Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
Az országgyűlés képviselőházának SIf.2. szembe a közérdekkel. Nem lehet elképzelni és azt mondani, hogy az állam egy területén egészen más igazgatást, egészen más tényeket és cselekvést folytasson egy testület, mint amilyeneket maga a nemzet helyeseknek és jóknak tart. Egyetlenegy város sem szakíthatja ki magát az államnak, a nemzetnek területéből és nem követelhet magának nagyobb jogot, mint amennyi a nemzetnek, az államnak, magának van, és nem helyezkedhetik ezzel ellentétbe. Felfogásom szerint tehát az autonómiának ez a helyes értelme és a közérdekkel összeegyeztethető felfogása.» En ennél precízebb közjogi meghatározást még nem olvastam életemben. Ezekután igazán azt kell mondanom, hogy t. képviselőtársaim az előadó úr szakszerű beszéde után bizonyára tisztában vannak az autonómia lényegével. (Bottlik József: Ez nem definíció volt!) Jó, hogy fel méltóztatott ébredni. En is azt mondom, hogy ez nem definició. (Bottlik József: Nem definició, de azért igaz!) Ennyire az anekdoták terére nem mehetek. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Jánossy részére még volt anekdota!) Végre az igazán csodálatos dolog, ha mi azt hisszük, hogy az autonómiának lényegét, fogalmi meghatározását majd itt fogjuk eldönteni ebben a körben házi használatra. Az autonómiának megvan a politikai tudomány által kifejtett és elfogadott értelme. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az nem jelent semmi egyebet, mint egy olyan szervezetét valamely közjogi testületnek, amely lehetővé teszi, hogy az a testület a maga ügyeit önállóan, minden külső beavatkozástól függetlenül intézhesse. Természetes dolog, hogy a tevékenységi kör és a függetlenség tekintetében bizonyos korlátozások állhatnak fenn. Az állami szabályozás azonban sohasem mehet annyira, sem a tevékenységi kör megvonása, sem a függetlenség megszorítása tekintetében, hogy megsemmisítse az intézmény lényegét, az autonómiát, az önkormányzatot. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. belügyminiszter úr volt az, aki először adta azt a meghatározást, amelynek csak egy rossz kópiáját hallottuk tegnap Gáspárdy t. képviselőtársam felszólalásában. A belügyminiszter úr, mint valamilyen modern Napkirály ideállt és azt mondotta, hogy annyi autonómia van, amennyit az államhatalom koncedál. (Kun Béla: Ez a legnagyobb falzum!) Szabadon a Napkirály után kijelentette, hogy: az autonómia én vagyok! (Farkas István: Vagyis a Titán!) T. belügyminiszter úr, a magam részéről ezt a tételt teljesen tarthatatlannak tartom elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mindenütt a törvényhozás adja az autonómiát!) Éppen azt akarom megmagyarázni, t. belügyminiszter úr, hogy az ön rossz definíciójának alapja az, hogy a t. belügyminiszter úr összezavart két dolgot. Más a jog lényege, és más a jog forrása. Az autonómia jog, amely jogot egy alkotmányos államban, mint minden egyéb jogot természetesen a törvényhozás ad. Az autonómiát vagy megadja a törvényhozás, vagy megtagadja. (Bródy Ernő: Vagy elveszi, mint itt!) De ha az önkormányzati jog, az autonómia olyan korlátozásokat szenved, akár a tevénységi kör tekintetében, akár a függetlenség, az ellenőrzés tekintetében, amely túlmegy egy bizonyos határon, akkor már ez a korlátozás nem minősíti az autonómiát, hanem megsemmisíti. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon örülök, hogy közjogi elméleti tudással rendelkező képviselőtársaim megerősítik ezt az állásKJÍPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXIV. ülése 1929 december 18-án, szerdán. 197 pontot. Minden joggal így van az állami életben, kezdve a tulajdonjogtól egészen a szabadságjogig. Ha a t. miniszter úr azt a teóriát, amelyet fel méltóztatott állítani, a tulajdonjogra is felállítja, ezért végtelenül hálás lesz a belügyminiszter úrnak Titulescu, aki ezt igen jól fel fogja használni az optánsperben. Talán egy gyakorlatibb és közelebbi példát lássunk. A szabadságjogot az állam adja meg. Bizonyos szabadság lehetősége, mozgási lehetősége a fegyházba zárt fegyencnek, a börtönbe zárt rabnak is van, de vájjon ki hajlandó, elfogadva a belügyminisztérium csodálatos teóriáját, a rab mozgási szabadságát azonosítani a politikai tudományban kifejtett és elfogadott szabadságteóriával? (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldaton.) T. Ház! Ennyi értéke van a belügyminiszter úr elméleti teóriájának, azonban még értéktelenebb ez a teória a konkrét esetben, a törvényjavaslatra vonatkoztatva. Az előttünk lévő törvényjavaslat ugyanis, t. miniszter úr, nemcsak a tevékenységi körét korlátozza az autonómiának, nemcsak az állami ellenőrzést terjeszti ki olyan mértékre, amely már önmagában véve is problematikussá teszi az autonómia értékét, hanem tovább megy egy lépéssel és egyenesen megsemmisíti az autonómiát akkor, — sajnálom, hogy Jánossy Gábor képviselőtársam nincs jelen — amikor az autonómia egyetlen jogos birtokosától, Budapest székesfőváros közönségétől elveszi akaratának szabad érvényesítési lehetőségét, amikor az egyetlen jogos birtokost, Budapest székesfőváros polgárságát megfosztja attól, hogy a sajátmaga akaratával kormányozhassa Önmagát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bottlik József: Mutassa ki, hogy hol fosztja meg! Könnyű beszélgetni és puffogtatni, de tessék szakszerűen bizonyítani! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Micsoda? Ezt kétségbevonja? Micsoda beszéd ez? — Bottlik József: Eddig csak puffogtatást hallottunk, szakszerű megjegyzést nem! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bottlik József képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nem olvasta el uraságod ezt a javaslatot?) Rassay Károly: Tíz éve van szerencsém a képviselő úrral itt szemben ülni; mondhatom, hogy ezalatt a tíz év alatt nem sokszor volt alkalmam gyönyörködni a képviselő úr bölcseségóben. (Bottlik József: Majd lesz! Az önében nekem igazán a legkevésbbé van alkalmam gyönyörködni! Ön rendesen csak puffogtat! — Zaj. — Elnök csenget — Peyer Károly: De puccsszerű elnökléséhez volt szerencsénk!) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe és ne személyeskedjenek. (Bottlik József: Mindjárt sértéssel válaszol a tárgyilagos megjegyzésre! En is tudok sértegetni, nemcsak ön. — Zaj.) Rassay Károly: Képviselő úr, nem ajánlom a sértegetést! Vegye tudomásul! (Bottlik József: ön kezdte! — Baracs Marcell: Ezek után halljuk!) T. Ház! Az igen t. miniszterelnök úr sokkal őszintébb volt, mint a belügyminiszter úr. Elfogadta a belügyminiszter úr önkormányzati teóriáját, de egy lépéssel tovább ment és őszintébben nyilatkozott. A multheti pártértekezleten a miniszterelnök úr a következőket mondotta: «Annyi autonómia van, amennyit az államhatalom és a törvényhozás koncedál, amennyit általános nemzeti szempontból szükségesnek^ helyesnek és kívánatosnak tart. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Oroszországban is így mondják ezt!) Ha bizonyos intézkedéseket köve31
