Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-343

226 Az országgyűlés képviselőházának 31*$. szédemet, amikor azt mondottam, hogy az 1848-iki törvényhozás megértette az idők szavát. Az 1848-iki törvényhozás megalapozta a magyar demokrácia jövőjét (Fábián Béla: De akkor Szemere Bertalan volt a belügyminiszter!) és lehetővé tette azt, hogy ez az ország tradicióihoz képest fejlődjék. Amikor a rendi országgyűlés áttért a népképviseleti alkotmányra, néhány hét alatt meghozták az 1848-as törvényeket. Abban az időben a 48-as küzdelmek előtt is élénken kiemelkedett már az autonómiának és. a centralizációnak a küzdelme. A centralizáció azonban abban az időben más szempontokból szerepelt,

f mint ahogy azt ma értjük, mert a centralizáció szemben állott a megyék utasítási jogával, szemben állott a megyéknek azzal a kiváltságával, hogy az országos dolgokba beleszóltak. Ez ellen alakult meg a centralisták pártja. A centralisták heten voltak: br. Eötvös József, Szalay László, Csengery Antal, Lukács Móric, Trefort Ágoston — talán a belügyminiszter urat is fogja érdekelni (Esztergályos János: Hol a belügyminiszter úr! — Felkiáltások a jobboldalon: Itt van!), mert az ő szűkebb hazájából, Nógrádból valók, — Madách Imre és Szontagh Pál. Ezek voltak a centralisták, összesen tehát heten. Tréfásan a haza hét bölcsének nevezték őket. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mégis illette őkett) Mikor Kossuth is eltávozott a Pesti Hírlap szerkesztőségéből és a szerkesztést Szalay László vette át, a Pesti Hirlap a centralisták közlönye lett. Ott jelentek meg Eötvösnek híres cikkei a reformról; ott jelentek meg Szalaynak, Trefortnak és Csengerynek cikkei és egy pillanatig — ez a pillanat talán másfél évig is tartott — úgy festett a dolog, mintha a centralisták szembe kerültek volna Kossuth-tal és a bécsi kormány eszközei lettek volna. Akkor történt meg az a nevezetes eset, hogy a Pesti Hírlapnak 1846 január elsejei számában az akkori szerkesztő, Csengery Antal bejelentette, hogy a centralisták a maguk eszméivel az ügy érdekében visszavonulnak. Ha méltóztatnak megengedni és érdekli a mélyen "t. Házat, (Felkiáltások; Halljuk: Halljuk!), akkor ebből a régi dokumentumból néhány passzust fel fogok olvasni. Azt írja Csengery Antal 1846 januuár 1-én a Pesti Hírlapban (olvassa): «Másfél éve, hogy a Pesti Hírlap legtöbb elveinkre nézve a réginek szellemében általunk vezettetik: s e másfél év alatt mindenkor megtartók a színezetet melyet a körülmények felfogása nyomott lapjainkra. Az eszméket, melyek a közelebb múlt országgyűlésen felmerültek, rektifikálni, szorosabb összhangzásba, rendszerbe hozni volt főtörekvésünk. Nálunk is bomlásnak indult a hűbéri szerkezet. A nép városi eleme elismerést követelve lépett fel és midőn e követelés kielégítését sürgetők, igazolására a história igényeiken túl felmutattuk a civilizáció mai értelemben . vett státusképét, amelyben az osztályok ez egyszerű szóban: «nép» olvadnak össze. Míg az ellenzék másik része a régi Pesti Hirlap elvei szerint nem titkolva és nem takargatva a megyerendszer jelén hiányait, a rendszert magát lényegében oly becses institúciónak tartá, melyet Európa ! bármely alkotmányos institúciójáért nem hajlandó cserébe adni; sőt inkább azt, népképviseleti alapokra fektetve s hiányaiban éppen a népképviselet által kijavítva* oly becses kincs gyanánt megörökíteiidőnek tanácsolná, mely á szabadságot és politikai joggyakorlatot a nép mindennapi életével összeköti. De miután èz csak úgy vaülése 1929 december 19-én, csütörtökön. lósítható meg' ha többségben leszünk s nem fognak oly törvények iniciáltatni, s átvitetni, mikről mondani lehetend Szemerével, hogy csatlakozunk, nem a part halad előre, hanem a csónakban mi megyünk hátra, ily viszonyok között mi most is csak az elvek szerint látjuk lehetségesnek hazánk fejlődését, de mégis viszszavonulunk a centralizáció eszméjének hirdetésével. Mit teszünk, változtatása csupán eljárásunk módjának, melyet a körülmények és éppen azon hazának szeretete parancsol reánk, melynek szerencsés átalakulását reméljük, mert óhajtjuk. De szükségessé vált az ország integritása és mostani alkotmányos garanciánk védelme tekintetéből együtt tartani • az ellenzék minden töredékeinek; szükségessé a reform ügye érdekében is, hogy azon kérdések, melyekre nézve az ellenzék soraiban nem volt és nincsen szakadás s melyek természetüknél fogva olyanok, hogy körülöttük mindnyájan gyülekezhetünk, közös erővel tárgyaltassanak: azaz szükségessé vált mindenekelőtt az erők központosítása. Es ez lesz azon központosítás, melynek zászlóját a beköszöntött új évben kitűzzük.» Csengery Antalnak ebből a nyilatkozatából látjuk, hogy ők nagyképességű, nagyralátó és nagy eszmék által fűtött magyar államférfiak voltak. Fel kellett említeni Csengery Antal nevét és szereplését különösen azért, mert neki a főváros történetében igen nevezetes szerep jutott. Az ,1 í<48-iki nyönyörű és felemelő emlék után jött Magyarországon a császári abszolutizmus, a Bach-korszak. Csak ez után, 1867-ben, amikor helyreállt az alkotmányos élet, folytatták az 1848-iki alkotmány kiépítését és megalapozták a békebeli Magyarországot. 1867 után rendezkedett be Magyarország. Akkor tette le alapjait annak a fejlődésnek, amely később bekövetkezett, akkor tisztázódtak világosan az elmék, akkor következett be a három hatalom;I'L'Í különválása — a törvényhozó hatalomé, a végrehajtó hatalomé és a bírói hatalomé, — akkor alakították meg a kereskedelmi- és iparkamarákat, a kereskedelem és ipar testületit, akkor hozták meg azokat a törvényeket, amelyekből az következett, hogy Magyarország belépett az európai jog- és az európai kultúrközösségbe. Magyarország európai állam lett, jogállam és kultúrállam. Ezt csinálták meg ezek az elődök 1848-ban és 1867-ben a népiskolai törvénnyel a kultúra terén, az 1869. évi IV. tőikkel a bírói hatalomnak különválasztásával a közigazgatástól. Ezek az alapvető törvények —• nem alaptörvények, mert Magyarország nem ismer alaptörvényeket, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! Helyes!) jelölték ki a haladás és fejlődés útját és ebbe a komplexusba beletartozott egy nemzeti főváros megalapítása is. Hiszen jól méltóztatnak tudni, hogy 1848 előtt az országgyűlés székhelye Pozsony volt és jól méltóztatnak tudni, hogy Budapest városa nem létezett. Buda volt a kormányzati székek székhelye, de a városok nem voltak egyesítve, csak 1872-ben következett be Budának, Pestnek és Öbuda mezővárosnak egyesítése. Ennek alapja lett az 1872-iki XXXVI. te. Csengery Antalnak szerepe volt e fejlődés előidézésében, mert amikor felmerült az a kérdés, hogy kell egy egységes nemzeti főváros, akkor ennek a kérdésnek különböző pártokba voltak ellenzői. Ellenzői között volt — nagyon érdekes — például az akkori pesti főpolgármester, Szentkirályi Móric. Ellenezte azon a címen» hogy Budát nem szabad Pesttel egyesíteni, mert Buda német és Buda -i fogja germanizálni Pestet. Ez volt Szentkirályi Móricnak, Budapest akkori