Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

• 126 Az országgyűlés képviselőházának 35 %, ülése 1930 február lU-én, pénteken. vian az újabb! törvényalkotás oikmak, amelyek utalásokból, kapcsolatokból pállanak. Az idevonatkozó három rendbeli kérdés szabályozását legalább alapvonásokban be kellett volna venni a törvényjavaslatba. Harmincöt olyan kérdést hagy nyitva & miniszter úr törvényjavaslata, amely, megítélésem szerint, az autonómia alkotmányának szempontjából, kardinális fontosságú. Csak kettőt-hármat t említek fel a 35 közül. A legalárendeltebb talán ez a három, amelynél felszólalok, és mégis milyen rendkívüli vita fejlődik a tárgyalása körül. De ha például azt veszem, hogy a törvényjavaslat 49. %-a a polgármester ügyköréneik ellátásához t szükséges szervezetet, ennek létszámát, szolgálati viszonyait törvényhatósági szabályrendelettel fogják rendezni, akkor ne tessék azon csodálkozni, ha újra lesznek Fol'kusházy-esetek. A Folkusházy-esetből nem vonhatja ki magát r a kormány. Az eset lehetősége miatt a kormány elsősorban felelős. Majd rámutatok arra a dzsungelre, amelyet a költségvetés és a zárszámadás egyenesen kultivál. Sem a költségvetés, sem a zárszámadás nem világosítja fel, nem tájékoztatja a főváros közönségét az autonómia gazdálkodásáról. Mindkettő szinte takaró, annyira szövevényes, szükség nélkül. A számok pedig világosan beszélnek, de a főváros számai sokszor dadognak. Tovább folytatom. (Br. Podmaniczky Endre: Térjünk a tárgyra!) A tárgynál maradok. Utalok arra, hogy a főszámvevő feladatkörének ^részleteit rendelettel t a belügyminiszter állapítja meg. Ez tulaj dómképpen a számvevőszék főnöke lesz. Azt, hogyan van beállítva a számvevőszék a hatalom rugékonyságának táplálására és nem a székesfőváros érdekeinek védelmére, ezt, ha a házszabályok megengedik, fel fogom tárni. Remélem, hogy ha nincsenek is indítványaim, véleményemet a miniszter úr honorálja. (Br. Podmaniczky Endre: Majd meglátjuk!) Honorálni fogja azért is, mert ebben a javaslatban olyan függő kérdések is vannak, amelyeknek tárgyalására tulaj dómképpen zárt ülést kellene kérnem. Még példaképpen a nyitva hagyott kérdések közül csak azt említem fel, hogy a kerületi elöljáróságok hatáskörének megállapítását a miniszter úr három év múlva helyezi kilátásba a törvényjavaslatban. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a rendelkezésére álló idő lejárt. Strausr István: Nem is kívánom az igen t. Ház türelmét igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) En csak rá akartam mutatni a 6. § 4. pontjánál, hogy milyen csonka a törvényjavaslat, (Györki Imre: Tessék meghosszabbítást kérni!) Érzem, igen t. Ház, hogy eddig is elnézéssel volt irántam a Ház és elsősorban az elnök úr, hiszen amit elmondtam, nem is tartozott a tárgyhoz szorosan véve. (Baracs Marcel: Dehogy nem!) Bizonyára azért részesültem elnézésben, mert a tegnapi napon az általános vitában nem mondhattam el saját hibámon kívül beszédemet. Az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlom az elmondottakat azzal, hogy bármelyik kérdésben a Házon kívül is szívesen állok rendelkezésére (Helyeslés.), mert csak a nagyhorderejű ügyek tökéletesebb törvényhozási megoldását akarom szolgálni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik*? Esztergályos János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Azoknak a t. képviselőtársaimnak indítványához, r akik a 6. § 2. bekezdése c) pontjának, továbbá a 4. és 5. bekezdésének megváltoztatását célozzák, én is hozzájárulok. Kétségtelenül igazuk van azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy a közigazgatási bizottság szervezete és hatásköre szabályozásának semmi helye sincs a törvényjavaslat ezen paragrafusában akkor, amikor itt a törvényjavaslat arról beszél, hogy melyek az önkormányzati közigazgatás központi hatóságai. (Szilágyi Lajos: Ez az álláspontja a polgármesternek!) Kétségtelenül helyesen mutattak rá arra, hogy a közigazgatási bizottság vegyes összetételű bizottság, amely nem egy önkormányzati szerve és néni egy önkormányzati központi hatósága a székesfővárosnak, mert . hiszen köztudomású, hogy a közigazgatási bizottságnak tagjai felerészben állami delegátusok, felerészben pedig az önkormányzati testület, tehát a városi törvényhatósági bizottság által megválasztott bizottsági tagok. De még inkább hibáztatnom kell ennek a paragrafusnak negyedik bekezdését, amely azt mondja, hogy: «A közigazgatási bizottságról külön jogszabályok rendelkeznek». Ez a bekezdés nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozólag — és így bizonyos tekintetben hiányos szövegezésű —, hogy mit ért tulajdonképpen belügyminiszter úr ezen «rendelkezés» alatt. Azt, hogy már meglévő rendelkezések vannak a .közigazgatási bizottságról, vagy az ugyancsak felsorolt árvaszékről, valamint az állami szakigazgatási hatóságokról? Ha ez volt a cél, hogy t. i. csak egyszerűen utalni akart arra, hogy ezekről külön jogszabályok rendelkeznek, akkocr teljesen felesleges ennek a bekezdésnek törvénybeiiktatása, mert hiszen az úgyis köztudomású tény, hogy a közigazgatási bizottság nűködését, valamint az árvaszék működését (külön törvényes rendelkezések szabályozzák. Ha azonban nem ez volt a cél, nemcsak egyszerűen egy visszautalás és visszamutatás akart ez lenni a meglévő, de fel nem sorolt törvényeikre, hanem az volt a belügyminiszter űr intenciója, hogy a közigazgatási bizottságról, valamint az árvaszékről és egyéb itt megnevezett szakihatóságokról külön törvényt fog hozni és külön törvénnyel fogja ezeknek a hatóságoknak ügykörét szabályozni, akkor azt kell mondanom, hogy itt volt az ideié annak, hogy ezekről a kérdésekről a szabályozás most ennek a fővárosi törvényjavaslatnak keretében történjék meg. Ezt annál inkább kell hangoztatnom, mert hiszen jól tudjuk, hogy amikor egy évvel, vagy két évvel ezelőtt már híre járt annak, hofv az érvényben lévő^ fővárosi törvényt a kormány megváltoztatni szándékozik, mindenkor azzal indokolták a változtatási szándékot, hogy egy adminisztrációs törvényjavaslattal fognak jönni, amely a főváros elavult ügykezelését lesz hivatva modernizálni és amellyel egy olvan törvényt kívánnak alkotni, amely a mai idő követelményeinek megfelel s amikor nemcsak politikai kérdések szabályozása, sőt nem elsősorban ezeknek a kérdéseknek szabáIvozása tartozik a főváros hatáskörébe, hanem főleg ga/dasáíri kérdéseknek elintézése, a,kkor főleg ezeknek a gazdasági kérdéseknek elintézését tartja a kormány elsősorban szem előtt. Aíkkor tehát, amikor egv adminisztrációs törvénv meghozása volt a kiindulási szempont és e-^el •maffvarázták a törvénynek szükségességét, teljesen fonák helyzet az, hogy amikor ezt hangoztatták és itt van a törvényalkotás, akkor a közigazgatási bizottságnak hatáskörét mégi^ nem szabályozzák újból, valamint nem hozzák összhangba az árvaszéknek működését a mai idők követelményeivel.