fejlesztette ezt a várost. (Ügy van! balfelöl.) Olyan adófizetési készségre példát, amilyennel Budapest lakosságánál találkozunk, Európának más városaiban hiába keresünk. Megérdemli tehát a lakossága, hogy amikor búcsúztatjuk a régi törvényt uralmától — nem a fővárostól, mert a törvény szellemének a székesfővárosiban élnie kell tovább, — kifejezze a t. Ház elismerését az egész ország képviseletében, hogy olyan hatalmassá fejlesz tette Budapestet, aminek köszönhetjük, hogy az ország csonkaságában reményeink fókuszává vált. (Rassay Károly: A törvényjavaslat hatalmi törekvéseket valósít meg!) Éppen Rassay t. kéDviselőtársam adja a szót a számba, hogy: hatalmi törekvések. Igenis, amikor felpanaszolom, hogy milyen csonika ez a törvényjavaslat, akkor meg kell állapítanom, hogy egyetlen egy részében a rendelkezések teljesen tökéletesek: tch'es egész a kormány mindenhatóságának biztosítása a főváros autonómiájában. (Ü.ay van! Ügy van! g bal- és szélsőbaloldalon.) Ha ez a törvény életbeléo, akkor a főváros közönségének nem marad más, csak a felelősség, nem marad más, csak a munka, és az adófizetés készsége. Erre a készségre, -mint későbbi felszólalásaimban lesz szerencsém kiimutatni, a főváros új autonómiájában sokkal nagyobb szükség lesz, mint volt a múltban, mert a berendezkedés a réginél sokkal költségesebb lesz. (Ügy van! Üav van! a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Ház! De vissza kell térnem ahhoz, hogy miért csonka ez a törvényjavaslat, hogy miért beszélek ennél a paragrafusnál esonkaságról, niert úgy látom, mintha erőltetettnek venné a t. belügyminiszter úr az én felszólalásomat ennél a paragrafusnál a csonkaság címén. Igen t. belügyminiszter úr. én olyan törvényjavaslatot vártaim, amilyennek Buday Dezső igen t. képviselőtársam minősítette ezt. En kódextörvényjavaslatot vártam. Ebben az esetben nem maradt volna megoldatlan kérdés, milyen szerep vár az új alapokon szervezett fővárosi autonómiában a közigazgatási bizottságra. Azzal, hogy ez a törvényjavaslat a közigazgatási bizottság hatáskörénél külön jogszab ályoíkra utal, milyen zavarokat Okoz, mutatja az, hogy az előttem szólott kiváló politdkustekintélyek, főleg gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam, a közigazgatási bizottságról milyen véleményt formáltak. Hogy fogja most az az egyszerű polgár, aki belekerül a törvényhatósági bizottságba, magát orientálni tudni a közigazgatási bizottság hatáskörérőn Az egész törvény alkotási rendszere a mai kormánynak abban áll, hogy dugjunk el mindent, amit lehet, hogy csak kevesen ismerjék ki magukat a törvényekben, ami által erősödik a hatalom. Egész hálózata