Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. volna éppen a képviselő úrtól, hogy pártfogásába^ vegye azt, hogy meghosszabbítanák egy törvényhatóságot. (Bródy Ernő: Amelynek mandátuma rég lejárt! Miért hosszabbítják meg! — Zaj. ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: Miért nem oszlatják fel? Tessék választani! — Rassay Károly: Ez a helyes! Tessék választani! — Bródy Ernő: Be van csapva a választóközönség! — Zaj.) Csendet kérek, Bródy képviselő úr! (Bródy Ernő: Becsapták őket! Mást ígértek nekik!) Bródy Ernő képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Gaal Gaston: En is ellenzéki vagyok, de ezt azért nem értem meg ! — Bródy Ernő: Meghosszabbítják a mandátumokat!) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék párbeszédeikkel zavarni a szónokot ! Pakots József: Azon a közgyűlésen, amely tegnap a városházán lezajlott, megláthatták ennek a színjátéknak érdekes szcenériáit, amikor arról volt szó, hogy az általunk benyújtott panaszirat, mint közgyűlési tárgy szavazásra kerüljön. Ez a lehetőség demaszkirozta azokat a pártokat, amelyek az autonómia védelmét szokták hangoztatni, de a gyakorlati megvalósításnál a kormánnyal való érintkezésnél az autonómia védelméről rendszerint le szoktak mondani. En itt, ennél a javaslatnál, amely a mandátum-meghosszabbítással ismét súlyos törvénysértést követett el, felhívom a figyelmét annak a keresztény községi pártnak, amely szintén tiltakozott a mandátum-meghosszabbítás ejlen, amelynek szónoka, Ernszt Sándor, szintén elmondotta a multesztendei vitában, hogy erre nem volna joga à kormánynak, azonban végre mégis csak megszavazta a meghoszszabbítást, hogy ezt a játékot ne folytassa. En egész kötetet tudnék kiadni Wolff Károlynak az autonómia védelméről szóló beszédeiből. Érdekes volna ezt könyvben összefoglalni: «Az autonómia védelméről. Irta Wolff Károly.» De a cselekedetei az autonómia ellen szólnak. A tegnapi napon megtörtént a következő eset. A saját pártjában két frakció van, az egyik frakció Friedrich István t. képviselőtársam vezetésével megérezte azt a közkötelességet, hogy az autonómiát meg kell védeni és komolyan vette vezérének, Wolff Károlynak ilyenirányú elvi kijelentéseit: rendületlenül megmaradt azon az állásponton, hogy ő is szükségesnek tartja, hogy a törvényhatóság rendkívüli közgyűlést összehívó jogának konfiskálása miatt panaszszal forduljon a közigazgatási bírósághoz. Ezt a ^rettenetes belső . válságot végre taktikai fogással és ügyességgel t igyekezett elleplezni Wolff Károly igen t. képviselő úr, amikor kijelentette egészen tarthatatlan okfejtés után, hogy ő nem azonosítja ugyan magát azokkal az érvekkel, mintha itt megsértetett volna a közgyűlésnek az autonóm joga a rendkívül közgyűlés összehívását illetőleg, azonban mégis szabad folyást akar engedni annak az álláspontnak, hogy ez a panasz menjen fel a közigazgatási bírósághoz. Ezzel elleplezte, maszkírozta azt a belső válságot, amely egy ilyen fontos kérdésben felmerült, de egyúttal demaszkirozta önmagát, mert tegnap nem az autonómia védelmében, hanem az autonómia sérelmére szólott a t. képviselő úr. Ne méltóztassék itt ia parlamentben az autonómia védelméről beszélni és a kulisszák mögött az autonómia védelme ellen cselekedni. (Meskó Zoltán: Nem szavaztak ők?) Kivonultak a szavazás elől!. (Meskó Zoltán: Szóval kívülről támogatják a kormányt! — Derültség.) Amint mondottam beszédem bevezetésében, ülése 1929 december 6-án, ^pénteken. 31 ez a törvényjavaslat sérti azt a jogfolytonosságot, amelynek az önkormányzat életében teljesen sértetlennek kellene lennie. Mindig feljajdult a jogérzék az ellen, ha a törvényhatóság jogfolytonosságában valami külső erőszakolt beavatkozással hiány állott be. Hiszen méltóztatnak emlékezni, amikor a forradalmi időkben a Néptanács állíttatott fel a régi törvényhatóság helyére, amikor szintén megtöretett a jogfolytonosság a törvényhatóság működésében; akkor az igazi alkotmányjogi érzék tiltakozott ez ellen és minden egyes alkalommal, valahányszor a törvényhatóság életében — amelynek fontosságát a nemzet alkotmányjoga szempontjából mindig, minden időben a legnagyobb magyar közjogászok is megállapították — érintve volt ez a jogfolytonosság, feljajdult és tiltakozott a közélet. Csak most tompultunk volna el annyira, hogy az ilyen finom, mélyreható közjogi, alkotmányjogi aggályokkal szemben nem vagyunk érzékenyek, most süllyedtünk volna le a régi nemes hagyományokról, a közjogi érzületnek legdifferenciáltabb tulajdonságaival megáldott nemzet most jutott volna el odáig, hogy egész múltjával ellentétben minden aggályát félreteszi és a törvénytelenség útját járja, szükségrendeletekkel és egyszakaszos törvényekkel pótolja a régi corpus jurisi nemes hagyományok szerint való törvényalkotásokat? Akkor azt kell mondanom, hogy nem a nemzetet, nem az országot süllyesztették és züllesztették le az új katasztrofális idők, hanem azt a kormányzati és politikai szellemet, amely ma úrrá lett az ország felett. Mert a nemzet maga feljajdul ezekre a nemzet érzi, hogy vitális érdekeit, a maga létfenntartásának, kulturális, szellemi és erkölcsi javainak érdekeit érintik ezek a rendelkezések. A kormány süket ezekkel szemben. A kormányzat ugyanazon szellem és ugyanazon érzület szerint akar úrrá lenni a népakarat megnyilvánulása felett, mint amilyen szellem lett úrra Szovjetoroszországban. Ugyanaz a rendszer és ugyanaz a szellem! Elkonfiskálni minden jogot: ez az igazi bolsevizmus karaktere. Elnök: A képviselő úr összehasonlítja a magyar kormányzati szellemet f a bolseviki Oroszország kormányzati szellemével. A nemzeti kegyeletet és érzületet mélyen sértő kifejezéséért a képviselő urat rendreutasítom. Pakots József: Igen, voltam ilyen bátor, mert az analógia magától kínálkozik akkor, mikor azt látjuk, hogy a kormányzat minden intézkedése a polgári jogoknak elkonfiskálása (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a magángazdasági életbe való belenyúlás.Olyan szocializáló folyamat indult meg a kormány részéről a szövetkezetek létesítésével, az államgazdaság predomináló érvényesülésével, amely teljesen a szovjetrendszernek volt a szelleme és karaktere. Én csiak ezt a vonatkozást állapítottam meg és sajnos, ezt érzi az egész ország közvéleménye, dolgozó polgársága magángazdasági életében s a maga szellemi életének lezártságában és lebéklyózottságában. Ez a törvényjavaslat is egyike azoknak a kísérleteknek, azoknak a próbálkozásoknak, amelyek az alkotmányjogot homlokon ütik, sértik és én éppen a kifejtett okoknál fogva, amelyek nem teszik indokolttá, hogy ilyen mandátummeghosszabbító javaslattal újra jogsértést kövessünk el, szerettem volna, ha a kormány választást rendelt volna el. Tessék választani. Hiszen nem lehet tudni, hogy az új törvényjavaslat mikor kerül tető alá. Annak még annyi mindenféle fázisa van és — amint mondottam