Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
198 Az országgyűlés képviselőházának ÊU2. ülése 1920 december 18-án, szerdán. tendőknek tartunk, azt, amennyiben az autonómia engedi, az autonómiával összhangba hozzuk, ha azonban ez nem lehetséges, el vagyunk szánva arra is, hogy e nélkül is hozzányúljunk általános f nemzeti szempontból valamely, az autonómiát érintő kérdéshez.» T. Ház! Ez nyilt és egyenes beszéd, mert legalább világosan- feltárta azt a szellemet, ameilyel ezt a törvényjavaslatot megalkották. En csak azt sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök úr nem ment egy lépéssel tovább, amikor az őszinteség útjára lépett és nem dobta el azt a maskarát, amelyben az ő elméleti tételét a gyakorlati életben a t. belügyminiszter úr felöltöztette. Én azt hiszeim, egyenesén rálépni a centralisztikus kormányzat útjára, (Ügy van! a szélsőbaloldalon*) elvetni a helyes kormányzatot és helyébe "a mindenható állami kormányzatot tenni: ez sokkal őszintébb, sokkal férfiasabb (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ami fontos, sokkal o.csóbb íett volna. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Őszintébb lett volna, mert nem kellett volna operálni hazugsággal, a látszatautonómiával; (Ü-gy van! Ügy van! a bál és a szélsőbaloldalon.) férfiasabb lett volna, mert a miniszterelnök úr evvel a fényével vállalta volna a morális, politikai és történelmi felelősséget, [Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de ami a Legfontosabb: olcsóbb lett volna, mert egy ilyen kormányzat nyíltan és kizárólag a hatalom álláspontjára helyezkedve, mellőzhette volna a világ legdrágább, folytonosan paktumok és megegyezések alapján közpénzekből fizetett statisztáit. (Kun Béla: Nádunk a parlamentarizmus csak sallang!) Az ilyen diktatórikus, centralisztikus politika a történelem tanúsága szerint mindig végzetes volt, de nem lehet elvonni valakitől, aki azt becsületes meggyőződésből csinálja, annak elismerését, hogy becsületes; ellenben ilyen elbírálásra nem tarthat igényt az, aki a lényeget meghamisítva, a külső keretet megtartva, a külső és belső közvéleményt megtévesztve: kilopja magából az institúcióból a lelki lényeget, a polgári akaratot. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Igen t. miniszter úr, sohasem lesz autonómia az, amit ön ebben a törvényjavaslatban kontemplál, az sohasem lesz élő, való, alkotó autonómia, legfeljebb egy vásári automata lesz, amely arra jó, hogy mögötte elrejtőzködve a vásári ^legények, á gyanútlan 'járó-kelőktől elszedjék a filléreket s odaadják cserében a maguk kétes tisztességű portékáit. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Az ilyén politika az én megítélésem szerint nem igényelhet több megbecsülést, mint az a részvénybamisító, aki a hamisított részvényekkel ragadja magához egy részvénytársaságban az idegen vagyon feletti maimat, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelől.) Elnök: Az igen t. képviselő úr, ha neun is kifejezetten, de hasonlata kapcsán sértő kifejezést használt a kormány által beterjesztett 'javaslatról a kormánnyal szemben, ezért rendreutasítom. (Baracs Marcell: Találó volt, ez a fontos! — Bródy Ernő: Még enyhe is volt!— Peyer Károly: Nyolc százalékos részvényérdekeltséggel beülni egy részvénytársaságba lehet?) , Rassay Károly: Azt mondottam,«hogy a mai'kormányzat tíz év alatt nemcsak hogy "néni fejlesztette, de következetesen visszafejlesztette azt az. eszméi alapot, ainelyet mi áz 1920:1. tc.-ben lefektettünk. Utaltam a-törvényhozás és a vármegyék konstrukciójára, utáltaim a kivételes hatalomila, a rendeleti jogkörre, de meg kell állapítanom, hogy ez, a romboló, önző pártszellem sehol olyan mértékben nem nyilvánult, mint éppen ennél a javaslatnál, amely ma tárgyalás alatt van a t. Ház előtt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha csak az elmúlt tíz élv- történelmét nézem ezen a téren, meg kell állapítanom, hogy mi 1920ban törvényt alkottunk Budapest törvényhatósági bizottságának összetételéről. Az 1920 : IX. tc-nek lehettek és voltak hibái, sebtében, lázas, izgatott állapotban készült, de mégis meg kell állapítanom azt % hogy öszszetétele és konstrukciója következtében alkalmas volt arra, hogy a lehiggadt közvéleményben érvényre juttassa a polgárok akaratát. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Ebben a törvényben 240, a választópolgárság által választott igazi taggal szemben mindössze 22 olyan tag volt, aki egyéb címen volt tagja a törvényhatósági bizottságnak. Nem beszélek a városi tisztviselőkről, akik ülési, szavazati joggal bírnak, mert ezek végighozatnak az 1872-es, sőt az 1848-as törvényhozási intézkedés óta. Ha megnézem azt, hogy kik voltak tagjai az 1920. évi IX. te. szerint egyéb címen a törvényhatósági bizottságnak, akkor ott találom a Tudományos Akadémia elnökét, a Szent István Akadémia elnökét, az egyetemek rektorát, a Nemzeti Múzeum igazgatóját, a Műemlékek Országos Bizottságának elnökét, a törvényszék elnökét, a Földtani Intézet igazgatóját. (Bródy Ernő: Most kormányhivatalnokok vannak ott!) Megállapíthatjuk, t. Ház, hogy amíg egyfelől a választópolgárok által választott bizottsági tagok száma az egyéb címen helytüllökkel szemben nem mutat feltűnő aránytalanságot, addig másrészről azok az egyéb címen helytfoglaló bizottsági tagok magas állásuknál és bizonyos relatív függetlenségüknél fogva nem voltak veszedelmei az autonómiának. Jött azonban az 1924 : XXVI. te Ha jól tudom, akkor is két évi tanakodás volt, két évig ex-lexben volt Budapest törvényhatósági bizottsága, amely ex-lexnek és tanakodásnak csak egy célja volt: kifundálni valamit az 1929-es törvénnyel szemben, ami biztosíthatia a kormánynak kedves irányzat győzelmét. Az 1924 : XXVI. tc-ben 250 választott taggal szemben 31 volt az egyéb jogcímen helytfoglaló bizottsági tagok száma. Ismét mellőzöm a városi tisztviselők bekapcsolását. Ha azonban megnézzük a két törvényt a fejlődés szempontjából, akkor már rájövünk egy és más furcsa dologra. Már nem volt szükség a törvényszék elnökére, már nem volt szükség a Földtani Intézet igazgatójára. (Petrovácz Gyula: Fölösleges ballaszt volt!) Hát a Vitézi Szék törzskapitánya nem lesz fölösleges ballaszt? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az szakszerű! — Peyer Károly: Vagy a Mezőgazdasági Kamara! — Bródv Ernő: Es a főkapitány! — Friedrich István: Bezzeght Reá szükség van! — Bródy Ernő: Kormányhivatalnokra semmi szükség egy autonóm testületben!) Elnök: Bródy képviselő urat újból figyelmeztetem, szíveskedjék csendben maradni! Rassay Károly: Megcsinálták a testületek képviseletét is. Csodálatos dolog egyfelől a szakképességre sa szakértelemre hivatkozni és másrészről azt mondani, hogy például a Földtani Intézet igazgatójára nincs semmi szükség Budapest törvényhatósági bizottságában. Honnét tudom én azt, t. képviselőtársam, a mai időkben?
