Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

32 Az országgyűlés képviselőházának Sí — lehet, hogy nem is lesz belőle törvény. (Baracs Marcell: Hogy mikor lépteti életbe a belügyminiszter úr, ezt a jogot magának akarja fenntartani!) Miért nem akar választatni a kormány? A ikormány azt hiszi, hogy nálunk nem őszinte ez az óhaj? Igenis őszinte. Mi ki merünk 'menni a választótömegek elé, mert mi dolgoztunk becsülettel, hűséggel, kitartással és önzetlenül a választópolgárok érdekében. Mi nem kerestük a magunk érvényesülését a kormány felé és egyéb mindenféle gazdasági poziciók felé, amig ott ültünk a városházán, hanem mi, akik annyira el vagyunk foglalva törvényhozási és egyéb teendőinkkel, mert más foglalkozású emberek is vagyunk, ott^ éltük le életünk javarészét a budapesti városházán, mert éreztük, hogyha már vállaltuk azt a nehéz feladatot, akkor dolgozni is kell, főleg ilyen nehéz, keserves időkben, amikor a főváros népe várja, hogy •történjék érte valami. Mi szívesen odamegyünk a választók elé, méltóztassék odaengedni bennünket a törvény rendelkezésénél fogva is. Tessék választatni. A kormány azonban valahogy idioszinkraziat érez azzal szemben, hogy érintkezzék a néppel. Ismerek különöisen kifinomult, betegidegzetű embereket, akik nem tudnak más ember közelébe lépni, hanem ha beszélnek egy emberrel, akkor eltávolodnak tőle. Voltak ilyen ismerőseim. Ismertem a kultuszminisztériumban egy magasállású főtitsztviselőt, aki mindig 5—6 lépésről beszélt mindenkivel. Igen tiszteletreméltó úr volt, de ez volt az egyénisége, a beidegzettsége. A kormány is ezt a magatartást tanúsítja. r Ügy fél a néptől, hogy nem mer vele semmiképpen érintkezést találni, nem mer választatni. Miért? A választ megadják a múlt eseményei. Budapesten titkos szavazással a kormánynak semmiféle keresnivalója nines a választáson. Ezt bizonyította 1925, amikor a választások előtt gróf Bethlen István miniszterelnök úr és egész vezérkara Budapest polgárságát hangzatos Ígéretekkel boldogította, még a numerus clausus eltörlésével is, mindenféle ilyen dolgokkal, mert azt hitték, hogy a budapesti zsidó polgárok majd akkor a kormány mellé fognak állani, mert úgy gondolták, hogy a demokrácia egyenlő ezzel, holott a demokrácia jelenti minden embernek egyenlőségét. Megnyugtathatom a t. kormányt, hogy a nemzeti demokratapárt tagjainak és szavazóinak 80%-a tiszta keresztényekből áll. Megtörtént azonban ez a perfid játék is, hogy olyan felekezeti vonatkozásokkal is igyekeztek befolyásolni Budapest választó közönségének akaratát. Nem sikerült. Tizenkilenc embere jutott be a kormánynak a törvényhatósági bizottságba. Ezt nem merik megismételni és várják az új törvényt, amely törvény lehetővé teszi, hogy itt ne nyilvánulhasson meg a közönség akarata. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! A javaslatot éppúgy, mint előttem szólott t. képviselőtársam, én sem fogadom el. f Nem fogadom el azért, mert teljes meggyőződésem, hogy erre a meghosszabbító javaslatra szükség egyáltalán nincs

% Ezeket a kérdéseket ugyanez alatt a kormány alatt ezelőtt öt esztendővel rendezték. Nézetem szerint semmi akadálya nincs annak, hogy az ezelőtt Öt esztendővel beállított törvény rendelkezéseinek most érvényt szerezzenek és a székesfővárosban a választást megtartsák. . ülése 1929 december 6-án, pénteken. Csodálatos dolog először az, hogy ma alkalmazzuk legelőször ezt a különleges, angol módszer szerinti tárgyalási eljárást, egy egyszakaszos mandátum-meghosszabbító törvényjavaslatnál, amikor ezt a különleges eljárást az akkori indokolás szerint a miniszterelnök úr azért engedélyezte a Háznak, hogy nagyjelentőségű bonyolult törvényalkotásoknál az egyes bizottságok keretein felül álló kérdéseknek eldöntésére legyen mód egy különleges eljárással, az úgynevezett angol módszerrel, amely módszer szerint most tárgyalunk. Ha megméltóztatik engedni, egy kis visszapillantást vetek a fővárosi törvényalkotásokra. 1872-ben alkotta meg az akkori törvényhozás az 1872 : XXXVI. tcikket, a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényt. Meg kell állapítanom mármost, hogy ez az 1872 : XXXVI. cikk sokkal jobb, mint amit 1930-ban fogunk megállapítani. (Bródy Ernő: Ez így van!) Lehet, hogy apró részletekben, toldozgatásokban bizonyos modernség megnyilvánul az újabb törvényjavaslatban, de alapelveiben és intézményeiben, szerkesztésében és a szerkesztés alaposságában az 1872 : XXXVI. tcikk sokkal jobb, annak ellenére, hogy ott a négyszáz bizottsági tagnak felét 1200 legtöbb adót fizetőből választotta a teljes plénum, a lakosság. 1893-ban a székesfőváros igazgatásában érványesül a decentralizáció gondolata. Megállapítják, hogy egy világvárost részekben is kell igazgatni, akkor intézményesítik alapos megfontolás és meggondolás után a kerületi elöljáróság intézményét, azt újonnan megszervezik, sőt megszervezik melléje a kerületi választmányokat is, hogy az egyes városi érdekeltségek saját külön pontjai is érvényesüljenek. Nem tehetünk arról, hogy 1893. óta éppen a kormányok eljárása folytán ez a kerületi szervezet, ezeknek a kerületi választmányoknak intézménye nem hogy kiépült volna, hanem elsorvadt. 1924-ben Rakovszky Iván akkori belügyminiszter hoztat ide a közigazgatási javaslattervezetét és ebben hozza rögtön a székesfőváros közületeinek összeállítására vonatkozó törvényjavaslatot, a későbbi 1924:XXVI. tcikket. Ennek a törvényjavaslatnak vitájában már ugyanez a kormány vett részt, csak a belügyminiszter személyében történt változás; ha jól emlékszem, még a közigazgatási bizottság tagjai is csakj nem ugyanazok voltak, néhai boldogult emlékű Vázsonyi Vilmos kivételével. Erős harcot folytattunk ezen javaslat ellen, de meg kellett állapítani, hogy ennek a javaslatnak abban a beállításban, amely szerint a választott virilisrendszert eltörölte és az általánosan választottak arányát felemelte, és azután szavazókörök szerint egyesítette az országgyűlési képviselőválasztásoknak megfelelően a választási eljárást, volt bizonyos haladás és az arányos választás elvei szerint egy nagy világvárosnak százezer és százezer főnyi tömegei megmozdultak és megalkották Budapest székesfőváros törvényhatóságát. Öt esztendő sem telt el, itt vannak a problémáknak ezrei és ezrei, s csak mert a belügyminiszter úr változott és mert Budapest székesfőváros életében a keresztény községi párt és a demokratikus pártok mellett egy úgynevezett patentírozott kormánypárt is beállíttatott : (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez maga elégséges volt arra a példátlan eljárásra, hogy félretétetett a mostani kormány által, úgyszólván majdnem ugyanezen törvényhozás által elf ogadott^ 1924 : XXVI. te. és most alkotunk egy új törvényt, amely roszszabb lesz ennél az 1924 : XXVI. tcikknél. Ezt